Professional Documents
Culture Documents
LYTANUL
HE
M
MN B MÛ
26
ÁN
YOK
TANULMÁNYOK A BANKSZEKTOR
KÖZÉPTÁVÚ FEJLÔDÉSI IRÁNYAIRÓL
– MNB Mûhelytanulmány –
Bankfôosztály
2002. október
MNB
MÛHELYTANULMÁNYOK
(26)
MÛHELYTANULMÁNYOK
1
A „Mûhelytanulmányok” sorozatban megjelenô írások
a szerzôk nézeteit tartalmazzák, és nem feltétlenül tükrözik
a Magyar Nemzeti Bank vezetô testületeinek álláspontját.
www.mnb.hu
ISSN 1216-9293
2 MÛHELYTANULMÁNYOK
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÔ 5
ZSÁMBOKI BALÁZS:
A BANKRENDSZER SZABÁLYOZÁSÁNAK KIHÍVÁSAI 38
MÛHELYTANULMÁNYOK
3
ÁRVAI ZSÓFIA: A VÁLLALATFINANSZÍROZÁS
ÚJ FEJLÔDÉSI IRÁNYAI 91
4 MÛHELYTANULMÁNYOK
BEVEZETÔ
1
MNB Mûhelytanulmányok 11.
MÛHELYTANULMÁNYOK
5
A hazai bankok pénzügyi közvetítésben betöltött szerepének átalakulásával kap-
csolatban a következô fôbb tendenciák rajzolódnak ki:
– Az elkövetkezô idôszak szükségszerû fejleménye a pénzügyi közvetítés mélyülé-
se, valamint a pénzügyi szféra teljes egészében nemzetközi standardok szerinti
szabályozásának és mûködésének kialakítása, az intézmények és a piacok kellô
transzparenciájának megteremtése.
– A banki pénzügyi közvetítés mélyülése az ezt kifejezô egyes mutatók szerint különbö-
zô ütemû lesz. A banki közvetítés mélyülését várhatóan a hazai bankok magánszek-
tornak nyújtott hitelei/GDP-mutató szignifikáns növekedése fogja a legmarkánsabban
tükrözni. Ettôl elmaradó növekedés várható a mérlegfôösszeg/GDP-mutató vonatko-
zásában, az M2/GDP-mutató növekedési üteme pedig még ennél is kisebb lehet.
– Várható, hogy a hazai bankok tevékenységében is nagyobb súlya lesz a kocká-
zatkezelésnek, a kockázati transzformációnak. Ugyanakkor a lakosság egyelôre
alacsony kockázatvállalási hajlandóságával összhangban ez a folyamat nem ra-
dikális gyorsasággal, hanem fokozatosan fog végbemenni. Így továbbra is marad
tere a bankok idôszakok közötti kockázati kiegyenlítésének, aminek hatására a
bankok forrásszerkezetének átalakulása (a betétektôl a kötvények felé való el-
mozdulás) szintén fokozatosan fog megtörténni, vagyis a közvetítési lánc meg-
hosszabbodása is fokozatosan válik jellemzôvé.
– A tôkepiaci közvetítés mélyülésével párhuzamosan Magyarországon is várható
az értékpapírosítás nagyobb mérvû térnyerése, az, hogy a nem pénzügyi szektor
követelései és kötelezettségei között egyaránt nô az értékpapírosított eszközök és
források szerepe.
– Magyarországon sem várható, hogy a megtakarítók tömeges közvetlen piacra lé-
pése hatására számottevô dezintermediáció menjen végbe. Bár az intézményi
struktúra fejlôdése itt is abba az irányba mutat, hogy egyre több és jobb minôsé-
gû információ válik közvetlenül elérhetôvé, az információ megszerzésének, ill. a
hatékony piacon maradás tanulási költségeinek elriasztó hatása talán még erô-
sebb is, mint a fejlett piacgazdaságok esetében.
6 MÛHELYTANULMÁNYOK
– A Bázeli Bizottság által javasolt új tôkeszabályozás várhatóan már mint EU-tag-
országot fogja érinteni Magyarországot is, így az új bázeli szabályok adaptálásá-
ra való felkészülés a következô évek egyik legnagyobb szabályozói kihívása lesz.
– Sürgetô szabályozási feladat a pénzügyi konglomerátumok szabályozásának to-
vábbfejlesztése és az erre alapuló hatékony felügyelet megteremtése. Erre stabi-
litási szempontból is nagy szükség van, mivel a komplex, csoportszintû kocká-
zatok felmérése és értékelése a jogi hiányosságok miatt a jelenlegi rendszerben
nem teljesen megoldott. A pénzügyi csoportokra vonatkozó jogszabályok módo-
sítása jelenleg is folyamatban van.
– A belsô piacra vonatkozó „Single European Passport” elvének implementálása
lehetôvé teszi majd az európai bankok számára, hogy külön engedély nélkül
nyújthassanak szolgáltatást hazánkban. A csatlakozáskor megszûnnek a fióksza-
bályozásra vonatkozó jelenleg érvényes hazai korlátozások, ami felveti azt a kér-
dést, hogy várható-e a jelenleg Magyarországon mûködô leánybankok fiókká
alakulása, illetve várható-e új külföldi bankfiókok megjelenése a magyar piacon.
A tanulmány szerint nem valószínû, hogy a jelenlegi leányvállalatok nagy szám-
ban fiókká alakulnak. Az átalakulást fôként a ma is kvázifiókként mûködô ban-
kok esetén tartjuk lehetségesnek, amelyek „egyfiókos” leánybankként mûköd-
nek, szûk ügyfélkörrel. Ugyancsak nem várható nagyszámú új külföldi bankfiók
magyarországi megjelenése sem.
MÛHELYTANULMÁNYOK
7
lettségi színvonalából fakad. A bankok lakossági piac felé fordulásával, a kisebb
célcsoportok szerinti differenciáltabb szolgáltatásnyújtás térhódításával párhuza-
mosan a jövôben várható a hitelkártya üzletág térnyerése a régióban.
– Hazánkban a magas színvonalú hitelreferencia szolgáltatás megvalósításának szá-
mos, a jogi környezetbôl származó akadálya van, amit az erôteljesen felfutó hitel-
állomány növekvô kockázata miatt mindenképpen meg kell oldani. A határon
átnyúló szolgáltatások jövôbeni terjedésével szükség lesz a nemzetközi adós- és
hitelinformációs rendszerekhez való csatlakozásra is, ami szintén csak fejlett szín-
vonalú hazai szolgáltatás mellett valósulhat meg.
– A hazai lakáshitelezés felfutása csak pár éve kezdôdött meg, így a jelenlegi érték-
vesztési arányoknál vélhetôen jóval nagyobb a hitelkockázat. A verseny erôsödé-
sével vélhetôen egyre több bank fog az ingatlan forgalmi értékének egyre nagyobb
hányadáig hitelt nyújtani, ami a kockázatok növekedésével járhat. Az alacsony jö-
vedelemmel rendelkezô háztartások elôtt is megnyílt a lehetôség a hosszú lejáratú,
jelentôs mértékû hitelfelvételre, ami szintén kockázatnövelô tényezô.
– Hazánkban az internetes bankszolgáltatások iránti kereslet egyelôre nem jelen-
tôs. A számítógépnek és az internetnek a lakosság körében való alacsony elter-
jedtségén túl a hazai jogi háttér hiányosságai és a biztonsággal kapcsolatos meg-
fontolások is gátolják az internetes bankszolgáltatások térnyerését. Mindamellett
a hazai bankok a kereslethez képest elöl járnak az internetes szolgáltatásnyújtás
terén. Hosszú távon a mobiltelefonon keresztüli bankolás vélhetôen Magyaror-
szágon is széles körben el fog terjedni, tekintettel a hazai lakosság mobiltelefon-
nal való ellátottságának a PC-khez képest sokkal magasabb szintjére, jelenleg
azonban ehhez még nincsenek meg a feltételek.
8 MÛHELYTANULMÁNYOK
máit válthatja ki, hiszen több tényezô is a vállalati közvetlen külföldi hitelfelvétel
jelentôségének csökkenése irányába hat: a sávszélesítést követô nagyobb árfo-
lyamkockázat és az árfolyamkockázat kezelésének költségei, a nagy összegû hi-
teligények kielégítésére szolgáló szindikált hitelezés fokozatos fejlôdése és a kö-
telezô tartalékolás költségeinek csökkenése.
– Jelentôsebb növekedés várható a korábban kockázatossága miatt elhanyagolt
kis- és középvállalkozások (továbbiakban: kkv-k) hitelezése terén. A kkv-k ese-
tében a cég túlélése és fejlôdése a korlátozott számú megrendelôk igényeinek
gyors és rugalmas kielégítésétôl függ. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy
a vállalkozás váratlan események felmerülésekor gyorsan és mérsékelt költség-
gel forráshoz tudjon jutni. A kkv-k számára hagyományosan a legfontosabb kül-
sô finanszírozást a bankhitelek jelentik, mivel a tôkepiaci forrásbevonás túlságo-
san drága, illetve elérhetetlen számukra.
– Magyarországon a kis- és középvállalkozások a fejlett országokban tapasztaltak-
nál jelentôsebb finanszírozási nehézségekkel küzdenek. A helyzet orvoslására
számos intézmény és program született, amelyek szignifikánsan javítják a kkv-k
forráshoz jutási lehetôségeit. A gazdaság növekedése és modernizációja szem-
pontjából oly fontos innovatív cégek fejlôdése érdekében kívánatos lenne a koc-
kázatitôke-társaságok komolyabb szerepvállalása a jövôben.
MÛHELYTANULMÁNYOK
9
– Magyarországon jelenleg nem jellemzô az értékpapírosítás folyamata, amelynek
jogi és közgazdasági okai egyaránt vannak. Egyrészrôl a következô években tô-
keoldalról nem várható különösebb kényszerítô erô az értékpapírosítás elterjedé-
sére, így hiányzik a bankok alapvetô motivációs tényezôje. Másrészrôl, ha a ban-
kok ambicionálnák is az értékpapírosítás intézményét, a hazai gazdasági, pénz-
ügyi feltételek közt igen körülményes volna kivitelezni. Bár explicit jogi akadálya
talán nincs is az értékpapírosításnak, de a jogi szabályozás jelenleg nem támo-
gatja olyan mértékben a konstrukciót, hogy igazán jövedelmezô legyen. Mindeb-
bôl következôen ezen a téren a közeljövôben nem számíthatunk olyan lendületes
fejlôdésre, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban.
– Az értékpapírosítás tárgykörébe tartozó eszközök a hitelderivatívák is. Jelenleg
nincs tudomásunk arról, hogy Magyarországon léteznének hitelderivatívák. En-
nek alapvetô oka lehet, csakúgy, mint a klasszikus értékpapírosítás esetében,
hogy a hitelderivatívák alaptermékét jelentô ügyletek egyelôre még nem képvi-
selnek olyan részarányt, hogy a hitelkockázatok kezelésének ez a módja komo-
lyan felmerülhetne.
10 MÛHELYTANULMÁNYOK
– Ugyanakkor − a kedvezô makrogazdasági környezet fennmaradása esetén − a
növekvô üzleti volumenek (elsôsorban a lakossági üzletágban), a nem kamatjel-
legû bevételek bôvülése és a költséghatékonyság javításában rejlô tartalékok ki-
aknázása ellensúlyozhatja a kamatmarzs szûkülésének negatív hatását.
– A tôkearányos nyereséget tekintve azt várjuk, hogy a hazai bankszektor évrôl év-
re képes lesz növelni tôkéje reálértékét (azaz pozitív reál-ROE-t elérni), míg az
eszközarányos jövedelmezôség alakulása a tôkeáttétel esetleges növekedése
ütemének függvényében némileg elszakadhat a ROE-tôl.
MÛHELYTANULMÁNYOK
11
MÉRÔ KATALIN: A BANKOK PÉNZÜGYI KÖZVETÍTÉS-
BEN BETÖLTÖTT SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA
12 MÛHELYTANULMÁNYOK
Társaság részvényeivel való hatalmas spekulációs hullám (South Sea Bubble)
és összeomlás hatására ugyan átmenetileg az angol piacok is nagyon erôsen
szabályozottá váltak, ami idôszakosan visszavetette a fejlôdésüket, de ezeket a
szabályokat már a XIX. század elején hatályon kívül helyezték, ami a piacok gyors
fejlôdését eredményezte. Ezzel szemben a francia Bank Generale és a Mississippi
Társaság fúziója kapcsán kibontakozó spekulációs hullám (Mississippi Bubble) és
összeomlás hatására hozott nagyon szigorú szabályok nagy része egészen az
1980-as évekig fennmaradt. A kontinentális finanszírozási rendszerre jellemzô
szoros vállalati kapcsolatokat ápoló bankok alaptípusának tekinthetô a francia
vasútépítés finanszírozására 1852-ben alapított Credit Mobilier.2
Mára a fejlett országokat a banki és tôkepiaci finanszírozási formák egyaránt
magas szintje jellemzi. Bizonyos országok egy-egy adott periódusban el is szakad-
hatnak a történetileg kialakult sémáktól, ill. sok esetben megfigyelhetô a tôkepiaci
finanszírozási formák felé való arányeltolódás a hagyományosan banki finanszíro-
zási modellel rendelkezô országok esetében is. A hagyományos formáktól való
elszakadást illusztrálja pl. Görögország esete, ahol a kilencvenes évek második
felében, az EMU-csatlakozást megelôzô pozitív várakozások hatására a részvény-
piaci kapitalizáció oly mértékben ugrott meg, hogy a tôkepiaci közvetítés szintje
meghaladta a banki közvetítés mértékét, míg a tôkepiaci finanszírozás nagyarányú
elôretörése figyelhetô meg pl. Franciaország esetében. A mély pénzügyi közvetí-
téssel rendelkezô fejlett országok esetében általánosan is megfogalmazható, hogy
bármelyik finanszírozási forma is a domináns, a banki és a tôkepiaci közvetítés
egyaránt magas foka biztosítja azt a széles finanszírozási palettát, ami minden
megtakarító és minden finanszírozást igénylô számára lehetôvé teszi a keresleté-
nek megfelelô intézménytípus igénybevételét.
A közép-kelet-európai volt szocialista országokra a banki típusú intézményi rend-
szer a jellemzô. Ezek kialakulása azonban nem a régió gazdaságtörténeti fejlôdé-
sének szerves következménye, bár ezen országok 1945 elôtt is egytôl egyig a ban-
ki alapú pénzügyi közvetítéssel rendelkezô országok csoportjába tartoztak. Fô ok-
ként a tervgazdaság induló öröksége, ill. a piacgazdasági átalakulás folyamatának
sajátosságai jelölhetôk meg.
2
A különbözô pénzügyi rendszerek történeti fejlôdésének részletesebb leírását lásd pl. Allen and Gale
(2000) vagy Kindelberger (1993).
MÛHELYTANULMÁNYOK
13
Az általunk részletesebben vizsgált magyar, cseh, és lengyel (továbbiakban KKE3)
pénzügyi közvetítés fejlôdésének kiindulópontja egyaránt a központi
tervgazdaság pénzügyi rendszere volt, amely egyszintû bankrendszerrel és a tôke-
piac hiányával jellemezhetô. A fejlôdés útja mindhárom ország esetében a kétszin-
tû bankrendszer létrehozásán és a tôkepiacok kialakításán keresztül vezetett.
A pénzügyi közvetítés átalakításában Magyarország járt az élen, ahol már a rend-
szerváltást jóval megelôzôen elkezdôdött a szektor piaci típusúvá válása. 1982-tôl
bocsáthattak ki a vállalatok kötvényt, 1987-ben vált kétszintûvé a bankszektor 3, és
1989-ben, a térségben elsôként, megnyílt a Budapesti Értéktôzsde.
A kétszintû bankrendszer kialakítása a KKE3 országok esetében hasonló módon tör-
tént, a korábbi monobank alakult át jegybanki és (elsô lépésben továbbra is állami tu-
lajdonú) kereskedelmi banki funkciókat betöltô önálló szervezetekké. A kereskedelmi
bankok induló hitelállományát azok a hitelek képezték, amelyeket korábban, a népgaz-
dasági terv elôírásaival összhangban, a monobank nyújtott a szocialista vállalatoknak.
A rendszerváltás idôpontjában tehát induló adottságot jelentett a banki finanszírozás
és a bank mint közvetítô intézmény léte, bejáratottak voltak a bank és a finanszírozott
vállalatok közötti kapcsolatok. Ugyanakkor a tôkepiacok kialakítása terén mindhárom
ország egyaránt nulláról indult: a rendszerváltás elôtt gyakorlatilag ismeretlen volt
a részvénytársasági forma, a részvénykereskedelem és a vállalati kötvénykibocsátás
fogalma4, egyáltalán nem létezett a nem banki pénzügyi közvetítés intézményi rend-
szere, hiányoztak a piaci tradíciók. A vállalkozások átláthatóságát nehezítette a meg-
felelô számviteli és nyilvánosságra hozatali szabályok hiánya, amit a banki ügyintézôk
alapos elemzése sokkal inkább tudott csökkenteni, mint a nyilvánosan hozzáférhetô
információkra építô tôkepiac. Ráadásul az alkalmazott privatizációs technikák sem te-
remtettek általában nagyarányú tôkepiaci kínálatot. Ezek a sajátosságok önmaguk-
ban is a banki alapú közvetítô rendszer kialakulásának kedveztek, amit tovább erôsí-
tett, hogy a KKE3 országok lakossága a rendszerváltás idején egészen minimális
pénzügyi vagyonnal rendelkezett, és kockázatvállalási hajlandósága sem volt számot-
tevô. A lakosság pénzügyi vagyonának alacsony szintje a szocialista gazdálkodási rend
egyik alaptételébôl, a gondoskodó állam létébôl következett. Ahol a szociális ellátási
rendszer elvileg mindenre kiterjed, ott nem teremtôdnek meg az öngondoskodás in-
3
A lengyel bankrendszer 1989-ben, a csehszlovák pedig 1990-ben alakult kétszintûvé.
4
Bár Magyarországon a kötvénykibocsátás jogszabályilag megengedett volt, és voltak is kibocsátá-
sok, ezek vállalatfinanszírozásban betöltött szerepe elhanyagolható.
14 MÛHELYTANULMÁNYOK
tézményi feltételei. Azokat az összegeket pl., amelyeket a fejlett országokban élet- és
nyugdíjbiztosításokra fordítanak, a szocialista állam elvonta, és újraelosztotta.
5
A témáról részletesebb elemzés található: Mérô (2002).
6
Érdekes kivételt jelent itt a Cseh Köztársaság pénzügyi közvetítô rendszere. Miközben Csehországban
a közvetítés mélysége számottevôen meghaladja a másik két KKE3 országét, addig pénzügyi
intézményi rendszere egyértelmûen kevésbé fejlett azokénál.
MÛHELYTANULMÁNYOK
15
a pénzügyi közvetítô rendszer alapvetôen a megtakarítások mobilizálásán, a kocká-
zatok diverzifikálásán, a megtakarítások új projektek felé való csatornázásán, ill.
a megfinanszírozott projektek megfigyelésén keresztül tud hozzájárulni.
A gazdasági növekedés és a pénzügyi rendszer közötti kapcsolat empirikusan is jól
dokumentált.7 King és Levine (1993/a és 1993/b) 80 ország 1960 és 1989 közöt-
ti adatait felhasználva arra keresték a választ, hogy vajon a pénzügyi közvetítés
magasabb szintje szignifikáns korrelációt mutat-e az adott idôszaki, ill. jövôbeni
gyorsabb gazdasági növekedéssel. Vizsgálatukhoz a pénzügyi rendszerek fejlettsé-
gi szintjére vonatkozóan négy mutatót használtak.8 A növekedést ugyancsak négy
mutatóval mérték.9 Tanulmányukban arra a megállapításra jutottak, hogy az
1960–1989 közötti idôszakban (a) mind a négy pénzügyi rendszerre vonatkozó
mutató pozitív és szignifikáns korrelációt mutat mind a négy növekedési indikátor-
ral, és (b) a pénzügyi fejlettségre vonatkozó mutatók egymással is erôsen korre-
lálnak. Vagyis a pénzügyi rendszerek fejlettsége és a gazdasági növekedés
szorosan kötôdik egymáshoz.
King és Levine azt is megvizsgálták, hogy a pénzügyi fejlettségre vonatkozó mutatók
kiinduló szintje és a következô idôszak gazdasági növekedésének gyorsasága
között kimutatható-e valamilyen kapcsolat. A rendelkezésükre álló adatok azt
a hipotézist támasztották alá, hogy a pénzügyi közvetítés mélységének szintje igen
jó elôrejelzôje a következô idôszak gazdasági növekedésének. Amelyik ország
pénzügyi közvetítô rendszere fejlettebb volt, az szignifikánsan erôsebb gazdasági
növekedést tudott felmutatni a következô 10–30 évben.
Levine, Loayza és Beck (2000) kétféle ökonometriai megközelítést is alkalmaz
a pénzügyi közvetítés és a növekedés közötti oksági viszony feltárására. Egyrészt
hagyományos keresztmetszeti elemzéssel, másrészt a dinamikus panel modellekre
7
Az erre vonatkozó empirikus irodalom áttekintése megtalálható pl.: Levine (1997), Tsuru (2000),
Thiel (2001). Itt csak néhány, a téma szempontjából kiemelkedô fontosságú elemzés következtetését
tekintjük át.
8
Ezek: 1. a pénzügyi közvetítô rendszer GDP-hez viszonyított terjedelme, 2. a bankszektor és a jegy-
bank pénzügyi közvetítésben betöltött szerepének aránya, 3. a magánvállalatoknak és az állami
szektornak nyújtott hitelek aránya és 4. a magánvállalatoknak nyújtott hitelek GDP-hez viszonyított
nagysága.
9
Az egy fôre jutó reál-GDP növekedési ütemével, amit azután két komponensre bontottak: az egy fôre
jutó reáltôke növekedési ütemére és a termelékenység növekedésére, valamint a beruházási rátával.
16 MÛHELYTANULMÁNYOK
kidolgozott GMM (generalized method-of-moments) becslési eljárás segítségével
vizsgálták meg 74 ország 1960 és 1995 közötti adatait. A két módszer egybecsengô
eredményt hozott: a pénzügyi közvetítés fejlettségének exogén változója erôs pozitív
kapcsolatot mutat a gazdasági növekedéssel.
Beck, Levine és Loayza (1999) ugyanezeket az ökonometriai módszereket alkal-
mazva azt is megvizsgálja, hogy a pénzügyi közvetítô rendszer fejlôdése milyen
csatornákon keresztül hat a gazdasági növekedésre. Fô következtetésük, hogy
a pénzügyi szektor nem elsôsorban az egy fôre jutó tôkefelhalmozás vagy a megta-
karítási ráták növelése révén, hanem a termelékenység növelésén keresztül (haté-
konyabb forrásallokáció) fejti ki a gazdasági növekedést segítô hatását.
A fenti empirikus elemzések tanulsága a felzárkózó országok vonatkozásában az,
hogy a magasabb fejlettségi szinthez mélyebb pénzügyi közvetítés tartozik. A fel-
zárkózást elôsegítô gazdasági növekedésnek szükségszerûen együtt kell járnia
a pénzügyi közvetítés szignifikáns mélyülésével. Amennyiben a fejlett pénzügyi
közvetítô rendszer, a banki és tôkepiaci közvetítés nagyobb mélysége egyértelmû
pozitív hatással van a termelékenység alakulására, a KKE3 esetében is fontos, és
a fejlôdéshez elkerülhetetlen, hogy a jövôben bekövetkezzen a pénzügyi közvetítés
szignifikáns mélyülése. Amennyiben azt is elfogadjuk, hogy a pénzügyi közvetítés
mélységének kiinduló szintje a következô idôszak gazdasági növekedésének jó
elôrejelzôje, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy ha nem következik be
a közvetítés nagyarányú mélyülése, akkor a gazdasági növekedés trendje törvény-
szerûen alacsonyabb kell legyen, mint a közvetítés mélyülése mellett kialakuló
trend. Vagyis a felzárkózás elképzelhetetlen a pénzügyi közvetítés szignifikáns
mélyülése nélkül.
MÛHELYTANULMÁNYOK
17
hogy a legmerevebb, francia polgári jogi alapú10 országokban a leggyengébb a
befektetôk jogi védelme, és a precedens döntéseken alapuló jogrendû országok-
ban a legerôsebb. A német és a skandináv polgári jogú országok köztes helyet fog-
lalnak el. Levine, Loayza és Beck (2000) együttesen vizsgálta La Porta et al. jog-
rendekre vonatkozó adatait és a saját, a pénzügyi közvetítô rendszerre vonatkozó
adatbázisát. Azt tapasztalták, hogy úgy a formális szabályok, mint a szabályok
érvényesíthetôsége szoros kapcsolatban van a pénzügyi közvetítés fejlettségével.
Azon országokban, ahol a befektetôk védelmére vonatkozó szabályok minôsége és
érvényesíthetôsége jobb, jobban mûködik a pénzügyi közvetítô rendszer.
A jogrend mellett a pénzügyi rendszer fejlettsége szempontjából kiemelkedô jelen-
tôsége van a pénzügyi szektorra vonatkozó konkrét szabályozás színvonalának is.
A pénzügyi szférára vonatkozó szabályozás egyre inkább az erre hivatott nemzet-
közi fórumok által kidolgozott standardok szerint történik. A Pénzügyi Stabilitási
Fórum11 pl. 12 olyan nemzetközi standardot határozott meg, amelyeknek való
megfelelés a stabil pénzügyi rendszerek mûködésének alapvetô feltétele. Megfi-
gyelhetô, hogy ezeket a standardokat, a jogrend típusától függetlenül, egyre több
ország fogadja el, és teszi nemzeti szabályozása alapjává. A pénzügyi rendszerre
vonatkozó egységes nemzetközi szabályok és standardok széles körû nemzetközi
elfogadása automatikusan a jogrendek közötti különbségek csökkenéséhez vezet.
A közelítés a szabályozási javaslatok és a standardok sajátosságait elemezve
egyértelmûen úgy történik, hogy a pénzügyi világra vonatkozó jogrend eltolódik az
angolszász jogrendek irányába.
A KKE3 országok szabályozási rendszere és annak hatékonysága e standardok
10
A jogrendek két nagy csoportja: a római jogon alapuló, polgári jogi (civil law) és az angolszász
típusú, precedens döntéseken alapuló (common law) jogrend. A két jogrend között a legfontosabb
különbség, hogy az elsô a jogtudósok által megállapított tételes szabályozás alkalmazásán keresztül
mûködik, a második pedig komoly szerepet ad a bíróságok megítélésének is, és ezek a megítélések
folyamatosan visszahatnak magára a jogra. A római jogon alapuló jogrendnek további három al-
csoportja van. A francia és német típusú jogrendek merevebbek, a skandináv típusú pedig bizonyos
szempontból átmenetet képez a jogrendek két nagy csoportja között. A jogrendek típusa szerint a
magyar és a cseh jogrend a kevert német–francia típusú jogrendû országok csoportjába, míg a
lengyel jogrend a német/skandináv csoportba sorolható. Lásd: Wood (1997).
11
A Pénzügyi Stabilitási Fórumot 1999 áprilisában hozták létre abból a célból, hogy koordinálja azokat
az erôfeszítéseket, amelyeket a különbözô fórumok tesznek a pénzügyi stabilitás támogatása
érdekében. A Fórum tagjai a nemzetközi pénzügyi intézmények, a pénzügyi stabilitásért felelôs
nemzeti hatóságok, a nemzeti felügyeleti hatóságok.
18 MÛHELYTANULMÁNYOK
szerint még nem teljesen tekinthetô a fejlett piacgazdaságokra jellemzô rendsze-
rekkel azonos színvonalúnak.
Az EBRD rendszeresen értékeli tagországai pénzügyi szektorának szabályozottsá-
gát és a szabályok érvényesíthetôségét. Ehhez egy 1 és 4+ közötti skálát használ,
ahol a 4+ jelenti a teljesen piacgazdasági mûködést.
1. táblázat
Az EBRD indexe a pénzügyi szektor
jogi szabályozottságára vonatkozóan
2000 1999
Magyaro. 4 4 4 4 4 4
Cseho. 3+ 4 3– 3 3+ 2+
Lengyelo. 4 4 4 4 4 4
12
Lásd: Mishkin (2001) 198–199. old.
MÛHELYTANULMÁNYOK
19
problémák kezelhetôek. Sem a fedezetek, sem pedig a szerzôdésben foglalt kikö-
tések és korlátozások (pl. a fedezetek fizikai megôrzésére, állagmegóvására vonat-
kozó szabályok) érvényesíthetôsége nem megfelelô azokban az országokban, ahol
a jogrend nem kellôképpen segíti ezt elô. Így pl. ha a fedezetekhez csak évekig
elhúzódó csôd- és felszámolási eljárások révén lehet hozzájutni, akkor a bankok-
nak sokkal több információra van szükségük az ügyfelekrôl, sokkal nehezebbé
válik a legjobb ügyfelek (leghatékonyabb projektek) kiválasztása, ami automatiku-
san vezet a kevésbé hatékony projektek finanszírozásához, és ezen keresztül ala-
csonyabb gazdasági növekedéshez. Ha nem érvényesíthetôek a hitelszerzôdésben
foglalt kikötések, akkor pedig a moral hazard probléma kezelésére válnak eszköz-
telenné a bankok, ami szintén a rosszabb minôségû ügyfelek és projektek finanszí-
rozásához és alacsonyabb gazdasági növekedéshez vezet.
13
Lásd: Levine and Zevos (1998), Levine (2001).
20 MÛHELYTANULMÁNYOK
banki és a piaci közvetítés egyaránt és együttesen, függetlenül attól, hogy me-
lyik fajta közvetítés dominanciája erôsebb az adott ország pénzügyi közvetítô
rendszerében.
1. ábra
A banki és tôkepiaci közvetítés nagysága országcsoportonként,
ill. a KKE3-ban (1999, ill. a KKE3 esetében 2000)
300
tôkepiaci kapitalizáció
magánszektor hitele
250
200
150
100
50
0
Magas EMU-átlag Közepes Alacsony Csehország Magyaro. Lengyelo.
jövedelmû jövedelmû jövedelmû
ország ország ország
MÛHELYTANULMÁNYOK
21
tevôen lefékezheti a gazdasági növekedés hosszabb távú trendjét. Ezért ezekben az
országokban a fenntartható gazdasági növekedést támogató gazdaság-, pénzügy- és
szabályozási politikának olyannak kell lennie, amely elôsegíti a pénzügyi szféra nem-
zetközi standardok szerinti szabályozásának és mûködésének kialakítását, az intéz-
mények és a piacok kellô transzparenciájának megteremtését, valamint a pénzügyek
gazdaságban betöltött szerepének növekedését, a pénzügyi közvetítés mélyülését.
14
Hollandiát nem szerepeltetjük azokon az ábrákon, ahol a szerepeltetése miatt használandó, meg-
növelt skála elfedné a többi ország közötti különbséget.
15
A közvetítésrôl alkotott kép teljességéhez hozzátartozna a vállalati kötvénykibocsátások
részesedésének bemutatása is. Ennek azonban nem sok adalékkal szolgálna a közvetítés fô arányai
vonatkozásában, hiszen a KKE3 esetében a nem pénzügyi vállalatok kötvénykibocsátása
elhanyagolható nagyságrendet képvisel, az EMU-országok nem pénzügyi vállalkozásainak forrásai
között pedig 1996-ban és 2000-ben egyaránt átlagosan 3%-ot képviseltek a kötvények.
22 MÛHELYTANULMÁNYOK
2. ábra16
A pénzügyi közvetítés nagysága és összetevôi
(1999, a KKE3 esetében 2000)
400
részvénypiaci kapitalizáció/GDP
banki mérlegfôösszeg/GDP
350
300
250
200
150
100
50
0
ág
ag
ág
ág
lia
ág
ág
ág
ág
ág
sz
átl
rsz
rsz
rsz
rsz
sz
rsz
rsz
gá
or
or
U-
rtu
eto
go
lo
zo
ro
lo
cia
eh
yo
ye
ya
EM
Po
as
rö
m
Cs
an
ng
an
Ol
ag
Gö
Né
Fr
Sp
Le
Forrás: OECD, IFS, World Bank, nemzeti jegybankok
3. ábra
A banki és a tôkepiaci közvetítés egymáshoz viszonyított
aránya (1999, a KKE3 esetében 2000)
100%
80%
részvénypiaci kapitalizáció/GDP
banki mérlegfôösszeg/GDP
60%
40%
20%
0%
g
ia
ág
ág
ág
ia
zá
zá
tla
zá
zá
zá
ál
nd
sz
sz
sz
rs
rs
rs
rs
ug
-á
la
or
or
or
or
ho
ro
ao
lo
U
rt
ol
et
el
sz
ög
yo
ya
M
Po
ci
se
H
ém
gy
la
ör
an
ag
an
E
C
O
en
G
N
Fr
M
Sp
L
16
Az ábrán a banki közvetítés mértékeként a bankszektor mérlegfôösszegét szerepeltetjük, szemben
az 1. sz. ábrán szereplô magánszférának nyújtott hitelek állományával. Ennek oka, hogy míg az 1.
sz. ábra az egyes közvetítési formák gazdaságfinanszírozásban betöltött szerepére koncentrál, addig
itt a közvetítéstípusok egymáshoz viszonyított nagyságrendjét mutatjuk be.
MÛHELYTANULMÁNYOK
23
4. A banki közvetítés mélysége
4. ábra
A banki közvetítés különbözô mutatói a KKE3-ban
és az EMU-országokban (2000)
300
250
200
150
100
50
Mérlegfôösszeg/GDP
0 M2/GDP
EMU súlyozott átlag
Cseh Magánszektor hitele/GDP
Magyar
Lengyel
24 MÛHELYTANULMÁNYOK
és Lengyelországban a bankok eszközei között magasabb részarányt képviselnek
a hazai magánszférának nyújtott hitelek, mint az EMU-országokra jellemzô átlag.
Ez a megállapítás annak ellenére igaz, hogy az euróövezet bankszektorainak mér-
legén belül általában magasabb arányt képviselnek a hitelek, mint a KKE3-ban.
A hitelállomány számottevô része azonban nem hazai, hanem külföldi hitelfelve-
vôkkel szemben áll fenn. Különösen igaz ez azokra az országokra (és itt megint
csak Hollandiát kell elsô helyen említeni), amelyek bankjai nagy nemzetközi fiók-
hálózatot üzemeltetnek. A banki közvetítés alacsonyabb szintje tehát nemcsak a
hazai hitelezésben betöltött kisebb szerepvállalásban nyilvánul meg, hanem abban
is, hogy a hazai bankok, az intézményi struktúra alacsonyabb fejlettségi szintjének
megfelelôen, sokkal inkább lokális szerepkört játszanak, mint az euróövezet bank-
jai. Mivel a közeljövôben sem várható, hogy a KKE3 bankjainak nemzetközi kihe-
lyezôi tevékenysége gyors növekedésnek induljon, ezt a strukturális különbséget
szinte bizonyosan tartósnak tekinthetjük. Így a banki közvetítés mélyülése, az EU-
országokra jellemzô szint közelítése sokkal inkább a bankok magánszektornak
nyújtott hiteleinek GDP-arányos növekedése, és kevésbé a mérlegfôösszeg/GDP-
mutató vonatkozásában fog várhatóan megmutatkozni.
5. ábra
A bankok eszköz- és forrásstruktúrájának jellemzôi (2000)
70,00
EMU súlyozott átlag
Cseh
60,00 Magyar
Lengyel
50,00
40,00
30,00
20,00
10,00
00,00
Magánszektor hitele/mérlegfôösszeg M2/mérlegfôösszeg
MÛHELYTANULMÁNYOK
25
A likvid kötelezettségek arányában mért elmaradás a bankok forrásszerkezetének
különbözôsége miatt jóval kisebb, mint a másik két mutató alkalmazása során
tapasztalható elmaradás.17 Az EMU-országok bankszektoraiban sokkal erôsebb a
bankbetét mint megtakarítási forma visszaszorulása, mint a KKE3-ban. Így a
KKE3 országokban egységnyi banki mérlegfôösszeghez jóval nagyobb bankbetét,
és így M2 állomány tartozik. A KKE3 országokban a rendszerváltást megelôzôen a
bankbetét volt az egyetlen megtakarítási forma, nem létezett az alternatív befekte-
tési lehetôségeket kínáló intézményi befektetôi szféra. Bár az alternatív megtakarí-
tási formák és intézmények megjelenésével ezekben az országokban is erôs
tendenciaként figyelhetô meg a bankbetétek pénzügyi megtakarításokon belüli
visszaszorulása, a folyamat messze elmarad a fejlett országokra jellemzô mérték-
tôl. Így a bankok forrásszerkezetében is jóval nagyobb a bankbetétek, és kisebb az
egyéb források szerepe. A pénzügyi közvetítés M2/GDP-vel mért magyarországi és
lengyelországi elmaradása az EMU-átlagtól a 4. sz. ábrán látható nem túl nagy
különbség18 ellenére is igen számottevônek ítélhetô tehát akkor, ha azt is figyelem-
be vesszük, hogy ezekben az országokban a bankok mérlegfôösszegén belül mint-
egy 2,5-szeres értéket képviselnek a likvid kötelezettségek. Ugyanígy, látni kell,
hogy bár a cseh közvetítés M2-vel mért mélysége még meg is haladja az EMU-ra
jellemzô értéket, ez nem a mélyebb pénzügyi közvetítést, csak az eltérô banki for-
rásszerkezetet illusztrálja, hiszen a cseh bankok mérlegfôösszegén belül is az EMU-
ra jellemzô érték kb. kétszeresét teszik ki a likvid kötelezettségek.
26 MÛHELYTANULMÁNYOK
szágok készpénzhasználati szokásának az EMU-országokéhoz való közeledése
még tovább erôsít.
20
A bankok szerepére vonatkozó irodalom áttekintése megtalálható pl. Santomero (1984),
Bhattacharya and Thakor (1993), Bossone (2000), ill. magyarul: Karvalits (1998).
MÛHELYTANULMÁNYOK
27
folytatódik-e a pénzügyi közvetítô szektor és a bankrendszerek növekedése, vagy
éppen ellenkezôleg, várható-e, hogy belátható idôn belül nagymértékû dezinter-
mediáció21 fog lezajlani, a háztartások nem a közvetítô rendszeren keresztül, ha-
nem a fejlett és likvid pénz- és tôkepiacokon keresztül fogják megtakarításaikat el-
helyezni, illetve hogy számottevôen visszaszorul-e a bankszektornak a gazdaság-
ban és a pénzügyi közvetítô rendszeren belül betöltött szerepe?
Allen és Santomero (a késôbbiekben AS)(1998) szerint a bankszektor és általában
a pénzügyi közvetítô rendszer növekedése, ill. az információs aszimmetriák és
tranzakciós költségek csökkenése között húzódó látszólagos ellentmondás fô oka,
hogy a pénzügyi közvetítésre vonatkozó elméletek nem tükrözik a pénzügyi rend-
szerek funkcióiban lejátszódott változásokat. Szerintük a változások megértéséhez
olyan elméletekre van szükség, amelyek a közvetítô intézmények kockázati transz-
formációs és kockázatkezelési, valamint a piaci részvételi költségeket minimalizá-
ló funkcióit emelik ki a modern pénzügyi közvetítôk fô sajátosságaként. A gyakor-
latban a háztartások csak néhányféle részvényt tartanak, és néhány pénzpiacon je-
lennek meg közvetlenül, lévén magasak az adott részpiacra vonatkozó fix tanulási
és napi tájékozódási költségek. A pénzügyi közvetítôk azok az intézmények, ame-
lyek képesek a részvételi költségeket minimalizálni, professzionális kockázat-ösz-
szeállítási és -kezelési tevékenységet végezni, és ezáltal optimális portfóliót kiala-
kítani. A modern pénzügyi közvetítôk tevékenységének létjogosultságát tehát más
motivációk alakítják, mint a korábbi elméletekben megfogalmazottak. A delegált
megfigyelési és likviditási transzformáció szerepének visszaszorulása mellett egy-
re erôsebbé válnak a kockázatkezeléssel, kockázati transzformációval, kockázati
mixek optimális összeállításával kapcsolatos szolgáltatások.
21
A dezintermediáció fogalmát a szakirodalomban kétféle jelenségre is szokták használni. A dezinter-
mediáció egyik értelmezése szerint a pénzügyi közvetítô rendszer kikerülését jelenti. Ebben a
felfogásban a pénz- és tôkepiacokon való közvetlen részvétel jelenti a dezintermediációt, vagyis
amikor a megtakarítások tulajdonosai nem a bankokon, ill. intézményi befektetôkön keresztül vál-
nak befektetôkké, hanem közvetlenül vásárolják meg az egyes instrumentumokat. Ugyancsak
szokás dezintermediációnak nevezni azt a jelenséget is, amikor a befektetôk a bankbetétek felôl az
intézményi befektetôk felé csoportosítják át megtakarításaikat, bár szigorúan értelmezve ez nem a
pénzügyi közvetítô intézmények visszaszorulását, csak egyes intézménytípusok közötti átcsopor-
tosítást jelent. Ebben a részben dezintermediáció alatt az elôbbi folyamatot értjük, míg az utóbbit a
pénzügyi közvetítés típusának megváltozásaként kezeljük.
28 MÛHELYTANULMÁNYOK
Az általuk megfogalmazott keretek között azt is megvizsgálták22, hogy miként vál-
tozott a pénzügyi közvetítôk tevékenysége az USA-ban, Angliában, Franciaország-
ban, Németországban, ill. Japánban az elmúlt évtizedek során, és megpróbálták
magyarázni az egyes országok intézményi struktúrája közötti különbségeket. Ta-
pasztalatuk szerint az USA-ban a bankok tevékenysége számottevôen átalakult az
elmúlt évtizedekben, a hagyományos betétgyûjtés és hitelezés irányából
jelentôsen elmozdultak a jutalékalapú szolgáltatások nyújtása felé. Ennek
köszönhetô, hogy – bár a megtakarítások átcsatornázásában betöltött szerepük
számottevôen csökkent – GDP-hez viszonyított nagyságrendjük tovább nôtt.
A hagyományos banki szerepek visszaszorulását éppen a bankok kockázatkezelé-
si szerepének változásával indokolják. Amíg a pénz- és tôkepiacok nem voltak
olyan fejlettek, és így kisebb konkurenciát jelentettek a bankoknak, addig azok ké-
pesek voltak arra, hogy a kockázatokat azok idôszakok közötti kiegyenlítésével
kezeljék. A pénz- és tôkepiaci verseny ezt a fajta kockázatkezelést lehetetlenné te-
szi, hiszen ez esetben a befektetôk egy része azonnal kivonja forrásait a bankokból,
és a piaci befektetések felé irányítja át23. Ennek következtében a kockázatkezelés
egyéb eszközeit, a derivatívák széles körû alkalmazását, ill. az idôbeli simítás mel-
lett/helyett a diverzifikációt kell a bankoknak alkalmazniuk, ami tevékenységük át-
strukturálására kényszerítette ôket.
A másik négy országgal összehasonlítva az USA fejlôdési tendenciáit azt tapasztal-
ták, hogy az eltérô mûködési modellek ellenére a változások iránya igen hasonló.
Hasonló adottságai miatt Anglia mutatja a legtöbb párhuzamosságot, de Francia-
ország és Japán esetében is komoly elmozdulást figyeltek meg az angolszász,
piaci alapú közvetítô rendszer irányába. Németország esetében találták leginkább
szilárdnak a hagyományos szerepet betöltô banki alapú közvetítést. Az elmozdulás
nagysága véleményük szerint elsôsorban a háztartások kockázatvállalási hajlandó-
ságában mutatkozó különbségének24, ill. a pénzpiacok fejlettségének a függvénye.
Így tehát véleményük szerint különösen az USA fejlôdési tendenciái, de általában
22
Lásd: AS (2001).
23
Ez jelenthet akár dezintermediációt, vagyis közvetlen piacra lépést, de a magas részvételi költségek
miatt inkább az intézményi befektetôk felé fordulást.
24
Ha a háztartások kockázatvállalási hajlandósága alacsony, akkor a bankok továbbra is alkalmaz-
hatják a kockázatok idôbeli kisimítását mint a kockázatkezelés egyik fontos eszközét, a háztartások
nem fognak a magasabb hozamok miatt más közvetítôkhöz fordulni.
MÛHELYTANULMÁNYOK
29
a pénzügyi szféra fenti séma szerinti fejlôdése és egyedi különbségei jól magyaráz-
hatóak az AS (1998)-ban megfogalmazottakkal.
Az európai pénzügyi szektor átalakulásának elemzését tûzte ki céljául Schmidt,
Hackethal és Tyrell (1998). Megvizsgálták, hogy mutat-e, és milyen közös voná-
sokat Anglia, Franciaország és Németország pénzügyi rendszere, és a tapasztalt
változások mennyire vannak összhangban a közvetítés fejlôdésével kapcsolatban
általában megfogalmazott állításokkal. Az általuk vizsgált kijelentések és azokkal
kapcsolatos megállapításaik a következôk voltak:
25
A háztartási szektor pénzügyi szférával szembeni követelései, ill. kötelezettségei/a háztartási szektor
teljes pénzügyi követeléseivel, ill. kötelezettségeivel.
30 MÛHELYTANULMÁNYOK
értékpapírosítási hányadosait külön is megvizsgálták. A hányadoselemzés alapján
megállapítható, hogy úgy a háztartások, mint általában a nem pénzügyi szektor,
eszközeiknek egyre növekvô részét tartják értékpapírokban. A nem pénzügyi szek-
tor forrásai között is egyre nagyobb arányt képviselnek az értékpapírosított kötele-
zettségek. A nem pénzügyi vállalatok kötelezettségei között Anglia esetében ha-
gyományosan nagy az értékpapírosított források aránya (a piaci alapú rendszerek
jellemzôjeként). Az értékpapírosítás folyamata úgy eszköz-, mint forrásoldalon kü-
lönösen erôs Franciaországban, ami az ország pénzügyi rendszerének piaci ori-
entációjú elmozdulását sejteti. Ugyanakkor a német vállalatok finanszírozási
szerkezetében továbbra is stagnáló és elhanyagolható szerepet játszanak az ér-
tékpapírosított kötelezettségek.
MÛHELYTANULMÁNYOK
31
ményezte, a megtakarításokat növekvô mértékben gyûjtik össze a nem banki
pénzügyi közvetítôk, és ezen megtakarítások egy részét banki értékpapírokba fek-
tetik be.
32 MÛHELYTANULMÁNYOK
A bankok forrásai között egyre csökkenô hányadot képviselnek a bankbetétek,
és egyre nagyobb a bankok által kibocsátott értékpapírok (kötvények) részará-
nya. Ezeket az értékpapírokat elsôsorban a nem banki pénzügyi közvetítôk vásá-
rolják meg. A nem banki pénzügyi közvetítôk által megvásárolt banki értékpapí-
rok térnyerése a pénzügyi közvetítési folyamat láncolatának meghosszabbodá-
sához vezetett, a korábban tipikus megtakarító-bank kapcsolat helyett egyre in-
kább a megtakarító-intézményi befektetô-bank kapcsolat válik tipikussá.
MÛHELYTANULMÁNYOK
33
csolatban a jelenleg még hiányzó instrumentumok szabályozási hátterének
kialakítása (pl. hitelderivatívák), ill. a pénz- és tôkepiaci elszámolások terén
a kiegyenlítések véglegesítésére vonatkozó direktíva harmonizálása bír kiemelt
fontossággal.
26
Errôl részletesen lásd a kötet lakossági, ill. vállalkozási finanszírozásról szóló tanulmányait.
34 MÛHELYTANULMÁNYOK
4. A pénzügyi közvetítô rendszer nemzetközileg megfigyelt átalakulási tendenciái a
hazai bankszektort sem hagyhatják érintetlenül. Így:
– Várható, hogy a hazai bankok tevékenységében is nagyobb súlya lesz a
kockázatkezelésnek, a kockázati transzformációnak. Ugyanakkor a lakosság
egyelôre alacsony kockázatvállalási hajlandóságával összhangban ez a folyamat
várhatóan nem radikális gyorsasággal, hanem fokozatosan fog végbemenni.
Így továbbra is marad tere a bankok idôszakok közötti kockázati kiegyenlíté-
sének, aminek hatására a bankok forrásszerkezetének átalakulása (a betétek-
tôl a kötvények felé való elmozdulás) szintén fokozatosan fog megtörténni,
vagyis a közvetítési lánc meghosszabbodása is fokozatosan válik jellemzôvé.
– A tôkepiaci közvetítés mélyülésével párhuzamosan Magyarországon is várható
az értékpapírosítás nagyobb mérvû térnyerése, az, hogy a nem pénzügyi szek-
tor követelései és kötelezettségei között egyaránt nô az értékpapírosított
eszközök és források szerepe.
– Magyarországon sem várható, hogy a megtakarítók tömeges közvetlen piacra
lépése hatására számottevô dezintermediáció menjen végbe. Bár az intézményi
struktúra fejlôdése itt is abba az irányba mutat, hogy egyre több és jobb minô-
ségû információ válik közvetlenül elérhetôvé, az információ megszerzésének,
ill. a hatékony piacon maradás tanulási költségeinek elriasztó hatása talán
még erôsebb is, mint a fejlett piacgazdaságok esetében.
MÛHELYTANULMÁNYOK
35
Irodalomjegyzék
36 MÛHELYTANULMÁNYOK
Mérô Katalin (2002): A pénzügyi közvetítés mélysége és a prociklikusság (In:
Tanulmányok a bankszektor tevékenységének prociklikusságáról, MNB
Mûhelytanulmányok 23.)
Mishkin, Frederic (2001): The Economics of Money, Banking and Financial mar-
kets, The Addison Wesley Series of Economics, Addison Wesley Longman
Santomero, Anthony (1984): Modelling the Banking Firm, Journal of Money,
Credit, and Banking, Vol 16 No. 4.
Schmidt, Reinhard H. Hackethal, Andreas és Tyrell, Marcel (1998):
Disintermediation and the Role of Banks in Europe: An International
Comparison, Johann Wolfgang Goethe-Universitat, Working Paper Series:
Finance & Accounting
Thiel, Michael (2001): Finance and Economic Growth – Review of Theory and the
Avialble Evidence (Economic Papers, European Comission, Directorate-
General for Economic and Financial Affairs, July)
Tsuru, Kotaro (2000): Finance and Growth, Some theoretical Consideration and a
Review of Empirical Literature (OECD Economic Department Working
Papers, No. 228)
Wood, Philip R. (1997): Map of Financial Law (Allen & Overy Global Law Maps)
MÛHELYTANULMÁNYOK
37
ZSÁMBOKI BALÁZS:
A BANKRENDSZER SZABÁLYOZÁSÁNAK KIHÍVÁSAI
1
Az EU-jogszabályok alóli átmeneti mentességet csak egy területen, a befektetôvédelmi alap kárta-
lanítási összeghatárát illetôen kért és kapott Magyarország 2007-ig.
38 MÛHELYTANULMÁNYOK
– Az új bázeli tôkemegfelelési elvek
– A céltartalékképzés szabályai
– A „fair value” számvitel kérdései
– A pénzügyi csoportok konszolidált alapú felügyeletére vonatkozó jogszabályok
továbbfejlesztési irányai
– Az EU betétbiztosítási elveinek hazai alkalmazásából eredô elméleti és gyakorla-
ti kérdések
– Az EU-csatlakozás által megkövetelt fiókliberalizáció várható következményei
MÛHELYTANULMÁNYOK
39
tôs növekedésnek indult a nyugati országokban. A liberalizált piac a verseny erô-
södését eredményezte, ám ezzel párhuzamosan megnövekedett az intézményi csô-
dök száma is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden bankcsôdöt a libe-
ralizáció és dereguláció számlájára kell írnunk, hiszen több esetben makroökonó-
miai okok és az elégtelen prudenciális elôírások is erôs hatást gyakoroltak.
A liberalizációs hullám és az országhatárokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások terje-
dése szükségessé tette az egyes országok banki szabályozása közötti különbségek
megszüntetését és a versenysemleges jogi környezet kialakítását. A Bázeli Bankfel-
ügyeleti Bizottság által kidolgozott elveken alapulva az Európai Közösség is egysé-
ges prudenciális szabályokat és piacra lépési elôírásokat írt elô a tagállamok számá-
ra a 90-es évek elején, és ezzel megteremtette az alapot az európai pénzügyi piacok
integrálódásához. Ezen a téren az ún. Második Bankdirektíva hozott áttörést a „Single
European Passport” elvének bevezetésével.2 A napjainkban zajló szabályozásbeli vál-
tozások tulajdonképpen ennek a liberalizációs, deregulációs hullámnak a folyamatos
kiigazítását és a prudenciális szabályok frissítését, modernizálását jelentik.
A liberalizált pénzügyi piacok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a globalizáció
éppen a pénzügyi szektort érinti legnagyobb mértékben, és a globálissá váló ver-
seny lehetôséget teremt a méret- és tevékenységhatékonyság (scale and scope
efficiency) jobb érvényesítésére is. Ugyanakkor a liberalizált piacra lépési szabá-
lyok ellenére az EU bankpiaca még mindig erôsen szegmentált, a külföldi bankok
piaci behatolása általában alacsony, sôt a retail banki üzletágban egyenesen el-
enyészô. Egyedül a fiókhálózatot nem igénylô corporate üzletágban figyelhetünk
meg számottevô külföldi banki részvételt.
A banki jogszabályokat harmonizáló direktívák ajánlásait azok az országok is be-
építették saját jogrendjükbe még a csatlakozás elôtt, amelyek csak a 90-es évek
közepén váltak az EU tagjává3. Mindez elôsegítette ezen országok bankpiacának
fokozatos integrációját az európai piacokba. Magyarország esetében hasonló folya-
mat várható, tekintve a szabályozás magas fokú harmonizáltságára és a jelentôs
külföldi részvételre.
2
A „Single European Passport” lényege, hogy minden olyan bank, amelyik egyik tagállamban tevé-
kenységi engedélyt kapott pénzügyi szolgáltatások nyújtására, ezt a tevékenységet külön engedély
nélkül szabadon végezheti minden más tagállamban is, akár fiókokon keresztül, akár határon átnyú-
ló szolgáltatás formájában.
3
1995-ben csatlakozott Ausztria, Finnország és Svédország.
40 MÛHELYTANULMÁNYOK
A szabályozás liberalizálása a bankszektor strukturális fejlôdését is erôsen befolyá-
solja Európában, ugyanis elôsegíti a határokon átnyúló bankolást és az univerzális
szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi csoportok kialakulását, és erôsíti az intézmények
közötti összeolvadási hullámot. A bankszektorok konszolidációja országonként el-
térô mértékû, de általánosan megfigyelhetô, hogy a hazai piacon megvalósuló fel-
vásárlások és összeolvadások egyelôre jóval jelentôsebb mértékûek, mint az or-
szághatárokon átnyúló konszolidáció.
A piacra lépés szabadságának megteremtése és a verseny erôsödése láthatóvá tet-
te az európai bankpiacon lévô jelentôs kapacitásfelesleget is. A korábbi zárt, erô-
sen szabályozott piacon ugyanis a kapacitásfelesleg nem vezetett például jövede-
lemcsökkenéshez, hiszen ekkor viszonylag magas mûködési költségek mellett is
nyereségesen mûködhetett egy bank, és a mérethatékonyság is a kívánatos szint
alatt maradt, továbbá a verseny nem az árban, hanem inkább a szolgáltatások for-
májában, hozzáférhetôségében, a fiókhálózat kiterjedtségében jelentkezett. A libe-
ralizált és integrálódó piacokon a fenti problémák felszínre kerültek, azonban az al-
kalmazkodási folyamat a legtöbb ország esetében hosszabb idôt vesz igénybe, és
még napjainkban is tart.
A jelentôs szabályozási változások hatásai ugyanakkor nehezen választhatók el a fel-
erôsödött technikai fejlôdéstôl, a demográfiai tényezôktôl, valamint az euró beveze-
tésétôl, melyek mind alapvetô változásokat indukálnak az európai bankrendszerek
struktúrájában. Mindazonáltal érdemes megvizsgálni, hogy a banki szabályozás je-
lentôs szeletét kitevô prudenciális elôírások milyen irányba fejlôdnek tovább, mik a
legfôbb hiányosságok, és milyen következményekkel járhatnak a várható változá-
sok.
MÛHELYTANULMÁNYOK
41
dardra tett javaslatát. Megalkotta a szabályozói tôke („regulatory capital”, a magyar
terminológiában „szavatoló tôke”) és a kockázattal korrigált mérlegfôösszeg („risk
weighted assets”) fogalmát, és meghatározta a számítási módját. A bázeli tôkestan-
dardok legfôbb újdonsága az volt, hogy közvetlen kapcsolatot teremtett a vállalt koc-
kázatok és a tôkekövetelmény között, valamint hogy a mérlegen kívüli tételeket is be-
vonta a tôkeszámítás alapjába, vagyis „hitel-egyenértékesítette” azokat. A bázeli aján-
lás néhány éven belül nemzetközileg elfogadott szabályozási alapelvvé vált.4
A bankok prudenciális szabályozása abból a felismerésbôl indul ki, hogy a bank-
csôdök jelentôs társadalmi költséggel járnak, így a kockázatok fedezésére szolgá-
ló tôkét a társadalmilag optimális szintre kell emelni, ami magasabb, mint a bank
számára egyénileg optimális mérték. A tôkestandardok bevezetése óta eltelt idô-
szakban kimutathatóan nôtt is a bankok átlagos tôkemegfelelési mutatója a fejlett
országokban. A kockázati alapú tôkeszabályok bevezetése elôtt a bankok csak az
eszközök csökkentésével, vagy pótlólagos tôkeemeléssel tudták növelni tôkemeg-
felelésüket, azonban az új rendszerben már az eszközök összetételének megváltoz-
tatásával is el tudták érni ezt a hatást. Ennek következtében a bázeli szabályozás
bevezetése utáni években számos országban megfigyelhetô volt, hogy a tôkeeme-
lési kényszer a hitelezés visszaesését és a bankok portfóliójának átrendezôdését
eredményezte. A szabályozásban meglévô ösztönzôk alapján általában nôttek az
alacsony kockázati súlyú tételek (állampapírok, jelzáloggal fedezett lakáshitelek),
ugyanakkor a magasabb kockázati súly miatt csökkent a vállalkozói és az üzleti
célú ingatlanfejlesztési hitelek aránya. A 90-es évek elején a bázeli szabályok kö-
vetkeztében egy valódi „credit crunch”, vagyis a hitelezés számottevô visszaesése
volt megfigyelhetô például az Egyesült Államokban.5
Az egységes tôkeszabványok ugyan megszüntették az országok közötti szabályo-
zási különbségek jelentôs részét, ugyanakkor a banki és a nem banki intézmények
eltérô szabályozása megmaradt, vagyis az országok közötti szabályozási arbitrázs
szektorok közötti arbitrázzsá változott. A szigorúbban szabályozott intézmények te-
vékenységét részben átvették azok, amelyeket kevésbé vagy egyáltalán nem sza-
bályoztak. Ezért napjainkban az intézményi formára koncentráló szabályozói meg-
4
A magyar jogszabályok (Hpt., Tpt.) nem közvetlenül a bázeli elveket, hanem az ezeken az elveken
alapuló EU-jogszabályi elôírásokat vették át. Tekintettel a bázeli és az EU-jogszabályok közötti nagy-
fokú átfedésre, a magyar jogszabályok is „Bázel-kompatibilisnek” tekinthetôk.
5
A témáról részletesebb elemzést ad például Jackson (1999) és Furfine (2000).
42 MÛHELYTANULMÁNYOK
közelítésrôl fokozatosan áttevôdik a hangsúly a tevékenységalapú szabályozásra.
Ez az elv már beépült például a piaci kockázatok tôkekövetelményét definiáló bá-
zeli ajánlásokba. Ezek a standardok a bankok és az értékpapír-kereskedô cégek
tevékenységét azonos elvek alapján kezelik.
A bankok tevékenysége és vállalt kockázatainak jellege azonban a számos pénz-
ügyi innováció következtében jelentôsen megváltozott az utóbbi évtizedben. A bá-
zeli szabványok egyik legfôbb hiányossága, hogy nem veszi figyelembe ezeket az
innovációkat, így azok kockázatnövelô vagy -csökkentô szerepét nem ismeri el
kellô mértékben a jelenlegi rendszer. További fontos hiányosság, hogy az egyes
eszközök kockázatossága és a tôkekövetelmény nincs kellôen differenciálva, így
például az azonos kockázati kategóriába tartozó hitelek esetében a bankok ösztö-
nözve vannak a kockázatosabb tételek felé történô elmozdulásra. Ez a bankok szá-
mára lehetôséget ad arra, hogy a tôkeellátottság növelése nélkül vállaljanak ma-
gasabb kockázatot, és ezzel együtt magasabb prémiumot számoljanak fel a hitele-
ik után. A Bázeli Bizottság a hiányosságok kiküszöbölése érdekében új tôkeszab-
ványokat dolgozott ki, melynek elveit széles körû szakmai vitára bocsátotta 2001-
ben. Ezen új szabványok bevezetésének tervezett idôpontja 2006, ami várhatóan
már mint EU-tagországot fogja érinteni Magyarországot is. Tekintve, hogy a báze-
li ajánlások általában rövid idôn belül beépülnek az EU jogrendjébe – direktívák és
rendeletek formájában –, így hazánkban is kötelezô érvénnyel kell majd alkalmaz-
ni ezeket. Az új bázeli szabályok adaptálására való felkészülés a következô évek
egyik legnagyobb szabályozói kihívása lesz Magyarországon.
A javasolt új szabályozás rugalmasabb, kockázatérzékenyebb, így jobban ösztönzi
a bankok aktív kockázatkezelését, és nagyobb szerepet szán a felügyeleteknek és
a piacnak. A tervezett új bázeli szabályok (a továbbiakban Bázel 2) három pillérre
épülnek, melyek egyrészt a minimális tôkekövetelmények továbbfejlesztését, más-
részt a felügyeleti tevékenységének és hatáskörének bôvítését, harmadrészt pedig
a piac ellenôrzô szerepének erôsítését jelentik.
MÛHELYTANULMÁNYOK
43
kási valószínûsége (probability of default), a veszteség várható mértéke (loss given
default), a kockázati kitettség (exposure at default), az átlagos hátralévô futamidô
(maturity) és a portfólió szétaprózottsága (portfolio granularity) függvényében.
Azon bankok számára, amelyek nem rendelkeznek elegendô erôforrással a
meglehetôsen költséges belsô értékelési modellek használatához, továbbra is
rendelkezésre áll majd egy standard módszer, amelyet azonban jelentôs mérték-
ben továbbfejlesztettek annak érdekében, hogy érzékenyebb legyen a vállalt
kockázatokra. Ennek egyik fontos eleme, hogy a bank külsô minôsítéssel ren-
delkezô eszközeit a hitelminôsítô cégek értékelése alapján sorolják be a koráb-
biakhoz képest differenciáltabb kockázati kategóriákba, és ez alapján kell tôkét
képezniük a bankoknak. Emellett új elem, hogy nemcsak a hitelezési kockáza-
tokra, hanem a mûködési kockázatokra is tôkekövetelményt állapít meg a bá-
zeli javaslat, ami azonban jelenleg is komoly viták középpontjában van, így a
végleges változatban még sok változás várható ezen a téren.
Hasonlóan új elem, hogy az értékpapírosított – vagyis a banki könyvekbôl kike-
rülô – ügyletek esetében is elôír bizonyos mértékû tôkeszükségletet az új szabá-
lyozás, ami azonban Magyarország esetében még kevéssé releváns kérdés, te-
kintve, hogy az értékpapírosításnak még az elsô jelei sem látszanak igazán. En-
nek részben jogszabályi okai vannak, így a szabályozó hatóságok számára is
munkát fog adni a megfelelô jogi környezet kialakítása a következô években.6
6
Az értékpapírosítás kérdéskörével részletesebben foglalkozik a jelen tanulmánykötetben olvasható
elemzés Tóth Árontól.
44 MÛHELYTANULMÁNYOK
kozó újfajta szabályok beépítése a magyar jogrendbe a szabályozó hatóságok
elôtt álló egyik legnehezebb, és bizonyára sok vitát kiváltó feladata lesz a követ-
kezô években.
MÛHELYTANULMÁNYOK
45
További cikluserôsítô hatása lehet annak is, hogy az új bázeli szabályozás lehetô-
vé teszi – igaz, csak korlátozott körben és mértékben – a hitelkockázat csökkenté-
sére használt egyes eszközök (credit-risk mitigation techniques) figyelembevételét
a tôkeszükséglet számítása során, így a hitelfedezetek értékének változása a gaz-
dasági ciklus során befolyásolja a tôkekövetelmény mértékét. Recessziók idején
általánosan megfigyelhetô, hogy a fedezetek értéke csökken, sôt számos esetben
drasztikusan visszaesik (mint például az ingatlanpiaci árbuborékok esetén), és ez
a bankok számára magasabb tôkeszükségletet jelent, amelynek következménye a
hitelezés további visszafogása lehet.
A bankok a tôkeemelési kényszer elkerülése érdekében ma is tartanak egy bizo-
nyos mértékû tôketöbbletet, és ez a többlet annál nagyobb, minél nagyobb a tô-
ke volatilitása. A tôketöbbletre azért van szükség, mivel a tôkeemelést nem min-
dig tudja könnyen és gyorsan (különösen recessziós idôszakban) megvalósítani a
bank, továbbá az alacsony tôkeellátottság esetén szigorúbb és rendszeresebb a
felügyeleti ellenôrzés, és költséges lehet a bank számára az üzleti hírnév romlása
is. Ha a tôkemegfelelési minimum közelébe vagy az alá kerülô bankok nem haj-
landóak, vagy nem képesek emelni a tôkéjük szintjét, akkor a hitelezés felôl a ke-
vésbé kockázatos tevékenységek felé fordulással (pl. állampapír-vásárlással) tud-
ják elérni a tôkemegfelelési mutató emelkedését. Mindez fôként a kockázatosnak
tekintett, és a bankoktól erôsebben függô kis- és középvállalkozói szektort érint-
heti érzékenyen.
Természetesen a fent említett problémák kezelhetôk, ha a bank a tôkeszükséglet
számításakor a bukási valószínûség átlagos értékeinek meghatározásakor hosz-
szabb idôhorizontot vesz figyelembe, bár ennek hatékonyságát csökkenti, hogy a
múltbeli adatok nem feltétlenül használhatók a jövôbeli folyamatok elôrejelzésére,
hiszen maga a pénzügyi piac is rendkívül gyorsan változik, és a múltbeli összefüg-
gések hamar érvényüket vesztik. Másik megoldási lehetôség, hogy a ciklus felíve-
lô szakaszában a jövôbeli bukási valószínûségek számítása során óvatosan jár el a
bank, különösen olyan iparágakban mûködô ügyfelei esetében, amelyek erôsen
függnek a gazdasági konjunktúra alakulásától. Harmadik lehetôség, hogy különbö-
zô stressz-teszt és szcenárióelemzési módszerekkel modellezik a jövôben várható
kedvezôtlen eseményeket, és ehhez igazítják a modellek paramétereit.
Magyarország esetében várható, hogy az erôs külföldi tulajdonosokkal rendelkezô
46 MÛHELYTANULMÁNYOK
bankok átveszik és alkalmazzák az anyabank belsô értékelési modelljeit, így a ko-
rábbiakban tárgyalt hatások a magyar bankrendszerben is érzékelhetôek lesznek.
A következô években az IRB-módszerek alkalmazása a számítástechnikai fejlesz-
tések mellett fôként a rendszereket alkalmazó munkatársak és a banki menedzs-
ment felkészítését, valamint a rendszereket ellenôrzô felügyeleti hatóságok szak-
embereinek képzését teszi elengedhetetlenné.
A belsô értékelési modelleken túlmenôen az új bázeli elvek a szuverén adósságok
kockázati megítélése terén is változást hoznak, és ebbôl a szempontból hátrányo-
san érintik Magyarországot. A tervezett változások értelmében az OECD-tagságtól
függetlenül magasabb kockázati súlyt kapnának a rosszabb minôsítésû szuverén
adósok, és ez az egyéb alacsony minôsítésû OECD-országokhoz hasonlóan hazán-
kat is kedvezôtlenül érinti.7 Mindez erôsítheti a jobb hitelminôsítéssel rendelkezô or-
szágban bejegyzett anya- vagy leányvállalatokon keresztüli forrásbevonás szerepét
Magyarországon.
A belsô modellt nem alkalmazó bankok számára a standard módszert is továbbfej-
leszti a Bázeli Bizottság javaslata, aminek egyik eleme, hogy a kockázati súlyok
megállapítása során a külsô minôsítô cégek hitelkockázati besorolásai lesznek a
mérvadók. Ezen minôsítô cégek szerepének növelésével azonban csökken a ban-
kok információs elônye, és ezzel versenyképessége is, hiszen a kevésbé szabályo-
zott nem banki intézmények ugyanúgy a külsô minôsítô cégek értékelése alapján
dönthetnek a hitelezés során. Ez a dezintermediációt erôsítô folyamat befolyásolja
a bankok kamatjövedelmét és nyereségtermelô képességét is. Ugyanakkor könnyeb-
bé válhat a hitelek másodlagos piacának kialakulása, hiszen a hitelinformációk
könnyebben hozzáférhetôk mások számára is, ami szintén a dezintermediáció irá-
nyába hat.
3. A céltartalékképzés szabályozása
7
A jelenlegi szabályozás szerint a kockázati csoportok közötti választóvonal az OECD-tagság, ami
Magyarország számára kedvezô feltételeket jelent a hitelfelvétel szempontjából.
MÛHELYTANULMÁNYOK
47
azért is különösen fontos lenne, mivel a céltartalékképzés az eredményen keresz-
tül befolyásolja a bank tôkepozícióját, így hiába vannak egységes tôkeszámítási el-
vek, ha a céltartalékképzés szabályainak különbségébôl adódóan valójában az
egyes bankok tôkehelyzetének megítélése és nemzetközi összehasonlítása nem
megbízható. A hagyományos, „tankönyvi” értelmezés szerint a céltartalék a várha-
tó veszteségekre, míg a tôke a nem várható veszteségek fedezésére szolgál.
A szükségesnél alacsonyabb mértékû céltartalék tehát azt jelenti, hogy a várható
veszteségek egy részének fedezetét is a tôke biztosítja, és így a tôkemegfelelési
mutató nem a bank valós pénzügyi erejét jelzi. Ennek egyik következménye lehet,
hogy például a bank osztalékot fizet a valóságosnál magasabban kimutatott ered-
ménybôl, és ezzel tovább rontja a bank pénzügyi helyzetét. Végsô soron ez a be-
tétbiztosítási alap vagy az adófizetôk zsebére menô „játék”. A tôkemegfelelés és a
céltartalékképzés együttes kezelése tehát rendkívül fontos.
A céltartalékképzés elveinek és gyakorlatának összehangolását tovább nehezíti,
hogy a céltartalékokon belül is két különbözô céllal képzett tételt különböztethe-
tünk meg: az általános kockázati céltartalékot, ami a várható, de még nem azono-
sított veszteségek fedezésére szolgál, és a specifikus céltartalékot, ami a már azo-
nosított veszteségek elszámolását jelenti. Ez utóbbit sok országban értékvesztés-
ként szerepeltetik a bankok könyveiben. Mindkét céltartalékelem esetében válto-
zatos nemzetközi gyakorlattal találkozhatunk:
48 MÛHELYTANULMÁNYOK
A magyar céltartalék-szabályozás a rugalmasabb nemzetközi példákat követi, és
az egyes minôsítési kategóriákhoz céltartalék-képzési sávokat ad meg, amelyen
belül a valós kockázatokkal jobban összhangban álló mértékben határozhatja meg
a bank a szükséges céltartalékok szintjét. Bár a magyar szabályozás lehetôvé te-
szi, hogy a céltartalékképzés során elôretekintô módon, vagyis a veszteségek be-
csült mértékét figyelembe véve járjanak el a bankok, a gyakorlatban inkább a
visszatekintô, vagyis a már realizált veszteségekre koncentráló gyakorlat az általá-
nos. Ez szintén felveti a céltartalékképzés és a gazdasági ciklusok közötti kapcso-
lat kérdését,8 és valószínûsíthetô, hogy jelenleg a bankok a gazdasági fellendülés
éveiben a szükségesnél alacsonyabb céltartalékot képeznek, amelynek a negatív
következményei egy esetleges gazdasági visszaesés során lesznek érzékelhetôek.
Fontos szabályozási változás volt azonban a múlt évben, hogy az általános kocká-
zati céltartalék – várható adófizetéssel csökkentett része – a szavatoló tôke elemé-
vé vált, így erôsítve a bankok tôkepozícióját, bár a gyakorlat egyelôre azt mutatja,
hogy a bankok nem törekednek ezen tôkeelem növelésére.
Ez a probléma nemzetközi szinten is ismert, és széles körben tárgyalja a szakiro-
dalom. Több szerzô megoldási javaslatként az ún. „dinamikus céltartalék-képzési”
módszerek elônyeire hívja fel a figyelmet, azonban ez még korántsem vált általá-
nossá a nemzetközi gyakorlatban.9
8
A kérdéskör jó áttekintését lásd Clerc et al. (2001) tanulmányában.
9
Jelenlegi ismereteink szerint Európában mindössze Spanyolország és Portugália alkalmaz explicit
szabályokat a dinamikus céltartalékképzésre. A spanyol rendszer részletes elemzését lásd De Lis et
al. (2000) tanulmányában.
MÛHELYTANULMÁNYOK
49
nal csökken, míg a napjainkban alkalmazott historikus nyilvántartásnál a bankoknak
tartalékot kell képezniük a könyv szerint érték és a valós érték különbözetére.
A „fair value” számvitel alkalmazásának követelménye a pénzügyi eszközök köré-
ben már megjelent az IAS39 ajánlásaiban, továbbá EU-direktíva is született ebben
a témában 2001-ben, melynek implementálási határideje a tagállamok számára
2004. Ezek az elôírások azonban nem terjednek ki a teljes banki könyvre, szem-
ben például a JWG10 által javasolt teljes körû „fair value” számvitelre, amellyel
szemben azonban jelentôs ellenállás tapasztalható a bankok és a felügyeleti ható-
ságok részérôl is.11 A bankrendszer stabilitása szempontjából azért releváns ez a
számviteli kérdés, mert a piaci ármozgásoknak kitett eszközök gyakori értékválto-
zásai felerôsítik a tôke ingadozásait is, ami a korábbi alfejezetekben tárgyalt hatás-
mechanizmuson keresztül hatással lehet a hitelezési ciklusok alakulására és a
pénzügyi stabilitásra egyaránt.
Magyarország esetében a „fair value” számvitel kérdései szintén jelentôs kihívások
elé állítják majd a szabályozó hatóságokat. A „fair value” számvitel számos elônye
mellett (pl. jobban tükrözi a piac ítéletét a bankok eszközeinek értékérôl és a bank
tôkehelyzetérôl) komoly koncepcionális és gyakorlati problémákat is felvet. Külö-
nösen nehéznek tûnik beilleszteni ezt az elvet a hagyományosan merev és óvatos
értékelési elveket megfogalmazó magyar számviteli szabályok közé, és emellett a
piaci információk szûk köre és megbízhatatlansága is számos gyakorlati problémát
vet fel. A piaci ármozgásoknak jobban kitett, és elvileg több piaci információt hor-
dozó kereskedési könyvi tételek esetében jelenleg is komoly problémát jelent a
bankok számára a piaci árazás. Mindez fokozottan érvényes a nem kereskedési
céllal tartott eszközök esetében, ahol az aktuális piaci érték (vagy fair value) meg-
határozásához még kevesebb fogódzó áll rendelkezésre.
Az EU kötelezô érvényû jogszabályai természetesen harmonizációs kényszert je-
lentenek majd Magyarország számára is, így implementálni kell a részleges „fair
value” számvitelre vonatkozó irányelvet is (2001/65/EC direktíva). Bár hosszabb
távon valószínûnek tûnik, hogy ebbe az irányba halad majd mind a nemzetközi,
mind a hazai szabályozás, az általunk vizsgált idôszakban nem tartjuk valószínû-
nek, hogy a teljes „fair value” számvitel nemzetközi standarddá válna.
10
Joint Working Group of Standard Setters.
11
A piaci szereplôk fôbb ellenvetéseit összegzi Chisnall (2000).
50 MÛHELYTANULMÁNYOK
5. A pénzügyi csoportok kockázatai és szabályozásuk új irányai12
12
A téma részletes elemzését lásd Horváth–Szombati (2002). Ez a fejezet elsôsorban ezen a tanul-
mányon alapszik.
13
A Joint Forum on Financial Conglomerates 1996-ban jött létre a Basel Committee on Banking
Supervision (BCBS), az International Organisation of Securities Commissions (IOSCO) és az
International Association of Insurance Supervisors (IAIS) részvételével.
MÛHELYTANULMÁNYOK
51
tézményt az anyaország felügyeleti hatóságai ellenôriznek. A direktívák országon-
kénti implementálása elôsegíti a jogrendek közötti harmonizációt, de lehetôséget ad
a nemzeti hatóságoknak arra is, hogy a direktívák rendelkezéseit összhangba hozzák
saját jogrendjük elveivel. Így viszont bizonyos mértékû különbségek továbbra is
fennmaradnak az országok között, aminek egyrészt versenykorlátozó hatásai lehet-
nek, másrészt lehetôséget adnak a piaci szereplôknek a szabályozási arbitrázsra.
Az Európai Unióban az elmúlt 10 évben kialakult a pénzügyi intézmények konszo-
lidált felügyeletének szabályozása, mind a bankszektorra (92/30/EEC direktíva),
mind a befektetési vállalkozókra (93/6/EEC direktíva) és a biztosítási csoportokra
vonatkozóan (98/78/EC direktíva). A jogszabályok magukba foglalják a csoport-
tagok információszolgáltatási kötelezettségére és a felügyeleti együttmûködésre
vonatkozó elôírásokat, valamint a csoportszintû prudenciális szabályokra (pl. tulaj-
donszerzési, befektetési és kockázati limitek, valamint tôkekövetelmények) vonat-
kozó rendelkezéseket.
Egyes jelentôs pénzügyi intézményi válságokra (lásd pl. a BCCI bukása) a szabá-
lyozó hatóságok a korábbiaknál szélesebb körû felügyeleti és hatósági együttmû-
ködés elôírásával, az információ átadását akadályozó – elsôsorban adatvédelmi –
korlátok megszüntetésével, valamint az auditorok és más független szakértôk je-
lentési kötelezettségének bevezetésével reagáltak (95/26/EC direktíva). Az EU a
pénzügyi konglomerátumok felügyeletérôl is új, fôként a Joint Forum ajánlásaira
épülô direktívát dolgozott ki, melynek parlamenti vitája jelenleg is tart.
Az EU szabályozásában meglévô problémák (szektorális szabályozás miatti hiá-
nyosságok, az egyes szabályok közötti átfedések, inkonzisztenciák és a pénzügyi
csoportok hatékony felügyeletének megoldatlan kérdései) természetesen a magyar
szabályozás hiányosságai között is felsorolhatók. A jogharmonizáción túl ezért kü-
lönösen fontos a legújabb nemzetközi ajánlások beépítése a magyar jogrendbe. A
magyar szabályozás legfôbb hiányosságai között említhetô többek között, hogy nin-
csenek meghatározva konszolidált követelmények azoknál a pénzügyi csoportok-
nál, amelyek nem tartalmaznak hitelintézetet, továbbá a csoportképzô ismérvek de-
finiálása nem tükrözi a tényleges összefonódásokat, és az EU elôírásainak sem fe-
lel meg. Mindezek miatt a konszolidált követelmények intézményi hatályát tekintve
egyes esetekben meghaladjuk (biztosítók bevonása konszolidált limitekbe, tôkekö-
vetelménybe), míg más esetekben el sem érjük (az összevont alapú szavatolótôke-
52 MÛHELYTANULMÁNYOK
számítás hibás) az EU hatályos szabályozásának elvárásait. Emellett problémát jelent,
hogy az egyedi szintû prudenciális követelmények több esetben nincsenek összehan-
golva az összevont alapú követelményekkel (pl. szavatoló tôke).
A magyar bankrendszer középtávú fejlôdését minden bizonnyal meg fogja határoz-
ni a pénzügyi csoportok további terjeszkedése, és ezért sürgetô feladat a hazai sza-
bályozás továbbfejlesztése és az erre alapuló hatékony felügyelet megteremtése
ezen a téren. Erre stabilitási szempontból is nagy szükség van, mivel a komplex,
csoportszintû kockázatok felmérése és értékelése a jogi hiányosságok miatt a je-
lenlegi rendszerben nem teljesen megoldott. A pénzügyi csoportokra vonatkozó
jogszabályok módosítása jelenleg is folyamatban van, és várhatóan hamarosan
közelebb kerülünk a nemzetközi gyakorlathoz, ám ki kell emelni, hogy ez is egy
olyan területe a szabályozásnak, ami folyamatosan változik, így állandó munkát ad
a jogalkotónak is.
A hazai és a nemzetközi szabályozás elôtt álló egyik legnagyobb kihívás a felügye-
leti együttmûködésre és információcserére vonatkozó modern rendelkezések meg-
alkotása. Ez különösen a határon átnyúló pénzügyi csoportok esetén jelent prob-
lémát. Jegybanki szempontból fontos, hogy az Európai Unió direktívája a fizetési
rendszerek felügyeletét ellátó központi bankokat is bevonja az információcserébe,
így ezen intézmények is hozzájutnak a feladataik ellátásához szükséges informá-
ciókhoz az adatszolgáltatás duplikációja nélkül.
MÛHELYTANULMÁNYOK
53
Ezt felismerve alkották meg a legtöbb fejlett országban a meglehetôsen változatos
képet mutató betétbiztosítási rendszereket. Az EU-tagállamokban 1994-ben történt
meg a különbözô nemzeti szabályok összehangolása (94/19/EK direktíva). A di-
rektíva egységesen 20 000 euróban határozta meg a minimális biztosítási össze-
get, de lehetôséget adott arra, hogy a betéteket ne teljes mértékben biztosítsák. Ez
esetben is azonban a fedezettségnek legalább 90%-nak kell lennie. A betétbiztosí-
tási direktíva az EU jogelveivel összhangban úgy rendelkezik, hogy minden külföl-
dön létrehozott bankfiók annak az országnak a betétbiztosítási rendszeréhez tarto-
zik, amelyben az anyabank székhelye található.
A magyarországi betétbiztosítási rendszer jelenlegi szabályozása nemzetközi össze-
hasonlításban is korszerûnek mondható, ugyanakkor jelentôs elmaradás tapasztal-
ható a biztosítási összeghatárt illetôen, mivel az OBA jelenleg betétesenként mind-
össze 1 millió Ft-ig (kb. 4000 euró) garantálja a névre szóló betéteket. Az önrész ará-
nya 0%. A Hpt. azonban már tartalmazza azt az elôírást, hogy az EU-csatlakozással
egy idôben a biztosítási összeghatár 6 millió Ft-ra emelkedik, miközben az 1 és 6 mil-
lió Ft közötti sávban a biztosítás mértéke 90%-os lesz. Magyarországon az említett di-
rektíva csak akkor válik aktuálissá, ha EU-tagállammá válunk, és a bankfiókok ese-
tében akkor kell jelentôsebb hatással számolnunk, ha a szabad fióknyitást illetôen
teljes mértékben alkalmazkodunk a Második Bankdirektíva elôírásaihoz.
A biztosítási összeghatár emelése azért fontos, mivel e nélkül a magyar bankok je-
lentôs versenyhátrányba kerülnének a magasabb biztosítást kínáló európai ver-
senytársaikkal szemben, ami a megtakarítások átáramlását eredményezheti a kül-
földi intézményekbe. Ugyanakkor az alacsony átlagos betétnagyságra, valamint a
magyar lakosság rosszabb jövedelmi helyzetére tekintettel komoly morális kocká-
zatot jelent(het) a magas biztosítási összeg, ugyanis így a betétesek kevésbé van-
nak ösztönözve az óvatos viselkedésre.14 A morális kockázat veszélyét csökkenti a
14
Megjegyzendô, hogy a morális kockázat erôs jelenléte elsôsorban azokban az országokban jellemzô,
ahol implicit formában létezik a biztosítás, vagyis ha a múltbeli tapasztalatok alapján mind a betéte-
sek, mind a betételfogadó intézmények a nehéz idôkben állami segítséget sejtenek és várnak el.
Ezzel szemben a biztosítás explicitté tétele (betétbiztosítási intézmény) szignifikánsan csökkenti a
bankok kockázatvállalási hajlandóságát, ugyanis az ügyfelek (betétesek, kölcsönnyújtók stb.)
számára is egyértelmûvé teszi az állami beavatkozás, segítségnyújtás határát. Ugyanakkor a biz-
tosítási összeghatár túl alacsonyan történô megszabása hiteltelenné teheti az állami segítségnyújtás
explicit határait, továbbá a betétbiztosítási rendszer nem csökkenti a too-big-to-fail problémát sem.
54 MÛHELYTANULMÁNYOK
biztosítási önrész bevezetése, és ezáltal csökkenhet az OBA kifizetési kötelezettsé-
ge is, mivel a betétek várhatóan a biztonságosabb bankokba áramlanak. Fontos
megjegyezni azonban, hogy bármilyen kis mértékû várható veszteség is ösztönzést
adhat a bankok megrohanására mindaddig, amíg a betétek kivétele, vagy átutalá-
sa egy másik bankba alacsonyabb költséggel jár, mint a várható veszteség. A biz-
tosítási önrész bevezetése tehát nem tudja megakadályozni a bankpánik kialaku-
lását egy bankcsôd esetén, hanem éppen a bankcsôdök megelôzését szolgálja az-
zal, hogy a betéteseket körültekintôbb magatartásra ösztönzi.
A morális kockázat a pénzintézetek magatartását is befolyásolja, hiszen a betétbiz-
tosítás lényegét tekintve egy kötelezô felelôsségbiztosítás, melyet a bankok kötnek
betéteseik javára. A biztosítás tudatában így a bankok hajlamosabbak nagyobb
kockázatot vállalni a biztosítási közösség, vagy végsô soron az adófizetôk számlá-
jára. A bankok túlzott kockázatvállalását a differenciált díjszabással korlátozhatja
az OBA, amelynek egyes elemei már ma is mûködnek (pl. 8% alatti TMM-mel ren-
delkezô bankok pótdíjfizetési kötelezettsége), de továbbfejlesztése a nagyobb koc-
kázatérzékenység irányába hasznos lenne.
A magyar betétbiztosítási rendszer szabályozása során tehát két ellentétes érdek-
nek kell egyszerre megfelelni: egyrészt kezelni kell a morális kockázatból eredô
problémákat (ez alacsony biztosítási összeghatárt jelent), másrészt biztosítani kell
a magyarországi székhellyel rendelkezô bankok számára a versenysemleges felté-
teleket az EU belsô piacán (ami magasabb szintet indukál). Ezzel együtt is azon-
ban úgy véljük, hogy a betétbiztosítási szabályok változásai nem fogják érdemben
befolyásolni a magyar bankszektor fejlôdési irányát és stabilitását.
MÛHELYTANULMÁNYOK
55
melyek közül a legjelentôsebb a dotációs tôke elôírás, ami tulajdonképpen leány-
bankként kezeli a külföldi bankfiókokat. Ez a gyakorlat nem egyeztethetô össze az
EU jogrendjével, így a csatlakozáskor megszûnnek az ilyen jellegû korlátozások.
A teljes fiókliberalizáció várható következményeinek elôrejelzése meglehetôsen
nehéz, ugyanis két különbözô kérdést is magában foglal a téma:
Az elsô kérdést illetôen nem áll rendelkezésre jó nemzetközi példa. Az európai ál-
lamokban a külföldi bankok súlya általában 10% alatti, és egyaránt megtalálhatók
külföldi bankfiókok és leányintézmények. A viszonylag alacsony szintû külföldi
részvételen a belsô piac egységes szabályai sem változtattak lényegesen, és a le-
ányvállalatok bankfiókká való átalakítása sem jellemzô. Ezzel szemben Magyaror-
szágon a bankrendszer több mint kétharmada külföldi befektetôk tulajdonában
van, így egy tömeges átalakulás arányaiban jobban érintheti a magyar bankszek-
tort. Ráadásul a magyarországi leánybankok egy része már ma is fiókszerûen mû-
ködik, ami a döntéshozatali mechanizmustól kezdve a kockázatkezelési tevékeny-
ségig sok területen érzékelhetô, így ezek jövôje szempontjából döntô súlya lesz az
anyabankban meghozandó stratégiai döntéseknek.
A szabályozói kötöttségek feloldása ellenére véleményünk szerint nem várható,
hogy az EU-csatlakozás után rövid idôn belül nagy számban történne a jelenlegi le-
ányvállalatok fiókká alakulása, és változást ezen a téren inkább az EMU-hoz való
csatlakozás, vagyis az egységes belsô piacba történô magasabb fokú integráció
hozhat. Hosszabb távon a kockázatkezelési eszközök fejlôdése is ösztönözheti a fi-
ókká alakulást, mivel így a portfólió szintû kockázatkezelés elônyeit jobban ki tud-
ják használni a bankok. Ennek egyelôre még szabályozási akadályai is vannak,
azonban a fejlôdési irány egyértelmûen erre mutat.
Mindezek ellenére az esetleges átalakulások hatása is meglehetôsen korlátozottnak
tûnik. Az átalakulás fôként a ma is kvázifiókként mûködô bankok esetén valószí-
nû, amelyek „egyfiókos” leánybankként mûködnek, szûk ügyfélkörrel. Az ezen
bankok ügyfeleinek jelentôs része jelenleg azokból a külföldi tulajdonú vállalkozá-
sokból kerül ki, amelyeknek külföldi anyavállalata kapcsolatban áll a külföldi
56 MÛHELYTANULMÁNYOK
anyabankkal. Emiatt az átalakuló bankok tevékenysége valószínûleg csak korláto-
zott mértékben érinti majd a többi gazdasági szereplôt és a retail piacot. Fontosabb
változást hozhat, hogy az átalakuló fiókok, de kisebb mértékben a magyarországi
leánybankok esetében is több fontos banki tevékenység végzése külföldre kerül-
het. Az anyabankok várhatóan a saját központjukba koncentrálják majd a treasury
és a kockázatkezelési tevékenységet, továbbá a hitelezési döntések egy részét.
Ezenkívül egyes pénzügyi, befektetési szolgáltatások is (pl. underwriting) minden
bizonnyal külföldre kerülnek, és ezzel a magyarországi fiókok, leánybankok moz-
gástere is beszûkül majd.
A második kérdésre, nevezetesen hogy várható-e új külföldi bankfiókok megjele-
nése a magyar piacon, a jelenlegi ismereteink szerint szintén nemleges választ ad-
hatunk. A nemzetközi példák és az európai bankpiac eddigi fejlôdése is azt mutat-
ja, hogy a bankok csak korlátozott mértékben nyújtanak szolgáltatást más tagál-
lamban fiókokon keresztül. A lakossági ügyfelek kiszolgálása és a szükséges inf-
rastruktúra megteremtése ugyanis nagyon költségigényes folyamat, ezért azok a
külföldi bankok, amelyek ebbe a szegmensbe is be akarnak törni, vagy bankfelvá-
sárlással próbálnak meg közvetlenül megjelenni (ez esetben csak a tulajdonos vál-
tozik), vagy az új technológiai lehetôségeket kihasználva (internet-, mobil- és tele-
fonbankolás) próbálnak érvényesülni például határokon átnyúló szolgáltatások for-
májában. Ez utóbbi tovább erôsítheti a versenyt a hazai piacon is, és a bankokat
is további technológiai fejlôdésre ösztönzi. A retail üzletágban azonban a folyamat
sikere erôsen függ a lakosság fogadókészségétôl (biztonsági problémák) és PC-,
internet-, mobilellátottságától is. Ezért Magyarországon az EU-csatlakozás utáni
években sem várható a határon átnyúló szolgáltatások nagyobb volumenû igény-
bevétele a lakosság esetében, hanem inkább egy hosszabb folyamat eredménye-
ként születhet meg az integrált retail piac.
A szabadabb fióknyitási szabályozás ellenére inkább az várható, hogy a nagyobb
verseny és a technológiai fejlôdés néhány már meglévô fiókot feleslegessé tesz
majd. Rövid és középtávon azonban nem valószínû jelentôs fiókszámcsökkenés,
különösen ha figyelembe vesszük, hogy több bank éppen a fiókhálózatának bôví-
tésén dolgozik.
A szabályozási változások egy része nem az EU-csatlakozás, hanem az EMU-ba
történô belépés következtében válik majd szükségessé. Idetartoznak a monetáris
MÛHELYTANULMÁNYOK
57
politikai eszközökre vonatkozó szabályok is. A kötelezô tartalékrátát illetôen példá-
ul jelenleg még távol vagyunk az ECB által megszabott 2%-os szinttôl, ami továb-
bi fokozatos csökkentést tesz szükségessé Magyarországon. A jegybank számára
a rátacsökkenés a likviditásbôségen keresztül okozhat problémát, melyet csak jö-
vedelemáldozatok árán lehet semlegesíteni. A sokk elkerülése érdekében szüksé-
ges, hogy a csatlakozásig még több lépcsôben megvalósuljon a tartalékráta szük-
séges csökkentése. Ez a bankok versenyképessége szempontjából is fontos,
ugyanis a kötelezô tartalék a jövedelemelvonás egyik formája, így a bankok nye-
reségességét is érinti. A magyar jegybank ezt felismerve törekszik a fokozatos har-
monizációra és a jövedelemelvonás csökkentésére, így várhatóan ezen a téren sem
okoz majd problémát az új jogszabályok adaptálása.
58 MÛHELYTANULMÁNYOK
Irodalomjegyzék
Basel Committee on Banking Supervision (2001): The New Basel Capital Accord
Chisnall, Paul (2000): Fair value accounting – an industry view, in: Financial
Stability Review, Bank of England, December 2000
Clerc, L.–Drumetz, F.–Jaudoin, O. (2001): To what extent are prudential and
accounting arrangements pro- or countercyclical with respect of overall
financial conditions?, in: Marrying the macro- and micro-prudential dimen-
sions of financial stability, BIS Papers No. 1
De Lis, S. F.–Pagés, J. M.–Saurina, J. (2000): Credit growth, problem loans and
credit risk provisioning in Spain, Banco de Espana, Documento de trabajo,
No. 0018
Furfine (2000): Evidence on the Response of US Banks to Changes in Capital
Requirements, BIS Working Papers, No. 88
Horváth Ágnes–Zsámboki Balázs (2000): The Implementation of European Bank-
ing Directives in the Hungarian Banking Sector, Russian and East-European
Finance and Trade, May-June, 2000
Horváth Edit–Szombati Anikó (2002): A pénzügyi csoportok kockázatai és szabá-
lyozásuk, MNB Mûhelytanulmányok, 2002, 25
Jackson, Patricia (1999): Capital Requirements and Bank Behaviour: The Impact
of the Bas Accord, BCBS Working Paper, No. 1
Magyar Nemzeti Bank (2000): Az új bázeli tôkemegfelelési irányelvek – magyar
szemmel, in: Jelentés a pénzügyi stabilitásról, 2000. augusztus
Zsámboki Balázs (2002): A prudenciális szabályozás hatása a bankok prociklikus
viselkedésére, in: Horváth Edit–Mérô Katalin–Zsámboki Balázs: Tanulmá-
nyok a bankszektor tevékenységének prociklikusságáról, MNB Mûhelytanul-
mányok, 2002, 23
MÛHELYTANULMÁNYOK
59
NAGYNÉ VAS ERZSÉBET: A LAKOSSÁGI BANKSZOL-
GÁLTATÁSOK NEMZETKÖZI ÉS HAZAI TRENDJEI
60 MÛHELYTANULMÁNYOK
lagában a háztartásoknak nyújtott bankhitelek állománya meghaladja a nem
pénzügyi vállalatoknak nyújtott bankhitelek állományát, míg a KKE3-ban jóval
alatta marad (Magyarországon 2001 végén mindössze 21,5%-át, Csehországban
és Lengyelországban a kereskedelmi banki állományokat tekintve 22%, illetve
38%-át tette ki). A KKE3-ban a háztartási szektor eladósodottságának struktúrá-
ja is eltérô. Míg az eurózónában a lakossági bankhiteleknek csaknem 2/3-a in-
gatlanhitel, addig 2001 végén Magyarországon mindössze 37%-a (Lengyelország-
ban a kereskedelmi banki állományokat tekintve 27%-a) (1. táblázat). A fentiek
következtében Magyarországon és Lengyelországban a viszonylag kedvezô mak-
rogazdasági környezet fennmaradása esetén a háztartások likviditási korlátjának
oldódásával párhuzamosan a jelentôs hitelállomány-bôvülés, azon belül is elsô-
sorban az ingatlanhitelek dinamikus növekedésének fennmaradása várható.
1. táblázat
Háztartások bankhitelállományai a GDP százalékában (2000)
Teljes Ebbôl
Ingatlan Nem ingatlan
Olaszország 21,2 8,4 12,8
Finnország 27,3 18,5 8,8
Ausztria 28,0 12,7 15,3
Belgium 34,1 23,0 11,1
Franciaország 34,4 21,2 13,2
Luxemburg 38,0 27,4 10,6
Írország 39,9 29,8 10,1
Spanyolország 46,1 29,1 17,0
Portugália 61,5 45,3 16,2
Hollandia 67,0 57,9 9,1
Németország 67,6 42,7 24,9
Eurózóna – átlag 42,3 28,7 13,6
Eurózóna – súlyozott átlag 45,9 29,1 16,8
Magyarország* 5,9 2,2 3,7
Csehország 6,3
Lengyelország** 7,1 1,9 5,2
* 2001-ben
** 2001-ben, kereskedelmi bankok
Forrás: ECB, idézi Banco de Espana 2000. évi Éves Jelentés, p. 116, MNB
és lengyel jegybank.
MÛHELYTANULMÁNYOK
61
tor betéteinek 80%-át, míg 2001 végén Magyarországon 67%-át (Csehországban
és Lengyelországban a kereskedelmi banki állományokat tekintve 72, illetve 76%-
át). Ennek tükrében hazánkban nem várható a háztartások betéteinek olyan
nagy mértékû bôvülése, mint a hitelek esetében. Ezt támasztja alá a nem banki
pénzügyi befektetések folyamatos térnyerése, illetve a magyar háztartások ingat-
lantulajdonlással kapcsolatos attitûdje1 is, amit a kedvezményes lakáshitelek
igénybevételi feltételeinek folyamatos enyhítése felerôsíthet. Továbbá – mint
ahogy korábban számos feltörekvô és fejlett országban – az utóbbi pár évben Ma-
gyarországon is a háztartások pénzügyi megtakarítási rátájának csökkenése volt
megfigyelhetô.
A magyar háztartások pénzügyi eszközeinek összetétele is jelentôsen eltér a fej-
lett országokban jellemzôtôl. Magyarországon a bankbetétek kiugróan nagy rész-
arányának csökkenése várható a nyugdíj- és a unit-linked biztosítások fokozatos
térnyerésével, illetve a háztartások kockázatvállalási hajlandóságának növekedé-
2. táblázat
A háztartások pénzügyi eszközeinek összetétele, % (2000)
1
Magyarországon a saját tulajdonú lakás dominál, a lakásbérlet aránya kicsi, ennek következtében
hazánkban magas a háztartások reálvagyonának a pénzügyi vagyonhoz viszonyított aránya.
62 MÛHELYTANULMÁNYOK
sével párhuzamosan (2. táblázat). A pénzügyi eszközök összetételének vélhetô vál-
tozása a hazai lakosság jövedelmi helyzetének javulása esetén nem fog feltétlenül
együtt járni a bankbetétek számottevô csökkenésével.
Magyarország EU-csatlakozása – ami a jövedelemkilátások további javulását, az
infláció és a kamatszint további csökkenését vetíti elôre – a hazai pénzügyi libera-
lizáció és modernizáció jóval elôrehaladottabb állapotában fog megtörténni, ezért
a háztartások fogyasztási és megtakarítási viselkedésének, eladósodási hajlandó-
ságának változása vélhetôen kiegyensúlyozottabb lesz, mint például Portugáliá-
ban vagy Spanyolországban2. Továbbá a magyar bankrendszer prudens hitelezé-
si gyakorlata esetén a hazai lakosság kisebb adósságviselô képessége miatt is a
háztartások hitelállományának kisebb növekedési üteme várható. Ugyanis a ma-
gyar háztartások pénzügyi kötelezettségek/pénzügyi eszközök hányadosát tekint-
ve már nem olyan nagy mértékû az elmaradás nemzetközi összehasonlításban,
mint a GDP-arányos bankhitelállomány, vagy a pénzügyi kötelezettségek rendel-
kezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya esetében (3. táblázat). Egyébként a
lakáshitel-állomány jövôbeli alakulása jelentôs mértékben függ a támogatások fel-
tételeitôl, így meglehetôsen nehéz viszonylag pontos elôrejelzést adni, tekintettel a
támogatások kondícióinak gyakori változására.
3. táblázat
A háztartások pénzügyi kötelezettségei
pénzügyi eszközei százalékában (2000)
Magyarország* 12,5
Olaszország 13,0
USA 15,2
Franciaország 19,5
Nagy-Britannia 25,7
Japán 28,2
Kanada 31,5
Németország 41,1
* 2001-ben
Forrás: OECD, MNB
2
Több olyan országban, ahol a liberalizáció és az EU-ba való belépés nagyjából egyszerre ment
végbe, a fogyasztás rendkívüli mértékû fellendülése eszközár-inflációt vont maga után.
MÛHELYTANULMÁNYOK
63
Hazánkban a háztartások megtakarítási rátájának csökkenéséhez és fogyasztásuk
fellendüléséhez a fentieken túlmenôen a különbözô fogyasztási hajlandóságú né-
pességcsoportok közötti jövedelemátstrukturálódás is hozzájárulhat. A lakástá-
mogatási rendszer is többnyire a fiatalok javára eredményez jövedelem-újraelosz-
tást, akik életkorukból adódóan kisebb megtakarítási hajlandósággal és nagyobb
fogyasztási igényekkel rendelkeznek.
A magyar háztartások strukturális alkalmazkodási folyamatán túl a lakossági üz-
letág távlati fejlôdését a következôkben felsorolt általános nemzetközi fejlôdési
tendenciák is befolyásolják.
Az IT fejlôdése által lehetôvé váló e-banking egyrészt a várakozásoknál lassabban
terjed, másrészt a várakozásokkal ellentétben az alternatív elosztási csatornák nem
felváltják a hagyományosakat, hanem kiegészítik (az ügyfelek többféle elosztási
csatornát vesznek igénybe párhuzamosan), amit jól jelez az is, hogy csak a foglal-
koztatottak létszáma csökken, a fiókok száma nem (részletesen l. késôbb).
A retail ügyfelek növekvô igényei következtében eltolódás tapasztalható az üzlet-
ág- vagy termékcentrikus szolgáltatásnyújtástól a hosszú távú, ügyfélcentrikus
szemléletmód felé, melynek központi kérdése az, hogy adott ügyfél élete során
mennyi profitot hoz a banknak. Az IT fejlôdése lehetôvé teszi a rendelkezésre álló
adatok ügyfélközpontú, illetve kisebb ügyfélcsoportok szerinti feldolgozását, az üz-
letágak szerint felépített szervezet átalakítása ügyfélszegmensek szerinti struktúrá-
júvá azonban nehéz feladat. Az ügyfelek lojalitásának növelése már nemcsak a
piaci részesedés megtartása miatt alapvetô cél, hanem amiatt is, hogy ne akkor
váltsanak bankot, amikor a legnagyobb hasznot hoznák. Az ügyfélcentrikus szem-
léletmód velejárója az egy ügyfélnek, illetve kisebb ügyfélcsoportoknak nyújtott
különbözô szolgáltatások árazásának összekötése3.
Az IT fejlôdése, illetve a retail ügyfelek egyre szofisztikáltabb kiszolgálásának igé-
nye változásokat kényszerít ki a humánerôforrás-menedzsment területén is. A ban-
ki munkahelyek a kontrollált felôl egyre inkább eltolódnak az ún. magas teljesít-
ményû munkahelyek felé, melyek jellemzôi: magas képzettség, kreativitás, részvé-
tel a döntéshozatalban, magas fizetés, részvétel teammunkákban, teljes munka-
idôs foglalkoztatás stb.
3
Egyes csomagok széles rétegeket, más csomagok szûkebb ügyfélkört (pl. diákokat, fiatal házasokat,
jómódúakat stb.) céloznak meg (Price-bundling stratégiák).
64 MÛHELYTANULMÁNYOK
Jóllehet a retail bankszolgáltatások terén sokkal kevésbé jellemzô a határon át-
nyúló szolgáltatásnyújtás, az EMU-nak köszönhetôen mégis érzékelhetô jelei van-
nak a retail piac lassú egységesülésének. Az euróövezetben a retail kamatok és a
kamatok országonkénti differenciálódásának csökkenése tapasztalható.
Az árak egyszerû összehasonlíthatósága (internet), a távoli szolgáltatók könnyebb
elérése (e-banking), illetve a nem banki pénzügyi közvetítôk térnyerése követ-
keztében folytatódik a verseny erôsödése a retail szektorban is, aminek ered-
ményeként növekszik a bankok közti polarizáció. A bankszektorban további
konszolidáció, a jövedelmezôség csökkenése, a kockázatok növekedése várha-
tó, de a bankok prudens magatartása, a kockázatkezelési módszerek fejleszté-
se, illetve szigorú felügyelet a pénzügyi közvetítés hatékonyabbá válását ered-
ményezheti.
A hazai lakossági piac jelenlegi fejlettségi szintjének a fejlett országokéhoz viszo-
nyítása, illetve a nemzetközi tendenciák felsorolásszerû áttekintése után, a továb-
biakban a hazai piacot elemezzük részletesebben, az egyes résztémáknál kitérve a
nemzetközi tapasztalatokra.
2. Hitelezés
2.1. Ingatlanhitelek
MÛHELYTANULMÁNYOK
65
fikáns növekedésével járhat. A kiadott építési engedélyek számának 2001 máso-
dik félévében tapasztalható stagnálása4 alapján az új lakások iránti keresletbôvülés
– és ezzel együtt az új lakásokhoz nyújtott ingatlanhitel-állomány – ütemének csök-
kenése prognosztizálható. Tovább élénkítette viszont a piacot a támogatás kiterjesz-
tése a használt lakások vásárlására, új ügyfélszegmenst vonva be az ingatlanhitelek
piacára.
A kedvezményes ingatlanhitelek ügyfelek által fizetendô kamata jelenleg rendkí-
vül alacsony, további mérséklôdése az elkövetkezô években nem várható. A pia-
ci feltételû ingatlanhitelek kamatainak további csökkenése elképzelhetô, tekin-
tettel a támogatás használt lakásokra való kiterjesztésére, mivel az újabb ver-
senyt támasztott a piaci feltételû hitelekkel szemben. Ezen túlmenôen a piaci fel-
tételû ingatlanhitel-kamatok csökkenésére az infláció mérséklôdésével lehet majd
számítani. Az ingatlanhitelek felfutásával párhuzamosan erôsödô verseny terepe
sokkal inkább az egyéb szempontoké (hitelelbírálás rugalmassága, díja, ingatlan-
értékbecslési díj, termékpaletta változatossága, kezelési költség) lesz.
Magyarországon az egy fôre vetített lakásszám megközelíti a nyugat-európai át-
lagot, de a lakások mûszaki állapotában jelentôs az elmaradás. A hazai lakásál-
lomány színvonalának megôrzéséhez szükséges felújítások, karbantartások, új
építések forrásszükségletétôl nagyságrendekkel maradnak el a rendelkezésre álló
források. A magyar bankok döntô többsége az ingatlan forgalmi értékének maxi-
mum 50-60%-áig nyújt hitelt, ez azonban az esetek többségében nem effektív kor-
lát, hiszen jelenleg a lakásvásárláshoz, -építéshez szükséges források alig 30%-át
teszik ki a hitelek (korábban kevesebb mint 10%-át), mely arány a jövôben vár-
hatóan emelkedni fog.
Magyarországon a lakáscélú ingatlanhitel-állomány csökkenésével párhuza-
mosan 1990–1997 között az ingatlanok leértékelôdtek, 1998–2000 között vi-
szont ingatlanpiaci árrobbanásnak lehettünk tanúi. A kezdeti áremelkedés
alapvetôen a 98-as orosz válságot követô hazai kedvezôtlen tôzsdei folyama-
toknak volt köszönhetô5, a lakosság megtakarítási attitûdje, kockázatvállalási
5
Egyéb okok: betéti kamatlábak csökkenése, külföldi ingatlanbefektetôk megjelenése a hazai piacon.
4
A kiadott építési engedélyek számának alakulása természetesen eltérô az ország különbözô térsége-
iben. A fôvárosban és az Észak-Alföldön továbbra is növekedés, míg az ország többi területén stag-
nálás, illetve csökkenés tapasztalható.
66 MÛHELYTANULMÁNYOK
hajlandósága megváltozott. Az áremelkedés folytatódását pedig a lakástámoga-
tási rendszer következtében megnövekedett kereslet vezérelte6. 2001 elején az
árrobbanás megtorpant. Egyrészt a piaci szereplôk irreálisnak tartották az ár-
emelkedés ütemét. Másrészt mivel a támogatás kizárólag az új lakásokra volt
igénybe vehetô, továbbá az új lakások vásárlói többnyire meglévô lakásuk ér-
tékesítésébôl teremtették elô a vásárláshoz szükséges forrás nagy részét, így a
használt lakások piacán túlkínálat alakult ki, ami megnehezítette az új lakások
vásárlását is. A támogatás 2002. márciusi kiterjesztése a használt lakásokra
azonban megnövelte a keresletet a használt lakások iránt, ami hatással van
mind a használt lakások árára, mind az ingatlanhitel iránti keresletre. A fôvá-
rosban a luxuslakások piaca mára már telítôdött, és a túlkínálat az átlagos la-
kások piacára is kiterjedhet az elkövetkezô pár évben, tekintettel a folyamat-
ban lévô építési projektek méretére.
A hazai lakáshitelpiac fô szereplôi jelenleg a nagy- és közepes méretû kereske-
delmi bankok, illetve a takarékszövetkezeti szektor. A jövôben elképzelhetô a ha-
zai lakás-takarékpénztárak piaci részarányának (jelenleg 2%) növekedése. Egy-
részt ha a jelenlegi lakástámogatási formák a jövôben esetleg versenysemlegessé
válnak, abban az esetben megszûnik kiszorító hatásuk. Másrészt a fogyasztói türel-
metlenség oldódásával párhuzamosan ismét lesz tere az elôtakarékossággal egy-
bekötött lakáshitelnek. Harmadrészt a háztartások – jövedelmi helyzetük javulása
esetén – nagyobb mértékû megtakarításokra lesznek képesek, ami által növeked-
ni fog a felvehetô hitel nagysága is. Az EU teljes lakáshitel-állományából a házépí-
tô szövetkezetek piaci részaránya 5% (Angliában jellemzô – building-societies), to-
vábbi 5%-os súlyt képviselnek a lakás-takarékpénztárak (Németországban és
Ausztriában jellemzô – Bausparkassen). Németországban például az összes lakás-
hitel kb. 13%-át a lakás-takarékpénztárak nyújtják. A hazai piacon a biztosítótár-
saságok sem jelentenek egyelôre konkurenciát, távlatilag azonban elképzelhetô
6
A nemzetközi tapasztalatok szerint a lakásárak alakulásával kapcsolatban tehetô néhány általános
megállapítás. A lakásárak fluktuációját – a kisebb, kezdô lakásokon keresztül – sokkal inkább a fiatal,
hitelkorlátos háztartások jövedelmének nagy volatilitása befolyásolja, mint az aggregált egy fôre jutó
jövedelem alakulása. A hitelfeltételek változása felnagyítja a jövedelmi sokkok hatását mind a
lakásárakra, mind a lakások adásvételének idôzítésére, aminek köszönhetôen az árak és a tranzak-
ciók száma együtt mozognak. A hitelpiac liberalizációja és a foglalófizetési (vagy minimális önrész)
elôírás megszüntetése lakáspiaci konjunktúraciklust idéz elô.
MÛHELYTANULMÁNYOK
67
súlyuk növekedése, tekintettel hosszú lejáratú és olcsó forrásaik várhatóan jelen-
tôs mértékû növekedésére. Az EU teljes lakáshitel-állományából a biztosítótársa-
ságok piaci részaránya 6% körüli. Magyarországon a jelzálogbankok piaci részará-
nya jelenleg 12%, az EU-ban 20%7.
7
A lakáshitelpiac szereplôire vonatkozó EU-beli részarányok forrása: Lea (2000).
8
A jelzáloggal fedezett hitel az adott bank mérlegében marad, de a hitel fedezetéül szolgáló zálogjogot
az adott bank eladja a jelzálogbanknak, amiért cserébe a piacinál olcsóbb refinanszírozó forrást kap
tôle. Az önálló zálogjogot a bank az ügyfél hiteltörlesztésének ütemében visszavásárolja, és ezzel pár-
huzamosan csökkenti a felvett refinanszírozási hitelállományát. A kibocsátott jelzáloglevelek fedezetét
a jelzálogbank tulajdonában lévô önálló zálogjogok képezik.
68 MÛHELYTANULMÁNYOK
reskedelmi bank fizetési problémája, adott esetben csökkentve a jelzáloglevelek
biztonsági fokának megítélését, ami a jelzáloglevelek esetlegesen magasabb ára-
zását követelheti meg. További, más jellegû problémát okoznak a Hpt. nagykoc-
kázat-vállalásra vonatkozó limitjei, melyek révén – a jelzálogbankok nem túl nagy
szavatoló tôkéje miatt – erôteljesen korlátozott refinanszírozási képességük. A ha-
zai jelzáloglevél külföldi kibocsátására eddig még nem került sor, így kockázati
megítélése a nemzetközi értékpapírpiacokon egyelôre nem történt meg.
A hazai kibocsátások keresleti oldalát tekintve megállapítható, hogy a piac felve-
vôképessége erôsen korlátozott. Egyrészt az intézményi befektetôk szabályozói li-
mitekkel rendelkeznek az azonos típusú, illetve azonos kibocsátójú befektetések-
kel szemben, jóllehet az intézményi befektetôk növekedésével párhuzamosan a li-
mitek abszolút értéke is nô. Másrészt a befektetési alapok a hazai jogszabályok
szerint zárt körben kibocsátott értékpapírokba nem fektethetnek be. Igaz, hogy a
nyilvános kibocsátású jelzáloglevelek esetében már a befektetési alapoknak és a
magánszemélyeknek is lehetôségük nyílik a vásárlásra, az állampapírok által tá-
masztott rendkívül erôs verseny azonban nagyon nagy mértékben korlátozza e
szegmensek felvevôképességét. Az állampapíroknak versenyelônye származik
egyrészt a nagy mennyiségbôl eredô magasabb likviditásból, másrészt az (elsôd-
leges és másodlagos) értékesítési csatornák bejáratódottságából. Különösen hosz-
szú idôt és nagy marketingköltséget igényel a háztartások jelzáloglevelek iránti ér-
deklôdésének felkeltése. A fentiek következtében egyrészt a hazai jelzáloglevelek
árazása vélhetôen relatíve magas lesz, másrészt középtávon várható a jelzálog-
levelek nemzetközi kibocsátása irányába történô elmozdulás.
MÛHELYTANULMÁNYOK
69
att a bankok egyre nagyobb érdeklôdéssel fordulnak a lakossági piac felé, ahol
egyelôre meglehetôsen magas marzs mellett tudnak piaci pozíciókat kiépíteni.
A verseny erôsödésével a reálkamatok további mérséklôdése várható, ami
újabb lökést adhat a fogyasztási és egyéb hitelkeresletnek.
Az áruvásárlási hitelek esetében a verseny egyelôre nem az árban, hanem a
hozzáférési helyekben nyilvánul meg: magasak, és nem csökkennek a kamatok.
A gépkocsi-vásárlási hitelek kamata jóval alacsonyabb, ami egyrészt a fedezet-
ként szolgáló gépkocsira kötelezô jelleggel kötendô biztosításnak, másrészt a nem
banki szereplôk9 által támasztott erôs versenynek köszönhetô. A lombardhitelek,
azon belül is – az értékpapír-piaci árbuborék miatti kockázatnak leginkább kitett –
részvényfedezet melletti hitelek, illetve a részvényvásárlásra nyújtott hitelek rész-
aránya alacsony, jelentôs növekedésük nem várható, részben a háztartások koc-
kázatvállalási hajlandóságának alacsony szintje, részben a hazai tôzsde fejletlensé-
ge miatt. A diákhitelezés hazánkban korábban gyakorlatilag nem létezett, állami
ösztönzéssel a közelmúltban kezdte meg mûködését a Diákhitel Központ Rt. A di-
ákhitelezés a fejlett országokban elterjedt szolgáltatás, emellett a tanulás finanszí-
rozását a legtöbb országban az állam különbözô formákban támogatja. A bankok
számára cél lehet a jövôben nagy valószínûséggel jól keresô, magas képzettségû
ügyfelek korai megszerzése, jóllehet egyelôre többségében nem ilyen szempontok
szerint történik a hitelnyújtás, sokkal inkább a diákok eltartóinak hitelképessége
alapján. Hosszú távon hazánkban is várható a kereskedelmi bankok diákhitelezési
tevékenységének felfutása. A hazai potenciális ügyfélkör a jövôben nôni fog, tekin-
tettel a fiatalok egyre nagyobb arányú továbbtanulásának, illetve a tanulás növek-
vô költségeinek tendenciájára. A meghatározott céllal nyújtott hitelek mellett újab-
ban a bankok lakossági piac felé fordulásával kezdenek elterjedni a nem megha-
tározott céllal nyújtott általános személyi hitelek, melyek nagyobb kockázatát a vi-
szonylag magas kamat is jelzi. Ami a hitelek denominációs összetételét illeti, a de-
vizahitelek részaránya minimális (3%), a sávszélesítés következtében szignifikáns-
sá váló árfolyamkockázat miatt számottevô növekedése nem várható.
Magyarországon (csakúgy, mint Lengyelországban és Csehországban) a hitelkártya
üzletág nagyon kezdeti fázisban van, ami nagyrészt ezen országok adott gazdasági
9
Az autólízing sok szempontból kedvezôbb forma, ennek megfelelôen az üzletágban érdekelt bankok
többségének van lízingcége.
70 MÛHELYTANULMÁNYOK
fejlettségi színvonalából fakad. A lakosság hitelezésének felfutása csak pár éve kez-
dôdött meg, a hazai bankok a lakosság számára korábban egységes szolgáltatást
nyújtottak (nem volt jellemzô az ügyfelek közti differenciálás), nem terjedt el az auto-
matikusan megújítható lakossági hitelfajta. A bankok lakossági piac felé fordulásá-
val, a kisebb célcsoportok szerinti differenciáltabb szolgáltatásnyújtás térhódításá-
val párhuzamosan a jövôben várható a hitelkártya üzletág térnyerése a régióban,
aminek kezdeti jelei már láthatóak. Amennyiben a jövôben a hitelkártya-használat
szélesebb körben elterjed, jelentôsen megváltozhatnak a fogyasztási szokások.
10
Az alapszolgáltatások (a hitelezéshez fontos adatok gyûjtése, rendelkezésre bocsátása, meghatározott
ideig való tárolása és folyamatos aktualizálása) nyújtásán túl „scoring” programokat mûködtetnek a
kockázatok feltérképezésére, elôsegítik a tartozással rendelkezô, a hitelezô látószögébôl eltûnt ügyfelek
felkutatását, illetve magánügyfelek kérésére hitelképességi igazolványt állítanak ki, megkönnyítve
ezáltal a hitelfelvételüket.
MÛHELYTANULMÁNYOK
71
tatók nemzetközi szövetsége (ACCIS) keretein belül valósul meg az adatok kölcsö-
nös hozzáférése, illetve a közös érdekképviselet. A szövetség jelenleg alapvetôen az
adatvédelem kérdéskörével, a határon átnyúló hitelreferencia adatszolgáltatás fej-
lesztésével foglalkozik, illetve részt vesz a Fogyasztói Hiteldirektíva és a határon át-
nyúló pénzügyi szolgáltatások szabályozásának kialakításában.
Csehországban 2002 elején kezdte meg mûködését az elsô hitelinformációs cég,
melynek tulajdonosai közt elismert nemzetközi hitelreferencia szolgáltatók is
vannak. Ennek megfelelôen a cseh hitelbüró várhatóan széles körû, magas szín-
vonalú szolgáltatást fog nyújtani, és tagja lesz az ACCIS-nek. Partnerei a legna-
gyobb cseh kereskedelmi bankok. A lengyel hitelinformációs céget a legnagyobb
lengyel kereskedelmi bankok alapították, de a szolgáltatásokat ki akarják terjesz-
teni a többi pénzt vagy áruhitelt nyújtó szervezetre is. Tervei közt szerepel a
szofisztikáltabb szolgáltatások kialakítása, tagja az ACCIS-nek.
Magyarországon két cég van jelenleg a piacon. A gyûjtött adatok köre szûk, továb-
bá a jelenlegi szabályozás miatt az adós-nyilvántartási rendszerek csak azokról a
magánszemélyekrôl tartalmazhatnak nyilvántartást, akik nem teljesített kötelezett-
séggel rendelkeznek, így nem elegendô az adósok hitelképességének megítélésé-
hez11, ráadásul a meglévô adatok gyakran megbízhatatlanok. A szabályozás meg-
felelô változtatása folyamatban van, így a jövôben valószínûleg jelentôs fejlôdés
fog bekövetkezni ezen a téren, ami vélhetôen hatással lesz a fogyasztási és egyéb
hitelek jelenleg még meglehetôsen magas kamatszintjére is.
A hazai lakossági hitelezés felfutása csak pár éve kezdôdött meg, így a jelenlegi ér-
tékvesztési arányoknál (2001 végén 2,27%) vélhetôen jóval nagyobb a hitelkoc-
kázat, tekintettel a bukások gyakoriságának idôbeli eloszlására, illetve a hitelállo-
mány folyamatos bôvülésére. A hitelek bukási valószínûsége eltérô a hitelfelvevôk
kora, családi állapota, jövedelmi helyzete, alkalmazotti státusa stb. szerint, így a hi-
telállományok felfutásával párhuzamosan a bankoknak egyre szofisztikáltabb koc-
kázatelemzô és -kezelô rendszereket kell majd alkalmazniuk12.
Egy-egy országban a háztartási hitelek általános bukási valószínûségét a gazdaság
állapotán, illetve az adósok jövedelmi helyzetén túlmenôen az is befolyásolja, hogy
11
A nemzetközi gyakorlatban olyan rendszerek váltak jellemzôvé, melyek minden, hitellel rendelkezô
személyrôl tartalmaznak a hitelképességet befolyásoló információkat, függetlenül attól, hogy van-e
késedelmes tartozásuk.
12
Az új bázeli tôkemegfelelési irányelvek is ebbe az irányba mutatnak.
72 MÛHELYTANULMÁNYOK
az adósok számára mekkora a nemteljesítés társadalmi, információs, illetve tör-
vényi költsége. Hazánkban a fizetési morál a fejlett országokhoz képest rosszabb,
a nemfizetés nem jelent társadalmi megbélyegzést. A hitelreferencia szolgáltatás
fejletlensége miatt az információs költség sem feltétlenül jelentôs.
A hitelezéssel kapcsolatos kockázatokon belül a legtöbb esetben kizárólag a nem-
fizetés kockázatával foglalkoznak, holott az elôtörlesztés kockázata sok esetben
szintén jelentôs. Az elôtörlesztések következtében ugyanis számottevô lehet az el-
maradt kamatbevételekbôl következô veszteség, tôkevesztés. Különösen igaz ez a
hosszú lejáratú, fix kamatozású vagy hosszú átárazási periódusú hitelek esetén, ha
a piaci kamatok csökkennek, illetve olyan fogyasztási, áruvásárlási hitelek eseté-
ben, ahol a hitel törlesztésének megkezdése elôtt van kamatmentes türelmi idô. Az
ilyen típusú kockázat jelenleg Magyarországon valószínûleg nem számottevô,
egyrészt a hitelek magas elbírálási stb. díjai miatt. Másrészt a fogyasztói türelmet-
lenség indukálta nagy hitelfelfutás, illetve a lakosság eladósodási hajlandósága
strukturális változásának befejezôdéséig vélhetôen nem lesz jellemzô az elôtörlesz-
tés. Azonban a támogatás folyamatos kiterjesztése egyre szélesebb körben indu-
kálhatja a piaci kamatozású hitelek kicserélését (elôtörlesztését) kedvezményesre.
Rövid lejáratú hitelek esetében, amennyiben a hitel folyósítása és a törlesztés meg-
kezdése között nincs kamatmentes türelmi idô, vélhetôen egyáltalán nem jellem-
zô. Közép-, hosszú távon a verseny erôsödésével, a lakosság fogyasztási és ela-
dósodási hajlandóságának másik egyensúlyi pályára állásának befejezôdésével az
elôtörlesztés kockázata szignifikánssá válhat, ami kikényszeríti a credit scoring
modellek mellett a duration modellek használatát is a hitelelbírálás során, lehe-
tôvé téve a lakossági ügyfelek összetételének ilyen szempontú vizsgálatát13, és
szegmensenként a kockázat csökkentésének lehetséges módszereit.
13
Egy empirikus vizsgálat szerint például a fiatal házasok (különösen ha már gyermekük is van) hajla-
mosak idô elôtt visszafizetni a hiteleiket, ha módjuk van rá.
MÛHELYTANULMÁNYOK
73
késedelmes teljesítéshez, rosszabb esetben teljes fizetésképtelenséghez vezethet.
A kedvezményes hitelek által támasztott verseny miatt a bankok a piaci hitelek fel-
tételeit is lazítják, ami az ügyfélkör felhígulásával járhat. Ugyanakkor nemzetkö-
zi tapasztalatok szerint a nem elsô lakásra, befektetési céllal felvett ingatlanhite-
lek bukási valószínûsége nagyobb, mint az otthonteremtésre felvett hiteleké. Te-
kintettel arra, hogy a jelenlegi lakástámogatási rendszer e tekintetben nem tesz kü-
lönbséget, vélhetôen nô a nem elsô lakásra (befektetési céllal, a támogatásból
származó haszon kiaknázása érdekében) felvett hitelek részaránya, ami szintén a
kockázatok növekedését jelenti.
Nemzetközi tapasztalatok szerint a nem lakáscélú, jelzálogfedezet mellett nyújtott
hitelek bukási valószínûsége nagyobb, mint a lakáscélú ingatlanhiteleké. A nem
lakáscélú, jelzálogfedezet mellett nyújtott hitelek részaránya jelenleg Magyarorszá-
gon kicsi, de az állomány hosszabb távon várható felfutása az addicionális kocká-
zatok nem megfelelô beárazása esetén problémákat okozhat.
Az ingatlanhitel-piacon a verseny erôsödésével vélhetôen egyre több bank fog az
ingatlan forgalmi értékének egyre nagyobb hányadáig hitelt nyújtani. Az ingatlan-
árak esetleges csökkenése problémákat okozhat ugyan, de középtávon az EU-
csatlakozás vélhetôen értéknövelô hatása miatt az árbuborékból származó koc-
kázat véleményünk szerint nem lesz túlságosan nagy. Mindamellett, tekintettel a
magyar lakosság relatíve alacsony adósságviselô képességére, illetve a hazai ta-
pasztalatok hiányára – pl. az ingatlanpiaci árbuborék területén –, a fejlett orszá-
gokbeli szintnél (60-80%-os hitelarány) még jó ideig alacsonyabb beszámítási
arány jelentene prudens hitelezési gyakorlatot.
74 MÛHELYTANULMÁNYOK
kapcsolatokkal rendelkezô magánszemélyek (a felnôtt lakosság kb. 50%-a) döntô
többségének már van valamilyen (betéti) bankkártyája, így a betéti kártyák szá-
mának növekedési üteme várhatóan lassulni fog. Az üzletág fejlôdését a követke-
zô pár évben a lakossági ügyfélszám növekedésének mértéke, és a kártyahaszná-
lati szokások változásának üteme fogja alapvetôen meghatározni. A kártyapiac fej-
lôdésének elsô szakasza, a saját logós kártyák lecserélôdése nemzetközi (elsôsor-
ban Europay és Visa) logós kártyákra ezekben az országokban már gyakorlatilag
lezárult (Lengyelországban 2000 végén az összes kártya 94%-a nemzetközi logós
volt, Magyarországon 97%-a). A fejlôdés következô szakasza az elfogadóhelyek
növelésén keresztül a kártyával történô fizetés14 széles körû elterjedése lesz majd,
aminek már mutatkoznak a jelei. Például Magyarországon a fizetést lehetôvé tévô
kereskedôi berendezések száma 2001-ben jelentôsen nôtt.
A klasszikus hitel- és terhelési kártyák terjedése hozzá fog járulni a kártyahaszná-
lati szokások változásához, mivel ezek esetében sokkal gyakoribb a fizetési
tranzakció, mint a betéti kártyáknál. Korábban hazánkban (és a régióban) a kár-
tyahasználat fejlôdésének további fontos akadálya volt a csalások magas aránya
(pár éve még „vezetô” helyen álltunk a bankkártyacsalások területén), de a ban-
kok erôfeszítései és újításai, illetve a rendôrség és a jogalkotás közremûködésé-
nek eredményeként a volumenarányos veszteség az utóbbi 2-3 évben tizedére
esett vissza, így most már jóval alacsonyabb mind az uniós, mind a kelet-közép-
európai átlagnál. A legnagyobb károkat a lemásolt kártyák okozzák. Magyar-
országon jelenleg a bankkártyák túlnyomó része mágnescsíkos, melyeknél jóval
biztonságosabbak a chipkártyák. Elterjedésüket magas költségük gátolja, mely-
nek jövôbeni csökkenésével, illetve legkésôbb 2005-tôl – amikortól a két nagy
kártyatársaság a mágnescsíkos kártyákkal történô visszaélésekbôl eredô kárt tel-
jes mértékben a bankokra fogja hárítani – várható a térnyerésük. Hosszabb távon
a kártyák, és azon belül a feltölthetô fizetôkártyák elterjedésének újabb lökést ad-
hat majd Magyarország belépése az EMU-ba, mivel így a készpénzcsere leegysze-
rûsödik.
Hazánkban az utóbbi pár évben a lekötött betétek súlyának csökkenése volt ta-
14
Lengyelországban és Csehországban a Visa kártyákkal végrehajtott tranzakciók érték szerint 10%-át
tették ki a fizetési tranzakciók, Magyarországon csaknem 19%-át. (Hasonló volt a helyzet néhány évvel
ezelôtt pl. Portugáliában.)
MÛHELYTANULMÁNYOK
75
pasztalható, részben a fogyasztás növekedése, illetve a magyar lakosság reálva-
gyonba való befektetési attitûdje, részben pedig a nem banki pénzügyi közvetítôk
térnyerése miatt. A kedvezôbb nem banki befektetési lehetôségek folyamatos tér-
nyerése nemzetközi szinten jellemzô tendencia. Magyarországon ezt a folyamatot
elôsegítette az alternatív befektetési lehetôségek korai elérhetôsége és hozamelô-
nye. Az adózási szabályok változásának, illetve a betétekre vonatkozó kötelezô tar-
talék szintje fokozatos csökkentésének köszönhetôen az alternatív befektetési le-
hetôségek hozamelônye egyre kisebb. Ugyanakkor a szerzôdéses megtakarítások
jelentôs bôvülése várható a magánnyugdíjpénztárak tagságának felfutása, illetve a
befektetéssel kombinált életbiztosítások iránti kereslet növekedése révén. Ezenkí-
vül számítani lehet a befektetési alapok további térnyerésére is. Amennyiben adott
bankcsoport rendelkezik megfelelô nem banki pénzügyi közvetítô intézményekkel,
abban az esetben az alternatív befektetési lehetôségek adott bank számára hátrá-
nyos hatásai részben ellensúlyozhatóak. A háztartások megtakarításaival kapcso-
latosan szót kell ejteni a betétbiztosításról is. Egyrészt a betétbiztosítás összegha-
tárának – legkésôbb az EMU-ba való belépéskor történô – emelése növelni fogja a
hazai bankbetétek vonzerejét a kockázatosabb befektetésekhez képest, másrészt
ellenható tényezô lesz a biztosítási önrész bevezetése.
Az utóbbi években egy másik tendenciaként a lakossági devizabetétek arányának
csökkenése volt tapasztalható a forintbetétekhez képest. A kedvezô makrogazda-
sági környezet, a következetes és hiteles monetáris és fiskális politika következté-
ben a lakosság egyre kevésbé számított az egyébként nagyobb hozamot ígérô fo-
rintbefektetések hirtelen, nagymértékû leértékelôdésére. A tendencia a sávszélesí-
tés óta eltelt egy évben, a lehetôvé váló nagyobb árfolyam-ingadozás ellenére sem
tört meg15. A devizabetét-arány csökkenésének tendenciája közép-hosszú távon
várhatóan fennmarad. Az EMU-ba való belépés után a devizabetétek részaránya
vélhetôleg nem lesz számottevô.
A devizakereskedelmi, pénzváltási tevékenység jelentôsége az EMU-tagvaluták
megszûnése miatt némileg csökkent, a távolabbi jövôben, az EMU-ba való belépés
után még inkább háttérbe szorul.
15
A 2001 utolsó két hónapjában tapasztalható 6%-os tranzakciós növekmény oka az euróra való átállás.
76 MÛHELYTANULMÁNYOK
4. Új elosztási csatornák
16
A brókerszolgáltatások esetében sokkal gyorsabb az elektronikus csatornák térhódítása. Ez különösen
igaz az USA-ra, ahol becslések szerint ez évben az összes befektetô 30%-ának on-line számlája lesz,
de nagyon gyors növekedés tapasztalható Németországban és Franciaországban is. Egy osztrák bank
(Erste) a kelet-európai piacot célozta meg.
17
A Datamonitor felmérése szerint az on-line bankolást a telefonos ügyintézés is megelôzi Európában.
2005-re kb. 58 millió ügyfél fog on-line bankolni Európa 6 kulcsországában (Francia-, Német-,
Spanyol-, Olasz-, Svédországban és Nagy-Britanniában). Az európai lakossági bankok több mint egy-
negyede szerint 2002-ben a számlanyitási és hitelkártya-kérelmek 60%-át on-line módon fogja kapni.
18
Ennek megfelelôen az Egyesült Államokban az internet mint új elosztási csatorna sokkal inkább a
brókerszolgáltatások esetében vált meghatározóvá.
MÛHELYTANULMÁNYOK
77
1. ábra
Internethasználók részaránya a teljes
populációból (%), becslés, 2000
60
50
40
30
20
10
0
lia
.
o.
o.
ir.
ea
ria
a
ág
ia
ia
a
SA
o.
lo
lo
ao
ki
áj
ad
gi
pá
nd
án
sz
et
éd
iu
or
sz
gá
ye
yo
zt
Sv
ci
vá
vé
U
an
Ja
ém
lg
la
Sv
K
la
us
or
lt
an
rtu
ng
an
lo
or
O
Be
K
sü
ol
nn
A
N
Fr
Sz
Le
Sp
N
Po
H
ye
Fi
Eg
19
Az egyesült államokbeli bankok 41%-ának, az FDIC intézmények 23%-ának van tranzakciókra
alkalmas weboldala, míg az EU pénzintézetei 80%-ának, a három észak-európai országban pedig
gyakorlatilag mindnek.
20
Az új elosztási csatornákból származó addicionális kockázatok a felügyeletek számára is komoly ki-
hívást jelentenek, nem beszélve az internet, illetve az elektronikus pénz pénzmosással kapcsolatos
lehetséges következményeirôl.
78 MÛHELYTANULMÁNYOK
2. ábra
Internetes bankszolgáltatást igénybe vevôk
részaránya a teljes populációból (%)
Lengyelország
Szlovákia
Belgium
Olaszország
Ausztria
Franciaország
Németország
USA
Portugália
Spanyolország
Hollandia
Egyesült Királyság
Dél-Korea
Svájc
Dánia
Norvégia
Svédország
Finnország
0 5 10 15 20 25 30 35 40
3. ábra
Internet- és e-bankingelterjedtség (%)
60
• USA • Svédország
• Norvégia
50
• Dánia
• Hollandia
•
Finnország
40
• Ausztria Dél-Korea
• • • Svájc
internet
30 Egyesült Királyság
• Belgium
• Németország
•Olaszország
20
• Franciaország
• Szlovákia• Spanyolország
10 Lengyelország
• • Portugália
0
0 5 10 15 20 25 30 35 40
e-banking
MÛHELYTANULMÁNYOK
79
partner hitelességének kérdése, a tranzakció komoly késés nélküli, meghamisítha-
tatlan lebonyolódásának problémája, illetékteleneknek az információkhoz való
hozzájutása, az adatok megmásítása, rendszerleállások stb.) szintén hozzájárulhat-
nak az e-banking vártnál lassabb terjedéséhez. Míg a biztonság, megbízhatóság
vélt (vagy valós) hiánya az ügyfelek részérôl az elektronikus csatornák használa-
tának mellôzését eredményezheti, addig a bankok esetében deffenzív stratégiához,
illetve a kockázatokat figyelembe vevô árazáshoz vezethet. Komoly feladatot jelent
továbbá az ügyfelek meggyôzése a nyújtott szolgáltatások biztonságosságáról, il-
letve az ügyfelek megfelelô információkkal való ellátása és képzése. Az addicioná-
lis kockázatok mértéke függ a tranzakcióban szereplô összegtôl, a teljesítés idôtar-
tamától és a tranzakció komplexitásától, jelentôsebb a nagyobb összegû, tartós
kapcsolatot igénylô bonyolult tranzakciók esetében. Az új csatornákkal kapcsola-
tosan a reklamációk kezelésének és a jóvátételnek nincsenek bejáratott formái a
gyakorlatban, ami további óvatosságra ad okot az ügyfelek részérôl. A fenti koc-
kázatok a határon átnyúló szolgáltatások esetében még erôteljesebben jelentkez-
nek, ami mind az ügyfelek, mind a szolgáltatásnyújtók részérôl az ettôl való tartóz-
kodást erôsítik.
Az új elosztási csatornákból fakadó addicionális kockázatok ügyletenkénti eltérô
mértéke nagymértékben befolyásolja az internetes bankszolgáltatásokon belül az
egyes szolgáltatások kínálatának és igénybevételének gyakoriságát. Így legelter-
jedtebbek az egyszerû tájékoztatás a bankok által nyújtott szolgáltatásokról, azok
feltételeirôl, illetve az igénybevételhez szükséges nyomtatványok letöltése. Ezeket
követi a számlaegyenleg lekérdezése. A tényleges tranzakciók közül a pénzforga-
lommal kapcsolatos szolgáltatások a leggyakoribbak, míg a legritkább a hitelfel-
vétel. Ennek megfelelôen a legújabb fejlesztések a pénzforgalmi szolgáltatások kö-
rében tapasztalhatók21. Az USA-ban az on-line ügyfelek 100%-a használja az inter-
netet számlaegyenleg lekérdezésére, 50-60%-a számlafizetésre vagy számlák köz-
ti tranzakcióra, 40%-a hitellehetôségek felkutatására, és csak 10%-a hitelkérelem
benyújtására. (4. táblázat)
21
Például EBPP (Electronic Bill Presentment and Payments) – elektronikus számlabenyújtás és fizetés;
AA (Account Aggregation) – az ügyfél különbözô bankoknál vezetett számláinak aggregálása egy
portálon; AS (Account Sweeping) – hó végi automatikus transzfer az ügyfél számlái között a fennálló
tartozások kiegyenlítésére stb.
80 MÛHELYTANULMÁNYOK
4. táblázat
On-line üzletek részesedése az új üzletkötések között a külön-
bözô pénzügyi szolgáltatások terén (2000-es becslés, %)
22
A jogszabályi korlátok oldódása ellenére a bankok továbbra is alapvetôen leánybankokon keresztül
terjeszkednek külföldön, elsôsorban az eltérô elszámolási mechanizmusok, illetve fogyasztóvédelmi,
adó- és egyéb szabályozási eltérések miatt.
MÛHELYTANULMÁNYOK
81
Tehát az új elosztási csatornák egyelôre, és vélhetôen még hosszú idôn keresztül
nem helyettesítik, sokkal inkább kiegészítik a hagyományos fiókhálózatot. Ezenkí-
vül az IT fejlôdése a bankok számára is megkönnyíti a nem tradicionálisan banki
(biztosítási, befektetési) termékek piacára való belépést, új bevételi forrásokat
nyitva meg. Ugyanígy az ISP23-k által támasztott verseny nemcsak fenyegeti a ban-
kokat, de a bankoknak is jó esélyük van arra, hogy létrehozzák saját ISP-jüket.
A sokat hangoztatott „technológiai fejlôdés biztosította költségcsökkenésbôl
származó elôny” nem egyértelmû. Egyrészt a megfelelô IT-infrastruktúra kialakí-
tása és folyamatos fejlesztése óriási összegekbe kerül. Másrészt az erôs verseny
miatt a mûködési költségekben jelentkezô megtakarítás hosszú távon várhatóan
nem a bankoknál csapódik le, hanem az alacsonyabb árakon keresztül az ügyfe-
leknél, jelenleg azonban a bankok gyakorlatában még nem jellemzô az elosztási
csatornák eltérô marginális költségei miatti differenciált árképzés (amiben szerepet
játszhatnak az új csatornák addicionális kockázatai is). Harmadrészt mivel az alter-
natív elosztási csatornák csak kiegészítik, de nem helyettesítik a bankfiókokat, il-
letve egymást, ezért a bankok egyszerre több csatorna fenntartásának, üzemelte-
tésének költségeit kell, hogy viseljék. Meg kell jegyezni viszont, hogy az új elosz-
tási csatornáknak a vállalati bankszolgáltatások terén való térhódítása további
költségcsökkentést eredményezne, jóllehet egyelôre a retail piacok állnak a figye-
lem középpontjában.
Az árak összehasonlíthatóságának kérdésköre is összetett. Egyrészt az internet
az árak összehasonlíthatóságának növelésén, illetve a szolgáltatóváltás kisebb
költségén keresztül erôsíti a versenyt, az ügyfelek pozícióját, és jelentôs mértékben
hozzájárul a pénzügyi szolgáltatások tömeges árucikké válásához24, ahol az árnak
meghatározó szerepe van. Ráadásul az új elosztási csatornákon keresztül nyújtott
szolgáltatások árai hatással vannak a fiókokban kínált termékek áraira is. Másrészt
viszont az IT fejlôdése egyre inkább lehetôvé teszi a bankok számára szervezetük
ügyfélcentrikussá alakítását, a (nem csak a hagyományos banki) termékek sze-
23
Internet Service Provider.
24
Az internetbankok viszonylag gyors piacirészesedés-szerzése azt mutatja, hogy önmagában a hírnév
értékét nem szabad túl nagyra becsülni, legalábbis a kevésbé törékeny pénzügyi rendszerekkel ren-
delkezô fejlett országokban, amelyekben ráadásul széles körû betétbiztosítás mûködik. A pénzügyi
szolgáltatások kommoditizálódásával az ügyfelek számára egyre fontosabb az ár, illetve a szolgáltatás
minôsége, és egyre kevésbé hajlandóak pusztán a hírnévért fizetni.
82 MÛHELYTANULMÁNYOK
mélyre (kisebb ügyfélszegmensekre) szabott differenciálását, egybecsomagolását
és csomagonkénti árazását, aminek révén viszont az árak átláthatósága és szere-
pe leredukálódik. A bankoknak jelentôs beruházásokat kell eszközölniük rendsze-
reikbe annak érdekében, hogy magas színvonalú szolgáltatásokat tudjanak nyújta-
ni, gátolva ezzel termékeik tömegáruvá (közönséges árucikké) válását, ügyfeleik
elvesztését.
Az elektronikus fizetések térnyerése ellenére sem valószínû, hogy a tradicionális
bankok elveszítsék dominanciájukat a fizetési rendszerek fölött, tekintettel a sza-
bályozásra, illetve a fizetési rendszerek fontosságára a gazdaságban. Viszont a ban-
kok a fejlett IT-t felhasználhatják a fizetési rendszerek hatékonyabb mûködtetésére.
Az internetes szolgáltatások nyújtása olyan tulajdonságokat (innovativitást, rugal-
masságot és megfelelô idôzítést) kíván meg, melyek általában nem jellemzôk a ha-
gyományos bankokra, így egyrészt problémákat okozhat az eltérô kultúrák jelen-
léte egy szervezetben, másrészt kikényszerítheti a szervezeti kultúra fejlôdését.
A fentiek alapján valószínûsíthetô, hogy az IT fejlôdése, és ezzel összefüggôen az új
elosztási csatornák térnyerése következtében nôni fog a bankok közti polarizáció.
A régóta mûködô, nagy, diverzifikált termékskálával rendelkezô bankoknak jó esé-
lyük van arra, hogy meglévô ügyfélbázisukra, jó hírnevükre alapozva, folyamatos
költségcsökkentés és a termékek színvonalának fejlesztése mellett az elosztási csa-
tornákkal kapcsolatos megfelelô stratégiát kidolgozva megtartsák piaci pozícióikat.
A kisebb, egy-két termékre specializálódott bankok, különösen az internet által leg-
inkább veszélyeztetett piacokon (jelzálogok, megtakarítások, hitelkártyák) csak ki-
emelkedô színvonalú szolgáltatásnyújtással tudják megtartani piaci pozíciójukat.
MÛHELYTANULMÁNYOK
83
kat az olcsóbb tranzakciós költségû elektronikus csatornákra terelik, lehetôvé
téve ezáltal a mûködési költségek csökkentését. Példaként lehet említeni az
észak-európai bankokat, melyek a fiókszámot ugyan nem csökkentették, meg-
tartandó a régi vágású ügyfeleket, viszont csökkentették a fiókokban alkalma-
zottak számát.
Saját internetbank létrehozása. A kis-közepes méretû bankokra jellemzô, illet-
ve azon nagyobb piaci szereplôkre, melyeknek bizonyos piacon vagy termék te-
kintetében nincs jelentôs piaci részesedésük. Ez a stratégia elsôdlegesen ag-
resszív, a potenciális ügyfelek erôs szegmentálásán és a termékek ezzel adekvát
szelektív árazásán keresztül új, jó ügyfelek megszerzésére törekszik. Emellett
azon meglévô ügyfelek megtartását is szolgálja, melyek igényt tartanak az inter-
netes bankszolgáltatásokra. A kritikus ügyfélszám elérése után – mely a beruhá-
zási költségeket fedezi – profitálnak az alacsonyabb tranzakciós költségekbôl,
jóllehet a különálló internetbankok reputációjának kialakítása óriási marketing-
és reklámköltséget jelent25. Ez az üzleti modell különösen jó lehetôséget teremt a
vertikális integrációra az internetes bankoláson belül26. Az üzleti modell további
elônye, hogy az internetbank mûködése sokkal rugalmasabb lehet, mivel straté-
giája elkülönül az anyabankétól. Ez különösen igaz határon átnyúló vállalkozá-
sok esetében.
Számos olyan bank van, mely a hazai piacon az integrált üzleti modellt alkalmaz-
za, míg külföldi terjeszkedéséhez internetbankot hoz létre. Ez elsôsorban az EU-ban
népszerû stratégia, mivel ott nincs szabályozásbeli akadálya a tagországok piacai-
ra való belépésnek.
A bankok körében egyre inkább jellemzôvé váló technológiai cégekkel történô ko-
operációk, szövetségek kisebb részben pusztán az új technológiákkal kapcsolatos
költségek csökkentését célozzák, nagyobb részben azonban az eltérô kompetenci-
ák kölcsönös, széles körû felhasználásából származó várható elônyökön alapulnak.
Külön ki kell emelni a bankok és telefontársaságok közti szövetségeket, melyek
nyilvánvaló célja a jövôbeni mobiltelefonon keresztüli szolgáltatásnyújtás megala-
pozása.
25
Az internetbankok esetében ezen költségek az összes költség kb. 40%-át teszik ki, míg a tradicionális
bankoknál 4-5%-át.
26
Jó példa erre a 2000-ben alapított spanyol Uno-e internetbank, melynek egy bank és egy telekom-
munikációs cég a tulajdonosai.
84 MÛHELYTANULMÁNYOK
Nem bankok által alapított virtuális bankok. A tapasztalatok szerint a virtuális
bankok az elsô jó pár évben veszteségesek, többek közt az IT-infrastruktúra kiépí-
tésének komoly beruházási igénye miatt. Nyereségességük azonban a kritikus tö-
meg (egyes becslések szerint 15 000 ügyfél) elérése után sem egyértelmû, egy-
részt a gyors piacszerzés érdekében alkalmazott árazási stratégia miatt, másrészt a
nagyon magas reklám- és marketingköltségek következtében. Továbbá komoly
nehézségekbe ütközik a rendkívül agresszíven árazott források jövedelmezô kihe-
lyezése. A fenti problémák valódiságát igazolja, hogy már vannak példák a virtuá-
lis bankok körében a kezdeti rendkívül alacsony marzsok késôbbiekben történô
növelésére27. A fentiek tükrében a jelenlegi virtuális bankok piaci értékelésének jö-
vôbeni csökkenése várható. Mindamellett, különösen a kisebb piaci résekben, ez
az üzleti modell is sikeres lehet hosszú távon, az adott virtuális bank ismertségé-
nek és jó hírnevének növekedésével párhuzamosan. Szakértôi vélemények szerint
a pusztán internetes (virtuális) bankok többsége a jövôben fizikai fiókhálózat kiala-
kítására fog kényszerülni.
Internetportálok vagy virtuális pénzügyi bevásárlóközpontok (ISP-k). Több bank
termékeit kínálja, alapvetôen közvetítô, elosztó, és nem „gyártó” (a szolgáltatások
végsô nyújtója). Nagyon sokféle formája létezik a szolgáltatások egyszerû felsoro-
lásától az eltérô kondíciójú szolgáltatások összevetésén keresztül, az aggregátor tí-
pustól (különbözô márkajelzésû termékek kínálata) a vertikális integrátor típusig
(különbözô termékek egy márkanév alatt való kínálása). Amennyiben bank hoz
létre „pénzügyi szupermarketet”, akkor ez egyrészrôl meglehetôsen kockázatos
stratégia, mivel a bank meglévô ügyfélkörének versenytársak szolgáltatásait is kí-
nálja, de természetesen elônyei is vannak. Egyrészt e szolgáltatás révén a bank
esetleg meg tudja tartani azokat az ügyfeleit, akik mindenképpen ISP-hez fordul-
nának, sôt új ügyfeleket is szerezhet. Másrészt a bank szabja meg az eredeti szol-
gáltatásnyújtók körét, ami különösen fontos azon termékek esetében, melyekben
a bank is érdekelt.
A fenti tendenciák a fejlett országokon kívül egyelôre kevéssé érzékelhetôek, de
az IT-költségek csökkenésével, továbbá a feltörekvô országok gazdasági fejlettsé-
gének növekedésével párhuzamosan az új technológiák hatása a pénzügyi szolgál-
tatásokra ezekben az országokban is egyre nagyobb lesz. A feltörekvô országok-
27
Danish Basis Bank.
MÛHELYTANULMÁNYOK
85
ban a virtuális bankok létrejöttének szabályozásbeli akadályai is vannak (pl. betét-
számla nyitásához személyesen is meg kell jelenni a bankban), így ezen országok-
ban egyelôre nem kell számolni ezen bankok versenyével. Ez azt is jelenti, hogy az
új termékekbôl és az új csatornák alacsony tranzakciós költségébôl származó ha-
szon a tradicionális, azon belüli is – az IT-ben való nagyobb jártasság és a nagyobb
tôkeerô miatt – elsôsorban a külföldi szakmai tulajdonossal rendelkezô bankoknál
marad.
Magyarország
86 MÛHELYTANULMÁNYOK
banké, jóllehet ezen bankok többsége is intenzív fejlesztéseket hajt végre, így a jö-
vôben ôk is képesek lesznek széles körû elektronikus bankszolgáltatások nyújtá-
sára. Tekintettel arra, hogy a legtöbb on-line szolgáltatás igénybevételének feltéte-
le, hogy az ügyfél bankszámlával rendelkezzen az adott banknál, a lakossági bank-
számlák bankonkénti megoszlásának alakulása is befolyásolja az egyes bankok
on-line szolgáltatásainak térnyerését. A lakossági piacon a számlaállomány kon-
centrációja magas, de az erôsödô versenynek köszönhetôen a már eddig is tapasz-
talható folyamatos csökkenés vélhetôen folytatódni fog. Viszonylag sok bank kínál
internetes, illetve telefonos bankszolgáltatásokat. 2000-ben 16 bank kínált tele-
bank-, 7 bank mobilszolgáltatást. Jelenleg 4 bank nyújt WAP tartalomszolgáltatást,
és 22 banknak van weboldala. Várható e szám növekedése, tekintettel arra, hogy
számos további bank egy-két éve beindította internetbankos programját. A bankok
többségénél az internetes szolgáltatásnyújtás még csak a termékek, kondíciók is-
mertetésére, marketingcélokra redukálódik. 2001 végén 7 banknál lehetett alap-
vetô tranzakciókat végezni28 (számlaegyenleg-lekérdezés, átutalások indítása stb.),
ennél kevesebb bank esetében van lehetôség aktív tôzsdei mûveletek végrehajtá-
sára. Jelenleg 80-90 ezer ügyfél veszi igénybe az internetes banki, míg 10 ezer a
befektetési szolgáltatásokat, 4-5 pénzintézet uralja az internetes piac 90-95%-át.
Egy-két banknál van mód hitelfelvétel kezdeményezésére. Hitelszerzôdés megkö-
tésére vélhetôen még jó ideig kizárólag a fiókokban lesz lehetôség a jogi háttér
megléte ellenére, tekintettel a hitelügyletek általános jellemzôire – melyek miatt az
elektronikus elosztási csatornákból származó addicionális kockázatok jelentôsek e
termék esetében –, illetve a hazai lakossági hitelkereslet nagy mértékére. Mivel Ma-
gyarországon nem jellemzô a folyamatos hitelfelvételi lehetôség biztosítása a la-
kossági ügyfelek számára (a hitelkártyák súlya elenyészô), így az on-line hitelezés
térnyerése véleményünk szerint hosszabb távon sem várható. Meg kell jegyezni,
hogy a hazai bankok a kereslethez képest elöljárnak az internetes szolgáltatások
terén.
28
Hazánkban is rendkívül gyors ütemben bôvül az elektronikus pénzforgalom. Pl. az OTP-ben 2001 ele-
jén a mûveletek 45%-át bonyolították a vállalati és magánügyfelek a bankfiókok felkeresése nélkül,
míg az év végén már 60%-át, jóllehet leginkább a vállalati pénzforgalom állt át szinte teljes mértékben
a számítógépes átutalásokra.
MÛHELYTANULMÁNYOK
87
A számítógépnek és az internetnek a lakosság körében való alacsony elterjedtsé-
gén túl a hazai jogi háttér hiányosságai29 és a biztonsággal kapcsolatos megfon-
tolások is gátolják az internetes bankszolgáltatások térnyerését. Egyrészt a ma-
gas biztonsági szintû rendszerek által nyújtott szolgáltatások ára viszonylag drága,
másrészt rendkívül nehéz az ügyfelek meggyôzése az új elosztási csatorna megfe-
lelô szintû biztonságáról.
29
Például a kereskedelmi szolgáltatások esetében rendkívül hiányos az elektronikus üzletekre vonatkozó
szabályozás, így mind a hitelintézeti, mind az új tôkepiaci törvény kell, hogy tartalmazzon majd új ele-
meket a témában.
88 MÛHELYTANULMÁNYOK
Irodalomjegyzék
MÛHELYTANULMÁNYOK
89
Mong–R. Kovács–Szép (2002): Lakásingatlanok piaca – Luxus vagy lakótelep?
Figyelônet, 2002. június 18.
Ortalo-Magné–Rady (2001): Housing Market Dynamics: On the Contribution of
Income Shocks and Credit Constraints, CEPR Discussion Paper No. 3015
Sander–Kleimeier (2001): Towards a Single Retail Banking Market? New
Evidence from Euroland, Working Paper
Szalay György (2002): A lakás- és jelzálogpiac helyzete és fejlôdési irányai, MNB
kézirat
Tóth–Árvai (2001): Likviditási korlát és fogyasztói türelmetlenség, MNB Füzetek
2001/2
Peter Welch (2001): The POS challenge, European Card Review, July/August 2001
Vincze Judit (2002): A jelzáloglevelek piaci helyzete és fejlôdési irányai, Hitelinté-
zeti Szemle, 2002/3
Webster–Morán–Vanpoperinghe–Sirven (1999): Spanish Mortgage Default Model,
FITCH IBCA European Structured Finance Special Report
90 MÛHELYTANULMÁNYOK
ÁRVAI ZSÓFIA:
A VÁLLALATFINANSZÍROZÁS ÚJ FEJLÔDÉSI IRÁNYAI
1
Pl. Thiel (2001) és Bisignano (2001).
MÛHELYTANULMÁNYOK
91
akciós költsége jóval alacsonyabb, mint a tôkepiaci finanszírozásé. Ezzel szemben a
nagy, érett vállalatok számára vonzó lehetôséget jelentenek a tôkepiacok, mivel
nagy összegû finanszírozási igényüket itt olcsón kielégíthetik. A pénzügyi struktúra új
igényekhez való alkalmazkodóképességét2 illusztrálja például a kockázatitôke-társa-
ságok térnyerése az új, innovatív és magas kockázatú vállalkozások finanszírozásá-
nak területén.
Az utóbbi évtized nemzetközi tapasztalatai alátámasztják a mind teljesebb pénz-
ügyi struktúrák kialakulásának folyamatát, különösen a tôkepiacok fejlôdése
szembetûnô a korábban banki dominanciájú országokban. Az 1990-es években
gyors növekedés következett be a vállalatikötvény- és részvénykibocsátásban
mind a fejlett, mind pedig a feltörekvô országokban. Az 1980-as évek adósságvál-
ságait követôen az 1990-es évtizedben a feltörekvô országok számára a nemzet-
közi tôkepiacok újra elérhetôvé váltak, de ezúttal a külföldi részvénykibocsátás
aránya jelentôsen megnôtt a korábbi idôszakokhoz képest.
A vállalati szektorok forrásbevonási szerkezetének kiegyensúlyozottabbá válása
– ami ugyan egyelôre inkább csak a fejlettebb országokra jellemzô –, valamint a
különbözô finanszírozási csatornák párhuzamos fejlôdése makrogazdasági és
pénzügyi stabilitási szempontból is kívánatos. Többek között Greenspan (1999)
is felhívta a figyelmet azokra az elônyökre, amik a pénzügyi közvetítés különbö-
zô csatornáinak egymással párhuzamos funkcionálásából fakadnak, ugyanis ez
már több esetben csökkentette az amerikai vállalatok finanszírozásának kiszol-
gáltatottságát, amikor a bankrendszer szûkíteni kényszerült hitelkínálatát vagy a
tôkepiacokon problémák léptek fel3. Davis (2001) 4 fejlett ország vállalati finan-
szírozásának 1970–2000 közötti elemzése alapján kimutatja az aktív értékpapír-
piacok és a bankrendszer párhuzamos létezésének jótékony hatásait a vállalatfi-
nanszírozás stabilitására nézve mind recessziók idején, mind pedig pénzügyi vál-
ságok idején. Míg a banki hitelezés erôsen ciklikus jellegû, addig a tôkepiaci fi-
2
Ugyancsak a pénzügyi struktúra rugalmasságának szükségességére helyezik a hangsúlyt azon szerzôk
(lásd Bisignano, 2001), akik szerint a pénzügyi rendszer alkalmazkodóképességének hiánya az egyik
fô tényezôje a japán pénzügyi rendszer már egy évtizede húzódó válságának.
3
Az elmúlt évtizedekre visszatekintve a legtöbb banki típusú kontinentális európai pénzügyi rendszer sta-
bilabb volt, mint az angolszász típusúak, de újabban a japán vagy a skandináv pénzügyi rendszerek vál-
sága jól mutatja a gazdaság kiszolgáltatottságát, ha a tradicionális, relationship típusú banki hitelezés-
ben zavarok keletkeznek (Davis, 2001).
92 MÛHELYTANULMÁNYOK
nanszírozás elsôsorban a vállalatok piaci értékéhez kötôdô ügynökiköltség-mu-
tatókra érzékeny, ami a sokkokra való reagálás bizonyos fokú komplementaritá-
sát eredményezi. A különbözô finanszírozási csatornák megléte ugyancsak csök-
kenti a kizárólag kínálati oldali problémákból fakadó hitelkínálat csökkenést, le-
gyen az értékpapír-piaci likviditási válság vagy a bankok szolvenciaproblémái.
Ezek az elônyök annál nagyobbak, minél inkább hasonló az értékpapírpiacok és
a banki finanszírozás mérete, illetve minél nagyobb azon vállalkozások aránya,
amelyek számára mind a bankhitelek, mind pedig a tôkepiacok elérhetôk. Ez
utóbbiak egyelôre inkább csak a fejlett (fôként angolszász típusú) gazdaságokra
jellemzôek, de a fentiekhez hasonló érvelés alapján fogalmazódott meg az ázsiai
válságot követôen az érintett országok számára az a tanács, hogy szükség lenne
vállalati értékpapírpiacaik fejlesztésére a bankválságok pusztító hatásai elleni vé-
delemként.
A globális trendhez hasonlóan az EU-ban is növekszik a tôkepiacok szerepe, bár az
értékpapír-kibocsátás dinamikus növekedése igazából csak 1998-tól indult meg. En-
nek ellenére, ahogy az 1. és 2. táblázatok mutatják, az eurózónában a nem pénzügyi
vállalatok finanszírozását továbbra is túlnyomó részben a bankrendszer végzi4.
Az EU nem pénzügyi vállalatainak finanszírozási igénye szignifikánsan növeke-
dett az 1990-es évek második felében (lásd 1. táblázat). A forrásbevonás körül-
belül felét továbbra is a bankhitelek tették ki, de figyelemre méltó, hogy a válla-
lati kötvények kibocsátása 1997 és 1999 között megháromszorozódott. A bank-
hitelek növekedési üteme 7-8% között volt 1998–99-ben, ami 2000-re tovább
gyorsult (lásd 2. táblázat). Ebben nagy szerepe volt a banki hitelkamatok csök-
kenésének az EMU megteremtése által kiváltott konvergenciafolyamat eredmé-
nyeképpen, de hozzájárultak az 1999 közepétôl megélénkülô fúziók és felvásárlá-
sok, és késôbb az UMTS5-licencek finanszírozási igénye is. Ezenkívül természete-
sen közrejátszott benne az 1990-es évek második felének kedvezô konjunkturális
helyzete is. 1999-tôl a vállalati kötvények kibocsátása is megélénkült, aminek
okai hasonlóak voltak a banki hitelek növekedéséhez, de ezen túl nagyon fontos
szerepet játszott benne az intézményi befektetôk attitûdjének változása is, azaz a
4
A táblázatok és a folyamatok tárgyalása az eurózóna adatain alapszik, amelynek nem része Nagy-
Britannia, ahol a kontinentális európai országokhoz képest jóval nagyobb a tôkepiacok szerepe, és
pénzügyi rendszere alapvetôen tôkepiaci típusúnak tekinthetô.
5
UMTS: Universal Mobile Telecommunications System.
MÛHELYTANULMÁNYOK
93
1. táblázat
A nem pénzügyi vállalatok külsô finanszírozási tranzakciói
(milliárd euró)
Eurózóna USA Japán*
1997 1998 1999 1999 1999
Külsô finanszírozás összesen 339,3 489,2 625,0 767,0 –117,8
Hitelek 145,0 230,2 329,3 149,7 –113,1
Szállítói hitel és elôleg 58,8 63,6 68,6 165,7 –48,3
Adósságjellegû értékpapírok 12,1 18,1 37,3 255,3 –11,1
Részvények 95,5 173,9 147,2 96,5 61,7
Ebbôl: tôzsdén jegyzett részvények 62,2 85,8 89,3 – –
Egyéb kötelezettségek 27,9 3,4 42,7 99,8 –6,9
Forrás: ECB (2001) p. 44. Átértékelôdési hatás nélkül. Nem tartalmazza Gö-
rögország, Írország, Luxemburg és Portugália adatait.
* Japán negatív adatai a pénzügyi rendszer hosszú ideje elhúzódó válságát és az évek óta tartó re-
cessziót tükrözik.
2. táblázat
Az eurózóna nem pénzügyi vállalatainak
adósságjellegû finanszírozása
Kinnlévô bankhitel- Éves növekedési Kinnlévô kötvény- Éves növekedési
állomány ütem állomány ütem
milliárd euró % milliárd euró %
1994 – – 275,4 3,6
1995 – – 284,6 3,4
1996 – – 285,9 0,5
1997 2135,1 – 289,7 1,3
1998 2286,8 7,6 297,1 2,6
1999 2419,1 7,8 331,8 11,6
2000* 2628,6 12,3 401,9 16,9
94 MÛHELYTANULMÁNYOK
szönhetô, míg a tôzsdei kibocsátás enyhén tovább nôtt. Európában is egyre
nagyobb szerepet játszanak az új, magas kockázattal és növekedési potenciál-
lal rendelkezô vállalatokra szakosodott tôzsdék (ún. „új piacok”), amelyek fi-
nanszírozásában a magas kockázat miatt a bankok vonakodva vesznek részt.
Az öt, magas kockázatú vállalatokra szakosodott tôzsdébôl álló EURO.NM cso-
port kapitalizációja 1998 januárja és 2000 decembere között 7 milliárd euróról
167 milliárd euróra növekedett. A növekedés nagy része természetesen az ár-
folyamhatásból eredt, de az új piacok jelentôségének növekedését mutatja az
is, hogy a szóban forgó idôszakban az itt jegyzett vállalatok száma 63-ról 564-
re emelkedett.
A nagyvállalatok tôkepiaci finanszírozásának növekedése természetesen az EU
bankjai számára is új kihívásokat teremtett, és megkövetelte, hogy a korábban fô-
ként tradicionális banki tevékenységekkel foglalkozó európai bankok is erôsítsék
3. táblázat
Az eurózóna nem pénzügyi vállalatainak
részvényfinanszírozása (milliárd euró)
Nettó részvénykibocsátás
Részvény és egyéb részesedés összesen Tôzsdén jegyzett Tôzsdén kívüli
1997 95,5 62,2 33,3
1998 173,9 85,8 88,1
1999 147,2 89,3 57,9
Forrás: ECB
MÛHELYTANULMÁNYOK
95
2. A vállalatfinanszírozás várható fejlôdése Magyarországon
6
Hozzá kell tenni azonban, hogy itt figyelembe kellene venni az összehasonlítás alapját képezô európai
vállalatok közvetlen külföldi hiteleit is, erre azonban nincs adatunk. Valószínûsíthetô azonban, hogy
ezekben az országokban a belföldi bankrendszer fejlettsége miatt a közvetlen külföldi hitelfelvétel ará-
nya a vállalati szektor finanszírozásában alacsonyabb, mint Magyarországon.
7
A tulajdonosi hitelek aránya meglehetôsen magas Magyarországon (2001-ben a GDP 11%-ára rúgott),
a külföldi tulajdonú vállalatoknál az anyavállalat által juttatott tulajdonosi hitelek egy része a banki
finanszírozást váltja ki.
96 MÛHELYTANULMÁNYOK
1. ábra
A nem pénzügyi vállalatok tôkeáttétele, kötelezettségek
(szállítóállomány nélkül) a saját tôke arányában
2,5
1995 1999
1,5
0,5
0
SA
ia
ág
ria
ia
lia
ág
g
zá
zá
pá
zá
nd
án
iu
sz
sz
gá
zt
U
rs
rs
rs
Ja
lg
D
la
or
us
or
rtu
ao
lo
ro
Be
ol
sz
nn
A
yo
ya
ci
Po
H
la
Fi
an
an
ag
O
Fr
Sp
M
Forrás: Tardos (2001)
4. táblázat
Az európai országok vállalati szektorának nyújtott belföldi
bankhitel 2000-ben (GDP %)
Nem pénzügyi
vállalatok
Ausztria 58,8
Belgium 36,5
Finnország 18,5
Franciaország 36,2
Hollandia 49,7
Írország 34,3
Luxemburg 30,1
Németország 38,3
Olaszország 41,7
Portugália 55,4
Spanyolország 43,5
Eurózóna – átlag 40,3
Eurózóna – súlyozott átlag 40,1
Magyarország (2001) 23,5
Csehország 37,1
Lengyelország 23,1
Forrás: ECB, idézi Banco de Espana 2000. évi Éves Jelentés, p. 116 és MNB.
MÛHELYTANULMÁNYOK
97
5. táblázat
A vállalati szektornak nyújtott hitelek (GDP %)
Csehország Lengyelország Magyarország
1997 2000 1997 2000 1997 2000
Hazai bankoktól a
nem banki szektornak 63,8 53,3 19,8 26,4 20,9 25,6
Külföldi hitel a
nem banki szektornak* 16,9 17,1 4,2 11,0 9,3 13,0
Összes hitel a
nem banki szektornak 80,7 70,4 24 37,4 30,2 38,6
98 MÛHELYTANULMÁNYOK
zése ezt a hatást még erôsítheti is, bár egyelôre nehéz következtetéseket levonni a
blue chip vállalatok finanszírozási viselkedésének jövôbeni alakulását illetôen. Va-
lószínûsíthetô, hogy eltérô finanszírozási stratégiát fognak követni az alapvetôen
hazai piacra termelô és az exportorientált vállalatok, mivel a megnövekedett árfo-
lyamkockázat kezelését a vállalatok nagy része egyelôre még nem fogja felvállal-
ni. Hasonlóan, a multinacionális vállalatok nagy aránya miatt a tulajdonosi hitelek
valószínûleg még sokáig szerepet fognak játszani a vállalati szektor finanszírozásá-
ban. Mindazonáltal a kevésbé fejlett EU-országok tapasztalata arra utal, hogy a
vállalati közvetlen külföldi hitelfelvétel egy részét kiszoríthatja a bankok külföldi hi-
telfelvétele.
Jelentôsebb növekedés várható ezzel szemben a korábban kockázatossága miatt
elhanyagolt kis- és középvállalkozások hitelezése terén (errôl részletesebben lásd
késôbb). Ugyancsak a vállalati szektor hitelfelvételének növekedése irányába hat,
hogy az elmúlt évtizedben nagy volt a visszatartott nyereségbôl való finanszírozás,
aminek egyik fô oka a magas kamatszint volt, ami túl nagy terhet rótt a vállalatok
cash-flow-jára. Az infláció és a kamatok szintjének csökkenésével ez a korlát eny-
hül, ami növelheti a hitelkeresletet. Mindezen megállapítások természetesen csak
abban az esetben érvényesek, ha a magyar gazdasági növekedés középtávon di-
namikus marad, ugyanis a vállalatok hitelkeresletét és a bankszektor hitelkínálatát
a fenti stukturális tényezôk mellett nagyon nagy mértékben befolyásolják ciklikus
tényezôk is. Amennyiben a gazdasági növekedés az elmúlt évekhez hasonlóan di-
namikus marad, a strukturális és ciklikus tényezôk együtt fogják elôsegíteni a ma-
gyar vállalati szektor bankhitellel való finanszírozásának növekedését.
MÛHELYTANULMÁNYOK
99
pessége. Különösen igaz ez a kkv-kra, amelyek esetében a cég túlélése és fejlôdé-
se a korlátozott számú megrendelôk – gyakran nehezen kiszámítható – igényeinek
gyors és rugalmas kielégítésétôl függ. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a
vállalkozás bizonyos fokú pénzügyi függetlenséggel rendelkezzen, azaz váratlan
események felmerülésekor gyorsan és mérsékelt költséggel forráshoz tudjon jutni.
A szükséges likviditást a vállalkozás alapvetôen saját felhalmozott forrásaiból, illet-
ve külsô forrásból tudja elôteremteni. A kkv-k számára hagyományosan a legfon-
tosabb külsô finanszírozást a bankhitelek jelentik, mivel a tôkepiaci forrásbevonás
túlságosan drága, illetve elérhetetlen számukra.
Az Európai Unióban a vállalkozások 99%-a a kis- és középvállalkozás kategóriába8
tartozik, és a foglalkoztatottak 2/3-a ezeknél a vállalkozásoknál dolgozik. A gazdaság-
ban betöltött jelentôségük ellenére a kkv-k szinte minden országban forráshiánnyal
küzdenek, és egyes felmérések szerint9 átlagban ötbôl egy kkv szerint a forráshoz
jutás nehézségei akadályozzák a vállalkozás növekedési lehetôségét. A bankok vo-
nakodása a kkv-k hitelezésétôl a nagyvállalatokhoz képest nagyobb kockázattal,
azaz a csôd nagyobb valószínûségével, illetve a hitelbírálat és utógondozás na-
gyobb fajlagos költségével magyarázható. Ez utóbbi elsôsorban annak köszönhe-
tô, hogy a hitel összege alacsony, és a hitelelbírálás, de különösen az utógondozás
nagyon erôforrásigényes.
A kisvállalkozások fôbb jellemzôinek hasonlósága ellenére igen nagy eltérések
vannak az egyes európai országokban a finanszírozási szerkezetet illetôen (lásd 6.
táblázat). Az European Observatory for SMEs (2000) elemzése szerint egy vállal-
kozás finanszírozási szerkezete sokkal inkább függ az adott ország pénzügyi rend-
szerének sajátosságaitól és gyakorlatától, mint a vállalkozás méretétôl, szektorá-
tól, életkorától vagy akár jövedelmezôségétôl. Az azonban mindenhol megfigyel-
hetô, hogy a kisvállalkozások átlagban kevesebb bankkal állnak üzleti kapcsolat-
ban, mint a nagyvállalatok, és az EU egyes országaiban (Ausztria, Németország)
általános, hogy egy kisvállalkozás csak egy bankkal intézi pénzügyeit (ún.
Hausbank-elv), amely a hosszú távú, szoros kapcsolat miatt kedvezôtlen üzleti kö-
rülmények között is hajlandó a kisvállalkozásnak hitelezni.
Az EU kis- és középvállalkozásaira vonatkozó statisztikák általában hiányosak vagy
8
Ezek a 250 fônél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások, beleértve az egyéni vállalkozásokat is.
9
Exco & Grant Thornton Enquete 2001 sure les PME europeennes, idézi EU (2001) p. 6.
100 MÛHELYTANULMÁNYOK
gyenge minôségûek, ami különösen igaz az egyéni vállalkozásokra vonatkozóan,
amelyek az EU vállalkozásainak kb. 52%-át jelentik. Emiatt a kkv-k finanszírozási
szerkezetével, sajátosságaival foglalkozó kutatások nem tudnak olyan pontos képet
adni errôl a szegmensrôl, mint a nagyvállalatokra vonatkozó irodalom. A 6. táblázat
az EU kis- és középvállalkozásainak külsô finanszírozási szerkezetét10 mutatja. Jól
látható, hogy minden országban az overdraft, bankhitel és lízing formák dominál-
nak, bár e három legfontosabb finanszírozási mód aránya az egyes országokban igen
eltérô. A külsô befektetôk jelentôsége a külsô finanszírozásban elenyészô, mindössze
Írországban, Spanyolországban, Finnországban és Luxemburgban éri el a 15%-ot
azon vállalkozások aránya, amelyek ezt a finanszírozási formát igénybe vették.
Az overdraft mint finanszírozási mód különösen Dániában, Írországban, Olaszor-
6. táblázat
A kis- és középvállalkozók külsô finanszírozása
(kkv-k %-a, amelyek az egyes finanszírozási formákat igénybe vették)
Forrás: Exco Grant & Thornton survey of SMEs, 2001. Idézi EU (2001)
10
A szállítói hiteleket a táblázat nem tartalmazza, de tudvalevô, hogy ezt a finanszírozási formát a kkv-k
túlnyomó része használja, mivel különösen nagy segítséget jelent a likviditási problémák kezelésében.
MÛHELYTANULMÁNYOK
101
szágban és Svédországban elterjedt, ezekben az országokban a bankhitel aránya
az átlagnál alacsonyabb. Egyes esetekben az overdraft lehetôsége az egyébként el-
érhetetlen bankhitelt helyettesíti, de megvan az a kockázata, hogy a bank bármi-
kor váratlanul visszavonhatja ezt a lehetôséget. Az overdraftra általában magasabb
kamatot számolnak fel a bankok (Nagy-Britannia kivételével), és egyes esetekben
nem is kínálnak rövid, közép- és hosszú lejáratú hiteleket, mivel az overdraft jöve-
delmezôsége nagyobb számukra. Azokban az országokban, ahol a bankhitelek ne-
hezen elérhetôk, a kisvállalkozások nagyobb arányban használják a szállítói hitele-
ket forgótôke-finanszírozásra. Nemcsak a bankhitelhez való hozzáférési lehetôség-
ben vannak jelentôs különbségek, hanem a hosszú lejáratú (5 évnél hosszabb fu-
tamidejû) hitelek arányában is. Az adatok azt mutatják, hogy Belgiumban, Német-
országban, Ausztriában, Luxemburgban, Hollandiában és Finnországban könnyeb-
ben tudnak a kkv-k hosszú lejáratú bankhitelhez jutni, mint Portugáliában, Olasz-
országban, Görögországban, Svédországban és Spanyolországban. Ez utóbbi
országcsoportban a hosszú lejáratú hitelek alacsonyabb aránya általában az egész
vállalati szektorra jellemzô, amiben nagy szerepet játszott a korábbi idôszakok ma-
gas inflációs rátája és kamatszintje.
Rivaud-Danset et al. (2001) a kkv-k és nagyvállalatok adatait11 összehasonlítva azt
találják, hogy a rövid lejáratú hitelek fontossága a kkv-k számára nagyobb, mint
a nagyvállalatok számára, ami összhangban áll az elôbbiek magasabb forgótôke-
igényével. Ez további magyarázat a kkv-k banki finanszírozásra való utaltságára,
mivel Európában a rövid lejáratú vállalati kötvények piaca meglehetôsen alulfej-
lett.
A banki forrásbevonásnál jóval kisebb mértékben ugyan, de egyéb források is hoz-
zájárulnak a kkv-k finanszírozásához. Ezek közül is ki kell emelni a lízinget, amely
az 6. táblázatban a harmadik legelterjedtebb finanszírozási formaként jelenik meg,
a megkérdezett kkv-k 39%-a említette, hogy él ezzel a finanszírozási móddal. A lí-
zing különösen az alultôkésített kkv-k számára elônyös, mivel nem köt le tôkét, és
nem terheli a vállalkozás hitelkeretét. További fontos finanszírozási forrás lehet a
kkv-k számára a szállítói hitel, aminek használata elsôsorban a fizetési határidô
hosszától, a saját tôke nagyságától és a bankhitelek elérhetôségétôl függ. A szállí-
11
Az adatok a BACH (Bank for the Accounts of Companies Harmonized) adatbázisból származnak,
amely az európai vállalatok legátfogóbb, noha korántsem teljes adatbázisa.
102 MÛHELYTANULMÁNYOK
tói hitel kedvezôtlen konjunktúra alatt is könnyen elérhetô, amikor a bankok hitel-
kínálata csökken. A fizetési feltételek meglehetôsen különbözôek az egyes EU-tag-
államokban, a szállítási hitelek átlagos futamideje az elmúlt évtizedben 20%-kal, 52
napra csökkent, ez azonban nagy szórást takar: Finnországban és Németország-
ban 28, illetve 30 nap, míg Olaszországban 78 és Görögországban 88 nap. A szál-
lítói hitelek általában drágábbak, mint a banki hitelek és az overdraft, mivel azon-
nali fizetés esetén az ügyfél árengedményt kap. Kevésbé elterjedt a faktoring hasz-
nálata, ami annak is köszönhetô, hogy a vállalkozások nagy része számára nem éri
meg igénybe venni ezt a szolgáltatást, pl. azoknak, amelyeknek kicsi a vevôköre.
Ennek ellenére bizonyos vállalkozásoknak elônyös lehet likviditási helyzetük javí-
tása érdekében.
Mint már említettük, a finanszírozás elégtelensége sok vállalkozásnak jelent prob-
lémát. A bankok a legtöbb esetben csak fedezet mellett hajlandók hitelezni a kkv-
knak, ami elsôsorban ingatlan vagy kezesség formáját ölti. A fedezet nagysága
széles sávban mozog, esetenként meghaladhatja a hitel összegének 150%-át is.
Megfelelô fedezettel nem rendelkezô cégeknek nagy segítséget jelenthetnek a kü-
lönbözô hitelgarancia-konstrukciók és garanciaszövetkezetek. Egyes garan-
ciakonstrukciók állami támogatás nélkül is mûködnek, mások pedig állami intéz-
ményektôl kapnak támogatást a kivételes helyzetekbôl fakadó veszteségeik fede-
zésére.
Növekvô fontosságuk miatt külön ki kell térnünk az új, innovatív vállalkozások fi-
nanszírozására. Ezen vállalkozások sajátosságai közé tartozik a kutatás-fejlesztés
fontossága, az immateriális javak magas aránya. Az ebbe a kategóriába tartozó cé-
gek túlnyomó része az információs és kommunikációs technológiai területen mûkö-
dik, és tevékenységük kevésbé tôkeigényes, mint a hagyományos iparágaké, de a
felhasznált számítástechnikai és kommunikációs eszközök gyors értékvesztése mi-
att ezeket gyakran kell frissíteni, illetve lecserélni. Ezeket a cégeket még az átlagos
kis- és középvállalkozásoknál is kockázatosabbnak tekintik, mivel az ágazat jövô-
beli keresleti és kínálati viszonyait nagyfokú bizonytalanság övezi, azaz a vállalko-
zás sikere igen bizonytalan. A kockázatértékelés nehézségéhez az is hozzájárul,
hogy gyakran hosszú a gesztációs idôszak, azaz hosszú ideig nem termelnek jelen-
tôs cash flow-t, ami tovább csökkenti a cég jövedelmezôségének kiszámíthatósá-
gát. A fenti hátrányok ellenére az innovatív cégek számot tarthatnak a nagy kocká-
MÛHELYTANULMÁNYOK
103
zatviselô képességgel rendelkezô befektetôk érdeklôdésére, mivel egy részük erôs
növekedési potenciállal és magas megtérülési rátával rendelkezik. Ezen sajátossá-
gok miatt a nagy technológiaigényû vállalkozások életciklusuk különbözô idôszaká-
ban általában eltérô speciális finanszírozási jellemzôkkel rendelkeznek12:
12
Lásd Thiel (2001).
104 MÛHELYTANULMÁNYOK
Unióban a formális kockázatitôke-társaságok által befektetett tôke13 1996 és 2000
között 444 millió euróról 6662 millió euróra nôtt, és kb. 4700 vállalkozás jutott kez-
deti stádiumában ilyen formában forráshoz. Ezenkívül nem elhanyagolható az in-
formális kockázati befektetôk, az ún. „üzleti angyalok”14 (business angels) szerepe
sem, amelyek egyes becslések szerint hasonló mértékben járultak hozzá az új, in-
novatív cégek finanszírozásához. Mindent összevetve látható, hogy a gazdasági nö-
vekedés számára oly fontos új, innovatív cégek finanszírozása esetében különösen
fontos a pénzügyi intézményrendszer rugalmassága és mind a banki, mind a tôke-
piaci finanszírozás elérhetôsége.
A bankszektor konszolidációjának nemzetközi trendje láttán megfogalmazódtak
olyan félelmek, hogy ennek a trendnek a kis- és középvállalkozások lehetnek a fô
kárvallottjai, mivel az egyre növekvô méretû bankok kevés figyelmet fognak fordí-
tani erre a piaci szegmensre. Ennek azonban nem feltétlenül kell így lennie, hiszen
egyes újabb technikák éppenséggel vonzóbbá is tehetik a kkv-k hitelezését. Ennek
egyik példája az értékpapírosítás, ugyanis a hagyományos hitelek értékpapírosítá-
sával a bankok akár a kis- és középvállalati hitelportfólió kockázatának egy részét
is a tôkepiacokra transzferálhatják, megnyitva ezzel az utat a további hitelezéshez
alacsonyabb tôkekövetelmény mellett.
13
Lásd EU (2001) p. 18.
14
Az üzleti angyalok magánbefektetôk, akik amellett hogy tôkét biztosítanak a kezdô és fejlôdô vál-
lalkozásoknak, szakmai segítséget is nyújtanak.
15
2000-es adatok. Magyarországon a kisméretû vállalkozások fogalmát „A kis- és középvállalkozá-
sokról, fejlôdésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény” definiálja, eszerint a foglalkoztatási
küszöbök megegyeznek az EU-beli szabályozással (összes foglalkoztatotti létszám 250 fônél
kevesebb), míg a pénzügyi küszöbök jóval alacsonyabbak. Magyarországon a vállalkozás kkv-nak
minôsül legfeljebb 4 milliárd forint éves nettó árbevétel vagy 2,7 milliárd forint mérlegfôösszeg esetén,
míg az EU-ban ezek a határok 40 millió euró éves forgalom vagy 27 millió euró mérlegfôösszeg (azaz
a magyarországi felsô határ kb. 2,4-szerese).
MÛHELYTANULMÁNYOK
105
hitelezésének súlya nem áll összhangban a kkv-k mind foglalkoztatottság, mind
GDP-hez történô hozzájárulása alapján a gazdaságban betöltött fontosságával.
Ugyanis míg a kkv-k az összes foglalkoztatott 69%-át alkalmazzák, és a GDP-hez
való hozzájárulásuk kb. 45%16, addig 2001 végén a hitelintézeti rendszer társas és
egyéni vállalkozási hitelállományának kb. 35%-át tették ki a kkv-hitelek.
Ennek okai az EU-ban tapasztaltakhoz hasonlóak, de a problémák nálunk felna-
gyítottan jelentkeznek. Az egyik legnagyobb nehézséget a megfelelô fedezet elôte-
remtése jelenti, ugyanis a kis- és középvállalkozói szektor a többi tranzíciós ország-
hoz hasonlóan Magyarországon is csak alig több mint egy évtizede létezik, és ez az
idô nem volt elegendô megfelelô mértékû saját tôke felhalmozásához. A bankok
többsége ma még csak 100%-os vagy a feletti fedezet mellett finanszírozza a kis-
vállalkozásokat. Mindazonáltal a piacon már láthatóak kezdeményezések a kisvál-
lalkozásokban rejlô üzleti potenciálok felmérésére. Egyes bankok a kisméretû vál-
lalkozás hiteleinek elbírálása során már figyelembe veszik a cégek adózási és
könyvelési szokásait, így nem csak az éves beszámolóból ítélik meg a hitelt kérel-
mezô ügyfél helyzetét. További problémát jelent a bankszektor tapasztalatlansága
ezen a téren, a kkv-szektor rövid élettartama a vagyonfelhalmozás mellett a ban-
kok számára a kockázatértékelést is nehezíti.
Egészen az utóbbi idôkig a bankok üzletpolitikájában nem játszott meghatározó
szerepet a kis- és középvállalatok finanszírozása, a bankok kkv-kkal kapcsola-
tos stratégiájában azonban változás következett be az elmúlt 1-2 évben, aminek
eredményeképpen a hitelezési aktivitás növekedése várható. A magyarországi
kereskedelmi bankok kis- és közepes méretû vállalkozásokat kiszolgáló hitelezé-
si tevékenysége jellemzôen a már beindult vállalkozások (ideértendôk azok az
induló vállalkozások is, amelyek már az alapítók korábbi vállalkozásain keresz-
tül megszerzett tapasztalattal bírnak az adott ágazatban) finaszírozására kon-
centrálódik, melyen belül a külföldi anyabanki tulajdonban lévô hitelintézetek
többsége elônyben részesíti azt a finanszírozásra váró vállalkozást, melynek tu-
lajdonosa a külföldi anyabank jó minôsítésû ügyfele. Másrészt bár a legtöbb ke-
reskedelmi bank automatikusan nem utasítja el a hitelt kérelmezô mikrovál-
lalkozásokat, az ilyen vállalkozások általában nem jutnak túl a szinte teljes egé-
szében automatizált hitelbírálati folyamaton, mivel üzleti tervükben nem képesek
16
Forrás: http://www.gm.hu/fomenu/vallalkozasok/htm/kkv-szech.htm.
106 MÛHELYTANULMÁNYOK
megalapozottan alátámasztani a magasabb kockázat által indokolt jelentôs koc-
kázati felár kitermelhetôségét, illetve biztosítani a hitelintézet által elvárt biztosí-
tékokat, vagyis fedezeteket.
A bankok kkv-k iránti növekvô érdeklôdését mutatja, hogy a kisméretû vállalko-
zásoknak nyújtott hitelállomány 2000-ben az elôzô évhez viszonyítva közel 30%-
kal emelkedett (7. táblázat). A növekedés üteme hasonló volt mind a közép-, mind
a kis- és mikrovállalkozások esetében. 2001-ben azonban jelentôsen lelassult a
közép- és kisvállalkozásoknak nyújtott hitelek növekedési üteme, míg a mikrovál-
lalkozások banki finanszírozása fôképp a támogatásoknak köszönhetôen jelentô-
sen – közel 60%-kal – nôtt.
Akárcsak az EU-ban, a legnagyobb kereskedelmi bankok Magyarországon is általában
klasszikus hiteltermékeikkel (jelzálog-, forgóeszköz- és beruházási hitel) igyekeznek
hozzájárulni a kis- és középvállalkozások finanszírozásához, melyek mellett néhány
bank már egyedi, kifejezetten a kisvállalkozói igényeket figyelembe vevô hitelkonst-
rukciókat is kialakított. Így például van olyan bank, amelyik ingatlanfedezet és a Hitel-
garancia Rt. kezességvállalása mellett gyorshitelt ajánl a kisméretû vállalkozásoknak.
A magyar kis- és középvállalkozások fejlesztését és forrásbevonási lehetôségei-
nek javítását a gazdaságpolitika egyre aktívabban támogatja. A kkv-k finanszíro-
zási problémáinak megkönnyítésére több program és intézmény is alakult. A kkv-k
7. táblázat
A magyar hitelintézeti rendszer által a mikro-,
kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek17
Milliárd Ft
1999 2000 2001 2002. jún. 30.
Középvállalkozásoknak 387,7 495,2 474,6 672,7
Kisvállalkozásoknak 225,1 297,6 318,2 334,8
Mikrovállalkozásoknak 192,8 243,7 387,7 495,8
Kisméretû vállalkozásoknak összesen 805,6 1036,6 1180,5 1503,3
Forrás: MNB
17
Egyéni vállalkozók hitele nélkül.
MÛHELYTANULMÁNYOK
107
állami támogatását a költségvetés elsôsorban programok finanszírozására igyekszik
korlátozni, a kis- és közepes vállalkozások fejlesztési törekvéseit kamattámogatási
lehetôségek kínálásával segítik. További segítséget nyújthat a különféle vissza nem
térítendô támogatások (a mikro-, kis- és középvállalkozások technikai korszerûsí-
tését eredményezô mûszaki berendezések, gépek beszerzésének támogatása; a
mikro-, kis- és középvállalkozások által üzemeltetett önálló kereskedelmi üzletek,
vendéglátóhelyek és lakossági szolgáltatóhelyek bôvítésének, felújításának, korsze-
rûsítésének támogatása) igénybevétele.
A hitelintézeti hitelek igénybevételéhez nyújt segítséget a Hitelgarancia Rt. kezes-
ségvállalása, amely nyomán jelentôsen csökken a hitelintézetek által vállalt hitel-
kockázat. A társaság garanciavállalásával olyan kkv-k is kaphatnak hitelt, ame-
lyeknek nincs elég fedezetük, vagy a biztosítéki háttér megerôsítése/kiegészítése
nélkül a hitelintézetek túlzottan kockázatosnak tartanák a hitelnyújtást. A Hitelga-
rancia Rt. tevékenysége különösen 1999 óta bôvül gyors ütemben, 1999–2001 kö-
zött a kezességvállalások összege a megelôzô három évhez képest 3,5-szörösére
nôtt18. A cég kiemelt fontosságúnak tekinti a mikrovállalkozások fejlôdésének tá-
mogatását, 2001-ben a garanciaszerzôdések számának több mint 60%-a e vállal-
kozói körhöz kapcsolódott, míg a vállalt garanciák összege közel azonos arányban
oszlott meg a mikro-, kis- és középvállalkozások között. Míg a Hitelgarancia Rt.
esetében a garanciavállalások többségét a kereskedelmi, élelmiszer-gazdasági és
szolgáltatási ágazatokhoz kapcsolódó kezességvállalások teszik ki, addig az Agrár-
Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány a mezôgazdaság és a vidékfejlesztés terüle-
tén mûködô kkv-k hitelképességét javítja. A hitelgarancia-cégek tevékenységének
jelentôsége az elmúlt években nagymértékben megnôtt, és fontos szerepet ját-
szottak abban, hogy a magyar bankok növelték aktivitásukat a kis- és középvál-
lalkozások hitelezése terén.
A hitelgarancia-cégeken kívül meg kell még említeni a Mikrohitel Programot,
amely azon induló és mûködô mikrovállalkozások finanszírozását biztosítja, me-
lyek igényeit a kereskedelmi bankok jelenleg nem tudják kielégíteni. A program
koordinátora a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amely a program végre-
hajtása során együttmûködik a helyi vállalkozásfejlesztési közalapítványokkal és
központokkal.
18
Forrás: www.hitelgarancia.hu/jelentes.html.
108 MÛHELYTANULMÁNYOK
A fentieken kívül számos, a kkv-k finanszírozási igényének kielégítését támogató
konstrukció létezik, melyek nagy része hazai forrásból segíti a kis- és középvállal-
kozásokat, de meg kell említeni a külföldi refinanszírozású hitelkonstrukciókat is,
amelyek többnyire EU, illetve japán forrású hiteleket kínálnak. A kis- és középvál-
lalati szektor fejlôdése szempontjából mindenképpen szükség van a forrásbevo-
nási lehetôségek javítására, mert kockázatosságuk miatt a bankok számára
csak így felvállalható a kkv-k finanszírozása.
A legnagyobb problémát ma Magyarországon az induló és kezdô innovatív vállal-
kozások finanszírozása jelenti. Mivel a saját kockázatra nyújtott kereskedelmi
banki hitelnyújtás ezen a területen a felajánlható fedezetek szûkössége miatt nem
jellemzô, ezen típusú vállalkozások finanszírozása szerte a világon jellemzôen koc-
kázatitôke-társaságokon keresztül történik. Magyarországon a kockázatitôke-tár-
saságok jelentôsége messze elmarad az EU-ban, illetve még inkább az USA-ban
tapasztalttól. Míg a kockázatitôke-társaságok befektetései a GDP százalékában az
európai országok átlagában 38% körül alakultak 2000-ben (meglehetôsen nagy
szórással), addig Magyarországon ez az érték 12% volt19.
Összességében elmondható, hogy a magyar kis- és középvállalkozások a fejlett or-
szágokban tapasztaltaknál jelentôsebb finanszírozási nehézségekkel küzdenek.
A helyzet orvoslására számos intézmény és program született, amelyek szignifi-
kánsan javítják a kkv-k forráshoz jutási lehetôségeit. Nagy elmaradás tapasztalha-
tó azonban a piaci alapú finanszírozás terén, az induló innovatív vállalkozások for-
rásbevonásában a fejlett országokban meghatározó szerepet játszó kockázatitôke-
társaságok jelentôsége Magyarországon elenyészô. A gazdaság növekedése és
modernizációja szempontjából oly fontos innovatív cégek fejlôdése érdekében kí-
vánatos lenne a kockázatitôke-társaságok komolyabb szerepvállalása a jövôben.
19
Forrás: Osman (2001).
MÛHELYTANULMÁNYOK
109
Irodalomjegyzék
Bisignano, J. (2000): „Searching for Schumpeter: the financial sector and eco-
nomic growth in industrial countries.” Conference paper for „Convergence
and divergence in Europe” organized by the Oesterreichsche National Bank,
5-6 Nov. 2001
Davis, E. P. (2001): „Multiple Avenues of Intermediation, Corporate Finance and
Financial Stability” IMF WP01/115
Demirgüc-Kunt A. és Levine R. (1999): „Bank-based and market-based financial
systems: cross-country comparisons” World Bank Working Paper 2143 (July
1999)
Domowitz, I. Glen, J. és Madhavan, A. (2000): „International Evidence on
Aggregate Corporate Financing Decisions” World Bank Conference Paper
ECB Monthly Bulletin (2001) „Characteristics of corporate finance in the euro
area” February
EU (2001): „Enterprises’access to finance” Commission Staff Working Paper
Fischer Éva (2002): A kisméretû vállalkozások hitelezése és támogatása Magyar-
országon és az Európai Unióban. MNB kézirat
Greenspan, A. (1999): „Do Efficient Financial Markets Mitigate Financial Crises?”
speech to the Financial Markets Conference of the Federal Reserve Bank of
Atlanta, 19 October
Horváth Lajos (2001): „A magyar vállalatok pénzügyi jellemzôi banki szempont-
ból” Bankszemle
Levine, R. (2000): „Bank-based and Market-based Financial Systems: Which is
Better?” World Bank Conference
Osman Péter (2001): A K+F tevékenységet és az innovációt segítô tôkepiaci in-
tézmények”, in: A kutatás-fejlesztést és az innovációt segítô módszerek és
alkalmazásuk tapasztalatai az OECD-országokban és Magyarországban. Ki-
adó: Oktatási Minisztérium
Rivaud-Danset, D., Dubocage, E., Salais, R. (2001): „Comparison between the
financial structure of SMEs and that of large Enterprises (LEs) using the
BACH database” EU DG for Economic and Financial Affairs Economic Paper
Series. No. 155. http://europa.eu.int/comm/economy_finance
110 MÛHELYTANULMÁNYOK
Tardos Károly Gergely (2001): „A vállalati forrásstruktúra jellemzôi, a hosszú le-
járatú források jelentôsége az innovációkban, egyes OECD-országok és a
magyar adatok összehasonlító elemzése alapján”, in: A kutatás-fejlesztést és
az innovációt segítô módszerek és alkalmazásuk tapasztalatai az OECD-
országokban és Magyarországban. Kiadó: Oktatási Minisztérium
Thiel, M. (2001): „Finance and economic growth – a review of theory and the
available evidence” EU DG for Economic and Financial Affairs Economic
Paper Series. No. 58. http://europa.eu.int/comm/economy_finance
MÛHELYTANULMÁNYOK
111
TÓTH ÁRON:
A HITELKOCKÁZAT KEZELÉSÉNEK ÚJ IRÁNYAI
1
Update on the New Basel Capital Accord (2001).
112 MÛHELYTANULMÁNYOK
gozott (erôsen leegyszerûsített, illetve standardizált) modellek alapján feleljenek
meg a szabályozási tôkekövetelményeknek.
2
Credit risk modelling: current practices and applications (1999).
3
Industry views on credit risk mitigation (2000).
MÛHELYTANULMÁNYOK
113
Magyarországon jelenleg szûk körben használnak hitelkockázati modelleket.
Csak pár éve indultak be azok az informatikai fejlesztések, amik egyáltalán le-
hetôvé teszik egy olyan adatbázis felállítását, amely a statisztikai alapú hitel-
kockázati becsléseket megalapozná. Amennyiben ezek az adatbázisok megbíz-
hatónak bizonyulnak, még mindig jó pár év szükségeltetik ahhoz, hogy olyan
mennyiségû és minôségû adat álljon rendelkezésre, amivel a modellezés el-
kezdhetô. Mivel tehát a hitelkockázat szofisztikált vizsgálata még Nyugaton is
számos kérdést vet fel, hazai implementációjuk nem várható széles körben az
elkövetkezô esztendôkben.
4
Az ügylet lényegét tekintve nem szükséges, hogy a portfóliót ténylegesen eladják. Ilyesmi ügyletek pl.
a hitelderivatívák. Részletesebben lásd késôbb.
114 MÛHELYTANULMÁNYOK
szempont lehet még, hogy ezen ügylet során mód nyílik arra, hogy a források és
eszközök lejárati összhangját befolyásolják, hogy hatékonyabb likviditásmenedzs-
mentet folytassanak, hogy a bank hatékonyan tudjon a különbözô földrajzi és gaz-
dasági szektorok között diverzifikálni.
Ugyanakkor az értékpapírosítás világméretû terjedésének veszélyei is vannak: a hi-
telek az értékpapírosítás folytán kissé „gazdátlanná” válnak. A bankoknak többé
nem érdeke a hatékony és roppant költséges monitoring, hiszen nem viselik a hi-
telkockázatot, az új tulajdonos viszont nem biztos, hogy képes, illetve akarja a mo-
nitoring költségeit finanszírozni. Onnantól kezdve ugyanis, hogy az értékpapírok
szabadon forognak a piacon, olyan szereplôkhöz kerülhet a hitelek tulajdonjoga,
akik egyáltalán nincsenek felkészülve a hitelek monitoringjára. Emellett nem is fel-
tétlenül érdekük a hatékony monitoring, hiszen meglehet, hogy csak igen rövid
ideig szándékoznak birtokukban tartani az ABS-t.
Ahhoz, hogy egy ilyen konstrukció a vevô számára is vonzó legyen, elengedhetet-
len, hogy az értékesítendô portfólió kockázatát megnyugtatóan tudjuk mérni, illet-
ve ebbôl következôen árazni. Jelenleg ez tulajdonképpen az egyik nyilvánvaló aka-
dálya annak, hogy igen széles körben elterjedjen a hitelkockázat csökkentésének
ez a módja. Csak bizonyos termékek rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, ame-
lyek lehetôvé teszik az értékpapírosítást. Tipikusan ilyenek pl. a jelzáloghitelek,
ahol a hitelkockázat az ügylet mögött lévô biztosítékok tükrében viszonylag objek-
tív kritériumok alapján felmérhetô. Ilyenek továbbá azon hitelek, amelyek statisz-
tikai jellemzôi lehetôvé teszik a megbízható árazásukat (pl. a hitelkártya-követelé-
sek), vagy azok, amelyek tipikusan csekély hitelkockázatot hordoznak (pl. nagy,
megbízható ügyfelek). A megbízható hitelkockázati modellek elterjedésével azon-
ban valószínûleg egyre több eszközt, termékkört lehet majd bevonni az értékpapí-
rosítás körébe.
Értékpapírosítás tekintetében jelenleg vezetô nagyhatalom az USA, hiszen itt min-
dig is nagy hagyománya volt a bankrendszeren kívüli, tôkepiaci finanszírozási for-
máknak. Bár Nyugat-Európában is terjed ez a finanszírozási mód (elsôsorban mint
a szabályozási tôkekövetelmény csökkentésének hatékony módja), azonban jelen-
tôségét tekintve messze elmarad az Egyesült Államokban tapasztalttól. Ennek okát
több szerzô abban látja, hogy az amerikai törvényi és szabályozási feltételek jóval
kedvezôbbek, támogatóbbak, mint Európában. Emellett többen említik, hogy a hi-
MÛHELYTANULMÁNYOK
115
telkockázat méréséhez, megbízható árazásához szükséges hatalmas adatmennyi-
ség jelenleg csak Amerikában áll rendelkezésre.
1. táblázat
A világ értékpapírosított eszközeinek állománya
az USA kivételével, 1998
2. táblázat
USA értékpapírosított eszközállománya
és megoszlása, 1995–1998, USD, Mrd
116 MÛHELYTANULMÁNYOK
Látható, hogy az USA-ban az értékpapírosítás volumene nagyságrendekkel meg-
haladja a világ más részein (elsôsorban persze Európában) tapasztalt mértéket.
Ahhoz, hogy az értékpapírosítást jogilag korrekten és közgazdaságilag ésszerûen
meg lehessen valósítani, egy-két alapvetô jogi feltételre szükség van. Sok ország-
ban az intézményt, aminek a bank közvetlenül eladja a portfóliót (SPV), nem olyan
egyszerû létrehozni, hiszen a társasági jog elôtt ismeretlen intézménytípusról van
szó. Ezen intézmény létrehozása azonban elkerülhetetlen, hiszen a bank ezáltal biz-
tosítja, hogy az esetlegesen felmerülô (csôd)kockázatok a bankot valóban ne érint-
sék. Lényeges az is, hogy legyen olyan jogi módja az eszközök eladásának, amely-
ben elkerülhetô az adósok vétójoga az ügylet megkötésére. Ehhez kapcsolódik
még, hogy lehetôleg ne kelljen értesíteni az adóst a hitelezô változásáról. Ezek
ugyanis egy nagyobb portfólió esetében rettentôen megnövelnék az értékpapírosí-
tás költségeit (Alles, 2001).
Ha már az értékpapírosítás elméleti jogi alapjai meg is teremtôdtek, vizsgálandó
még az is, hogy a különbözô adózási jogszabályok vajon nem teszik-e kérdésessé
az ügylet jövedelmezôségét. Itt alapvetô kérdés, hogy az SPV mint külön jogi enti-
tás adózik-e vagy sem. Ott, ahol az értékpapírosítás elterjedt, rendszerint ezek az
intézmények nem adóznak. Szintén az adózással kapcsolatos kérdés, hogy az esz-
közök transzferálása adóköteles ügylet-e vagy sem. Addicionális adók merülhet-
nek fel az értékpapír kibocsátásánál, illetve különbözô illetékek srófolhatják fel az
ügylet költségeit (Alles, 2001).
Magyarországon jelenleg nem jellemzô az értékpapírosítás folyamata, amelynek
jogi és közgazdasági okai egyaránt vannak. Bár hazánkban a jog explicite nem til-
totta, de sokáig lényeges jogi akadályai voltak ennek a konstrukciónak: pl. az új
tôkepiaci törvény megjelenéséig csak hitelintézet bocsáthatott ki a saját tôkéjét
meghaladó mértékben kötvényt. Így nyilvánvalóan nehézségekbe ütközött volna a
hitelek eladása, hiszen nem lehetett volna olyan SPV-t létrehozni, ami profitábilisan
tudott volna kötvényt kibocsátani. 2002. január 1-jétôl a jogalkotó, legalábbis
szándékát tekintve, egyértelmûen támogatja ezt a konstrukciót. Ugyanakkor ez ta-
lán még kevés. Ugyanis, bár elméletileg valóban kivitelezhetô az értékpapírosítás,
a jog jelenleg kimondottan nem segíti a konstrukciót – a jogszabályok célzott tá-
mogatása azonban sok országban elengedhetetlennek bizonyult az értékpapírosí-
tás széles körû elterjedéséhez. Ilyen pl. az adózási jogszabályok köre. Ma Magyar-
MÛHELYTANULMÁNYOK
117
országon az SPV-nek nem lehet olyan társasági formát választani, ami adómentes-
séget élvezne. Elméletileg persze off-shore cégek révén kivitelezhetô volna az ügy-
let, de ez mégsem jelenthet hosszú távú megoldást. Valószínûleg ugyancsak jelen-
tôsen drágítaná az értékpapírosítást, ha az általános adózási jogszabályok vonat-
koznának a konstrukció egyes elemeire.
Az értékpapírosítás látványos fejlôdése elmaradásának közgazdasági okai is van-
nak. Az egyik, hogy hiányzik az alapvetô ösztönzô: a magyar bankok tôkeellátott-
sága jellemzôen igen jó, így a nyugat-európai bankokkal ellentétben az értékpa-
pírosítás még nem „kényszerítô” szükséglet. Azonban a növekvô hitelexpanzió, il-
letve ezzel összefüggésben a bankok egy bizonyos körénél megfigyelhetô csökke-
nô tôkeellátottság rövidesen arra ösztönözheti a hazai hitelintézetek egy részét,
hogy komolyan fontolóra vegyék az értékpapírosítás intézményének lehetôségét.
De ha az alapvetô motiváció meg is lesz, ma még számos egyéb akadálya lenne
az értékpapírosításnak. A hazai bankok portfóliójában eddig még nem halmozó-
dott fel olyan nagy mennyiségû eszközállomány, amely tipikus tárgya lehetne
egy méretgazdaságos értékpapírosításnak (jelzáloghitelek, hitelkártya-követelé-
sek stb). Sajnos a magyar tôkepiacok jelenleg nem képviselnek olyan likviditást,
ami támogatná ezt a konstrukciót. Emellett lényeges az is, hogy a hitelkockáza-
tok mérése jelenleg még nem teszi lehetôvé az értékesítendô portfólió megbízha-
tó árazását. Hiányoznak továbbá azok a jó nevû hitelminôsítô cégek, akik a piac
számára megbízhatóan minôsítenék az SPV által kibocsátott értékpapír mögött lé-
vô eszközöket.
Így tehát az értékpapírosítás elterjedésének alapvetôen két akadálya van. Egy-
részrôl a következô években tôkeoldalról nem várható különösebb kényszerítô erô
az értékpapírosítás elterjedésére, így hiányzik a bankok alapvetô motivációs té-
nyezôje. Másrészrôl, ha a bankok ambicionálnák is az értékpapírosítás intézmé-
nyét, a hazai gazdasági, pénzügyi feltételek közt igen körülményes volna kivite-
lezni. Bár explicit jogi akadálya talán nincs is az értékpapírosításnak, de a jogi
szabályozás jelenleg nem támogatja olyan mértékben a konstrukciót, hogy igazán
jövedelmezô legyen. Mindebbôl következôen ezen a téren a közeljövôben nem
számíthatunk olyan lendületes fejlôdésre, mint Nyugat-Európában vagy az Egye-
sült Államokban.
118 MÛHELYTANULMÁNYOK
3. Hitelkockázatok kezelése – a hitelderivatívák
5
Global Financial Stability Report (2002).
MÛHELYTANULMÁNYOK
119
A hitelkockázatok kínálati oldalát 51%-ban a bankok adják6, míg a keresleti oldal
két nagy szereplôje a bankok (38%), illetve a biztosítótársaságok (26%). Többsé-
gében tehát a partnerek a ma még a hitelkockázatok kezelésében tapasztalatokkal
rendelkezô intézmények, de jól láthatóan csökken a részesedésük évrôl évre. A ki-
mondottan jó minôsítésû hitelek (AAA-AA) nem egészen ötödét (18%) teszik ki az
ügyleteknek. Túlnyomórészt a még éppen a befektetési kategóriába (A-BBB) tar-
tozó hitelek képezik a hitelderivatívák alaptermékét (57%), de jelentôs a befekte-
tési kategóriába nem tartozó (BB-B) hitelek aránya is (25%). Az elmúlt években
megfigyelhetô volt, hogy az ügyletek alapját képezô hitelek lejárata nôtt, így az 1
és 5 év között lejáró hitelek ma már 66%-át adják ezeknek a tranzakcióknak.7
Mint láthattuk, a fejlett bankrendszerekben egyre elterjedtebb ez az eszköz. Ennek
ellenére a hagyományos, ex ante hitelkockázat-kezelési eszközök (garancia, bizto-
sítékok) továbbra is meghatározóak. A nagyobb bankok azonban hangsúlyozzák,
hogy a közeljövôben robbanásszerû fejlôdésnek indulhat az (ex post) hitelderivatí-
vák piaca. Ennek jelenleg az az akadálya, hogy a szabályozási hatóságok nem is-
merik el teljes értékû hitelkockázat-kezelô eszközként ezt a konstrukciót.8
Jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy hitelderivatív ügyletek köttetnek vagy köt-
tettek Magyarországon. Ennek alapvetô oka lehet, csakúgy, mint a klasszikus ér-
tékpapírosítás esetében, hogy a hitelderivatívák alaptermékét jelentô ügyletek
egyelôre még nem képviselnek olyan részarányt, hogy a hitelkockázatok kezelésé-
nek ez a módja komolyan felmerülhetne. Ugyancsak fontos, hogy a hitelderivatí-
vák árazása igen bonyolult: jelenleg az akadémiai szakirodalom is meglehetôsen
tanácstalanul áll egy sor probléma elôtt, így a gyakorlat számára megnyugtató el-
méletekkel jelenleg nemigen tudja segíteni az árazás folyamatát. Hangsúlyozni kell
azonban, hogy a hitelderivatíva jóval kevésbé kimunkált törvényi és szabályozási
hátteret igényel, így ha a fent ismertetett ex post jellegû hitelkockázat-kezelésnek
megteremtôdnek majd a hazai feltételei, akkor valószínûleg a hazai bankok szim-
patikusabbnak fogják tartani a derivatív piacot, mint a hagyományos értékpapíro-
sítást.
6
A fennmaradó részt az értékpapír-kereskedô cégek (15%), biztosítótársaságok (11%), vállalatok (10%),
fedezeti alapok (4%) és egyebek (9%) teszik ki.
7
Global Financial Stability Report (2002).
8
Industry views on credit risk mitigation (2000).
120 MÛHELYTANULMÁNYOK
Irodalomjegyzék
Industry views on credit risk mitigation (2000), BIS, Capital Group Basel
Committee on Banking Supervision, January 2000
Update on the New Basel Capital Accord (2001), Basel Committee on Banking
Supervision, June 2001
Credit risk modelling: current practices and applications (1999), Basel
Committee on Banking Supervision, April 1999
M. Blåvarg, P. Lilja (1998): Securitisation – a future form of financing?, Sveriges
Riksbank, Quarterly Review, 1998/3
L. Alles (2001): Asset Securitisation and Structured Financing: future prospects
and challenges for emerging market countries, IMF WP/01/147, 2001
October
Global Financial Stability Report (2002), IMF, March 2002
Financial market trends (1999), OECD, Financial, Fiscal and Enterprise Affairs,
No 74.
MÛHELYTANULMÁNYOK
121
MÓRÉ CSABA: JÖVEDELMEZÔSÉGI TENDENCIÁK
A BANKSZEKTORBAN
1
A jövedelmezôséget eszközarányos nyereségként (ROA) definiálják.
2
Az országminta az OECD-országokon kívül sok feltörekvô országot és átmeneti gazdaságot is magá-
ban foglal.
122 MÛHELYTANULMÁNYOK
a) Pénzügyi közvetítés mélysége és struktúrája:
– A mélyebb banki közvetítéssel jellemezhetô országok bankjainak kisebb a
marzsa és alacsonyabb a jövedelmezôsége, amely a pénzügyi rendszer nagyobb
fejlettségével együtt járó intenzívebb versennyel indokolható.
– A magasabb bankpiaci koncentráció pozitívan befolyásolja a jövedelmezôséget.
– A részvénypiac nagyobb fejlettsége3 önmagában magasabb banki marzsok rea-
lizálásához vezet, aminek magyarázata a hitel- és tôkepiaci finanszírozás közötti
kiegészítô kapcsolat lehet. A tôkepiacok fejlôdésével ugyanis az információk
hozzáférhetôsége javul, és ez bôvíti a potenciálisan hitelezhetô ügyfélkört, a na-
gyobb üzleti volumen pedig nagyobb átlagos eszközhozam elérését teszi lehetô-
vé (a hitel/eszköz arány növekedésével párhuzamosan).
– Másfelôl viszont, minél nagyobb a részvénypiac relatív súlya a bankrendszerhez
képest, a bankok egyre alacsonyabb kamatmarzsot képesek csak realizálni. Ez
az összefüggés a tôkepiaci és a banki finanszírozás közötti helyettesítô kapcsolat
hatására vezethetô vissza.
3
A részvénypiac mélységét a GDP-arányos részvénypiaci kapitalizációval mérik.
MÛHELYTANULMÁNYOK
123
magyarázható, hogy a kevésbé fejlett pénzügyi rendszerû országokban a külföl-
diek technológiai és hatékonysági elônye elegendô információs hátrányuk túl-
kompenzálására. A fejlett országok bankrendszereiben viszont fordított az össze-
függés, vagyis a külföldi tulajdonú bankok kevésbé jövedelmezôen mûködnek a
hazai piaci szereplôkhöz képest.
124 MÛHELYTANULMÁNYOK
lett olcsóbban nyújtanak hitelt betétbiztosítás mellett, mint annak hiányában.
A verseny pedig a betétbiztosítás mellett is prudensnek bizonyuló bankok jöve-
delmére is nyomást gyakorol. Az eredmények szerint a kedvezôtlen hatások erô-
sebbek, tehát az intézményesített betétbiztosítás megléte negatív hatással van a
banki kamatmarzsokra. A jövedelmezôség vonatkozásában viszont ez a hatás
nem bizonyult szignifikánsnak.
– Jogi és intézményi tényezôk: a szerzôdések nehezebb végrehajthatósága miatti
addicionális kockázat a bankokat magasabb kamatmarzs, a befektetôket maga-
sabb profitráta elérésére ösztönzi. A jogi rendszer hatékony mûködése – a hitelek
kockázati prémiumának csökkentésén keresztül – alacsonyabb banki kamat-
marzsot eredményez. Az elôbbihez hasonlóan, a kockázati prémiumot, s így a
kamatmarzsot és nyereséget is mérséklô tényezô a (kormányzati) korrupció ala-
csony foka is.
4
Az országminta itt kevésbé átfogó (44 ország), jóval kisebb a fejlôdô országok aránya, és nincsenek ben-
ne átmeneti gazdaságok sem. A vizsgált idôszak is eltér: az 1990 és 1997 közötti periódust fogja át.
5
A panel hasonló, mint Demirgüc-Kunt–Huizinga (1998) esetében, 80 ország banki adatai az
1988–95-ös idôszakra.
MÛHELYTANULMÁNYOK
125
replôk piacra jutásának könnyítése önmagában is (tényleges új belépés nélkül)
csökkenti a hazai bankok profitját. A helyi bankpiaci versenyt tekintve a külföldi
bankok piacra lépése (jelenléte) számít, nem pedig az elért piaci részesedés nagy-
sága. Claessens, Demirgüc-Kunt és Huizinga fô következtetésével ellentétes ered-
ményre jutott Hermes és Lensink (2001), akik csak a kevésbé fejlett országok ada-
tait elemezve azt mutatták ki, hogy a külföldiek piacra lépése nyomán nôtt a hazai
bankok jövedelmezôsége. A jelenséget azzal magyarázzák, hogy az erôsödô ver-
seny és növekvô hatékonyság költség- és jövedelemcsökkentô hatása csak akkor
jelentkezik, ha a külföldiek piaci részaránya már elért egy bizonyos szintet (vagyis
a kapcsolat nem lineáris, hanem fordított U alakú görbével írható le).
Céltartalékolás ciklikussága
126 MÛHELYTANULMÁNYOK
A nem kamatjellegû jövedelem stabilitása
6
Az EMU-ra számított súlyozott átlagoknál az adatok forrása az OECD Bank Profitability Statistics c.
kiadványa. A súlyozáshoz a tagországok bankrendszereinek az eurózóna 1998. évi aggregált banki
mérlegfôösszegébôl való részesedését használtuk (a késôbb csatlakozó Görögországot is beleértve).
MÛHELYTANULMÁNYOK
127
jóval nagyobb mértékû jövedelmezôségromlást szenvedtek el a bankok a 90-es
évek elsô felében. A jövedelmezôségi mutatók javulása – az eurózóna egészét te-
kintve – idôben nem volt egyenletes, nagyrészt az 1998-as évre koncentrálódik,
amikor a ROE7 az elôzô évekre (1995–97) jellemzô 10-11%-ról közel 16%-ra, míg
az adózás elôtti ROA a megelôzô három év 0,5% körüli értékérôl 0,65%-ra ugrott
(1. ábra). 1999-ben viszont – elsôsorban a német bankok gyenge eredményei mi-
att – romlottak az eurózóna átlagos jövedelmezôségi mutatói.
1. ábra
Bankok átlagos eszközarányos jövedelmezôsége
az EMU-ban (adózás elôtti ROA)
%
0,7
0,6
0,5
0,4
0,3
0,2
0,1
0,0
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
7
Forrás: ECB (2000a). ROE: adózás elôtti eredmény/év végi saját tôke.
128 MÛHELYTANULMÁNYOK
számottevôen csökkentek 1994–99 között.8 Csak a céltartalékolás elôtti eredmény
alakulását tekintve viszont nem mutatható ki javuló trend a 90-es évek második fe-
lében. A kamatmarzs 90-es évek elsô felére is jellemzô csökkenése az egyre inten-
zívebbé váló verseny nyomán még gyorsabb ütemben folytatódott. A marzs szûkü-
lését a nem kamatjellegû jövedelem dinamikus növekedése nem tudta teljesen
kompenzálni, mindez a bankokat a költséghatékonyság javítására kényszerítette.
Az elmúlt két évrôl rendelkezésre álló – korántsem átfogó – adatok 2000-ben mér-
sékelt javulást mutatnak, viszont 2001-ben a gazdasági növekedés jelentôs lassulá-
sa és a kedvezôtlenebb tôkepiaci környezet a bankok eredményeiben is éreztette
hatását. Az EU vezetô országainak (Németország, Nagy-Britannia, Franciaország,
Olaszország) nagybankjairól rendelkezésre álló adatok szerint a jövedelmezôség
2001. évi romlása elsôsorban a növekvô céltartalékolási költségekkel és a tôkepia-
ci tevékenységbôl származó bevételek visszaesésével magyarázható (BIS, 2002).
8
Az 1994–2000 idôszakban – az 1996. évi átmeneti lassulástól eltekintve – viszonylag erôteljes volt a
gazdasági növekedés átlagos üteme az eurózóna országaiban (1997–2000: 2,3-3,5%, EMU-12).
9
Az eurózónában a részvénypiaci kapitalizáció/GDP 71% volt (1999 októberében), míg az USA-ban
163%, Japánban 138%. A belföldi vállalati kötvények állománya a GDP arányában az eurózónában
3,3% volt (1999 júniusában), ugyanez az USA-ban 29%, Japánban 14,6% (Belaisch et al., 2001).
MÛHELYTANULMÁNYOK
129
het a bankok térvesztése. Egyrészt a kis- és középvállalkozások számára tovább-
ra is a bankhitel marad a fô finanszírozási forrás. Másfelôl, a tôkepiaci finanszíro-
zási lehetôségekkel „élni tudó” nagyvállalatok esetében a következô négy tényezô
fékezheti a dezintermediációs trendet (ECB, 2000a):
10
A kamatmarzs csökkenô trendje alól az eurózónában Finnország és Görögország volt a kivétel a vizs-
gált idôszakban.
130 MÛHELYTANULMÁNYOK
2. ábra
Kamatmarzs alakulása az EMU-ban
%
2,5
2,0
1,5
1,0
0,5
0,0
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
11
A tanulmányban vizsgált idôszak 1997. III. negyedévétôl 2000. III. negyedévéig terjed.
12
A legnagyobb 5 bank piaci részesedése az eurózóna átlagában (Görögország és Luxemburg nélkül) az
1995. évi 49%-ról 1999 közepéig 55%-ra emelkedett, sôt egyes helyi piacokon (pl. Belgium, Ausztria)
sokkal erôteljesebb volt ez a folyamat.
MÛHELYTANULMÁNYOK
131
Corvoisier és Gropp (2001) 1993–99-es idôszakra elvégzett ökonometriai elemzé-
se azt mutatja, hogy a koncentráció növekedése termékenként, ill. piaconként dif-
ferenciáltan hatott az európai bankok árazási politikájára. Eredményeik szerint az
erôsödô koncentráció nyomán növekvô marzs volt jellemzô a hitelek és a látra szó-
ló betétek esetében, a lekötött és takarékbetétek esetében viszont a magasabb
koncentráció alacsonyabb marzsokkal járt együtt. Huizinga, Nelissen és Vander
Vennet (2001) az európai bankfúziók hatékonyságra gyakorolt hatását vizsgáló ta-
nulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy nem bizonyítható a fuzionált
bankok piaci erejének növekedése a betétek árazásában.
A bankok kiélezett versenyhelyzetre adott stratégiai válasza eredményeként a 90-
es évek második felében számottevôen emelkedett a mérlegen kívüli tételek mér-
legfôösszeghez viszonyított aránya, másrészt jelentôsen megnôtt a nem kamatjel-
legû bevételek súlya az európai bankok jövedelemtermelésében (az 1995. évi
28%-ról 1998-ra 41%-ra nôtt) (3. ábra).13,14 A nem kamatjellegû jövedelem mér-
legfôösszeghez viszonyított arányának jelentôs növekedése (1995–98 közötti idô-
szakban 0,74%-ról 1,04%-ra) azt mutatja, hogy ez a trend nemcsak a kamatmarzs
folyamatos csökkenésével magyarázható, hanem jelentôs mértékben a nem ka-
matjellegû bevételeket generáló tevékenységek dinamizmusának is köszönhetô.
A nem kamatjellegû bevételek struktúrájának fôbb jellemzôi az eurózóna országai-
ban a következôképpen összegezhetôk (ECB, 2000a):15
– A nettó jutalék- és díjbevételek aránya messze a legnagyobb, az 1993–98 közöt-
ti idôszakban átlagosan 58%-os, bár 1995–98 között szerepe csökkenô tenden-
ciát mutatott. 1998-ban a jutalék- és díjbevételek aránya a 34–68%-os sávban
szóródott az egyes országokban. A jutalék- és díjbevételeken belül általában a
pénzforgalom jutalékbevétele a legjelentôsebb tétel, ezenkívül – bár országon-
ként differenciált mértékben – fontosak még a megbízásos értékpapír-tranzakci-
ókból származó jutalékbevételek és a garanciavállalásból származó díjbevételek.
– A pénzügyi mûveletek nettó eredménye a második legfontosabb komponens,
13
1999-ben megtört a növekvô trend, a nem kamatjellegû jövedelem részaránya 40%-ra csökkent.
14
A nem kamatjellegû jövedelem arányának 1995–98-ban csaknem általános növekedése alól kivétel volt
Görögország, ahol viszont egy magas, az eurózóna átlagát meghaladó szintrôl következett be a
csökkenés (51%-ról 44%-ra).
15
Az eurózónára vonatkozó adatok Görögország nélkül értendôk (EMU-11).
132 MÛHELYTANULMÁNYOK
1993–98 között átlagosan 21%-os aránnyal. Idetartozik pl. az értékpapírok árfo-
lyamváltozásából, a devizakereskedelem- és árfolyamváltozásból, ill. különbözô
pénzügyi eszközök adásvételébôl származó eredmény. A vizsgált idôszak elején
tapasztalható jelentôs fluktuáció (1993: 31%, 1994: 8%)16 után arányuk megle-
hetôsen stabilnak bizonyult (21-23%). A pénzügyi mûveletek nettó eredményé-
nek részaránya országonként a 8–44%-os sávban szóródott 1998-ban.
3. ábra
Nem kamatjellegû jövedelem részaránya az EMU-ban
% %
45 1,20
40
1,00
35
30 0,80
25
0,60
20
15 0,40
10
0,20
5
0 0,00
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
nem kamatjell. jöv. (a mûködési eredmény %-ában) nem kamatjell. jöv. (a mérlegfôösszeg %-ában, jobb skála)
16
Az 1994-es alacsony részarány elsôsorban a kötvénypiacok válságával magyarázható.
MÛHELYTANULMÁNYOK
133
vékenységének diverzifikációja (ill. a bankcsoportok kiterjedtsége) különbözô mér-
téket ér el.
– Az elôzô három kategóriába nem sorolható egyéb mûködési bevételek részará-
nya az 1993–98-as idôszakban 8-11% között alakult.
Mivel a nem kamatjellegû bevételek dinamikus bôvülése nem tudta teljesen kom-
penzálni a kamatmarzs csökkenésének hatását, a bankok mûködési eredménye a
mérlegfôösszeghez viszonyítva csökkenô tendenciát mutatott a 90-es évek máso-
dik felében. Ez a költséghatékonyság növelésére szorította a bankokat, ami tükrö-
zôdik a mûködési költségek mérlegfôösszeghez viszonyított arányának mérsékel-
ten javuló tendenciájában, igaz, a költség/bevétel aránya inkább stagnált (az
1998-as átmeneti javulástól eltekintve) (4. ábra).
134 MÛHELYTANULMÁNYOK
4. ábra
Mûködési költségek a mérlegfôösszeg és a bruttó jövedelem
arányában az EMU-ban
% %
70 2,0
68 1,8
66 1,6
64 1,4
62 1,2
60 1,0
58 0,8
56 0,6
54 0,4
52 0,2
50 0,0
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
költség/bevétel (bal skála) költség/mérlegfôösszeg (jobb skála)
MÛHELYTANULMÁNYOK
135
5. ábra
A személyi jellegû ráfordítások aránya a mûködési
költségeken belül az EMU-ban
%
61
60
59
58
57
56
55
54
53
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
136 MÛHELYTANULMÁNYOK
6. ábra
Nettó céltartalékképzés a mérlegfôösszeg %-ában
az EMU-ban
%
0,7
0,6
0,5
0,4
0,3
0,2
0,1
0,0
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
17
Adózás utáni ROE és ROA a teljes bankrendszerre.
18
A ROA szerinti összevetésnek a hazai banki közvetítés kis mélysége miatt kevés relevanciája van.
MÛHELYTANULMÁNYOK
137
Lengyelországot (1,02%) is megelôzte (a csehekkel a ROA szerinti összevetés ke-
vésbé releváns a banki közvetítés mélységében lévô nagy eltérés miatt). A tôke-
arányos jövedelmezôségben már kevésbé emelkedünk ki a KKE3 csoportból
(Csehország és Lengyelország egyaránt 12,9%), amit fôleg a magyar bankok ala-
csonyabb tôkeáttétele magyaráz.19
7. ábra
A bankrendszer tôkearányos jövedelmezôsége20
%
30
20
10
–10
–20
–30
–40
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
ROE reál-ROE
19
A cseh és lengyel bankrendszerre vonatkozó adatok forrásai a Cseh Nemzeti Bank, ill. a Lengyel
Nemzeti Bank.
20
Az 1997-es és fôként az 1998-as jövedelmezôségi adatokat terhelik a Postabank (és az 1998. évi kon-
szolidációban részt vevô MFB) súlyos veszteségei. A bankrendszert – a Postabank és az MFB adataitól
megtisztítva is – nyomott jövedelmezôség jellemezte 1998-ban, részben az orosz válság hatására.
(Nominálisan +6,1%, reálértelemben –7,1% volt a ROE.)
138 MÛHELYTANULMÁNYOK
fô oka a banki mérlegek eszközstruktúrájának jelentôs átrendezôdése, amellyel
párhuzamosan egyre nagyobb lett az ügyfélhitelek szerepe a jövedelemtermelés-
ben (8. ábra). A strukturális változáson kívül a marzs szûkülése ellen hatott 2001
közepéig a dezinfláció megtorpanása és a nominális kamatok csökkenésének le-
lassulása is, és 2001-ben egyszeri pozitív hatást jelentett a kötelezô tartalékolás
okozta jövedelemelvonás számottevô csökkenése (bár a közvetett, az árazásba ké-
sôbb beépülô hatás a marzs csökkenése irányába hat). A vállalati hitelek kocká-
zati felára viszonylag alacsony szinten stabilizálódott (az 1-1,5 százalékpontos tar-
tományban), míg a nem ingatlancélú (fogyasztási típusú) lakossági hitelek piacát
– elsôsorban a magas kockázati prémium miatt – továbbra is nagyon széles marzs
jellemzi.
8. ábra
Ügyfélhitelek és a hitelezés kamatbevételének aránya
%
70
60
50
40
30
20
10
0
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
hitel/eszköz hit. kam. bev. aránya
MÛHELYTANULMÁNYOK
139
– a bankok közötti árverseny várhatóan erôsödik a jelenleg még mindig jelen-
tôs koncentrációval jellemezhetô lakossági hitelek piacán is, nyomást gya-
korolva a kamatok csökkenése irányába (elsôsorban a fogyasztási hite-
leknél),21
– az eurózónához való konvergencia, s így a dezinflációs folyamat folytatódása
szintén a hitel- és betéti kamatok közötti különbözet csökkenését mozdítja elô
középtávon,
– a kötelezô tartalékolási költségek csökkenésébôl származó többletjövedelmet a
bankoknak az intenzív verseny miatt egyre nagyobb mértékben meg kell oszta-
niuk ügyfeleikkel.
Egyes folyamatok viszont várhatóan a marzs szûkülése ellen hatnak. Ezek között
elsô helyen kell említeni a kockázatosabb és nagyobb kamatrést biztosító lakossá-
gi hitelek növekvô részarányát az ügyfélhitelezésben. A bankpiac 2001-ben meg-
indult koncentrálódásának folyamata elvileg szintén a kamatmarzs szûkülése ellen
hathat, bár az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a növekvô koncentráció
mellett is erôs maradt a verseny.
A céltartalékolási költségek alakulásán keresztül a hitelezés struktúrájának válto-
zása (kkv- és fôleg lakossági hitelezés gyors bôvülése) a bankok jövedelmezôsé-
gének csökkenése irányába hathat. Nehezen eldönthetô kérdés, hogy a hitelek
árában a kiélezett – bár a lakossági piacon csak mostanában élénkülô – verseny
mellett milyen mértékben tudják érvényesíteni a bankok a növekvô kockázati költ-
ségeket. A vállalati hitelek esetében ebbôl a szempontból óvatosságra int, hogy
miközben 2001-ben a kkv-k hitelezése gyorsabban nôtt (14%) a nagyobb méretû
vállalatok hitelezésénél (8%), addig a vállalati hitelek kockázati felára megszilár-
dulni látszik. A lakossági üzletágban a kockázati felár szûkülését implikálja a lakás-
hitelek – a kedvezményes konstrukciók gerjesztette verseny által kikényszerített –
jelentôs kamatcsökkenése, ami jövedelmezôségi kockázatot jelenthet rövid és kö-
zéptávon egyaránt.
A magyar bankok nem kamatjellegû bevételeinek aránya csak lassú ütemben nôtt
az elmúlt években, és még mindig jóval (közel 10 százalékponttal) elmarad az eu-
21
Ennek fontos feltétele a hitelinformációs rendszer nemzetközi gyakorlatnak megfelelô átalakítása,
vagyis a magánszemélyekrôl szóló pozitív listás adós-nyilvántartási rendszer bevezetése.
140 MÛHELYTANULMÁNYOK
rópai bankokra jellemzô átlagtól.22 A nem kamatjellegû jövedelmen belül a jutalék-
és díjbevételek szerepe meghatározó, arányuk 61% (2001-ben), ami viszont meg-
felel az európai átlagnak.23 A pénzforgalmi típusú jutalékbevételek növekedése – az
elmúlt két évhez hasonlóan – várhatóan jelentôs marad, mivel a bankok a díjtéte-
lekben egyre inkább érvényesítik a magasabb szolgáltatási színvonal nyújtását le-
hetôvé tevô technológiai fejlesztések költségeit. A befektetési szolgáltatásokból
származó díj- és jutalékbevételek banki jövedelemtermeléshez való hozzájárulá-
sa viszont csak a tôkepiac fellendülése esetén növekedhet számottevôen.24 Összes-
ségében, a kamatmarzs várható szûkülése nyomán középtávon az EU-ban jellem-
zô jövedelemstruktúrához való konvergencia valószínûsíthetô.
A mûködési költségek mérlegfôösszeghez viszonyított aránya – elsôsorban az in-
tenzív információtechnológiai fejlesztések miatt25 – 1997–99-ben a korábbi idô-
szakhoz képest magasabb szintre állt be (4%). A költség/mérlegfôösszeg arány
2000-ben az 1997 elôtti szintre süllyedt, majd ezen a szinten stabilizálódott 2001-
ben is (3,7%). A KKE3 országok közül a költség/mérlegfôösszeg arány Magyar-
országon a legmagasabb (lengyel: 3,5%, cseh: 2,0%). Az európai tendenciákhoz
hasonlóan az élômunka költségeinek részaránya 1994–99 között folyamatosan
csökkent, ez a folyamat azonban 2000–2001-ben megtorpant.26 Az arány még így
is jóval alacsonyabb az európai átlagnál (EMU-12, 1999: 55%). A lakossági üzlet-
ág fejlesztéséhez (is) kötôdô nagyobb információtechnológiai beruházások nyo-
mán nôtt az értékcsökkenési leírások aránya, és az outsourcing keretében igény-
be vett szolgáltatások miatt a fizetett bérleti díjak aránya is (9. ábra).
Középtávon a kamatmarzs várható szûkülése – a nem kamatjellegû bevételek nö-
velése mellett – a költséghatékonyság további javítását kényszerítheti ki a bankok-
nál. Ez magában foglalja a fiókhálózat és az alkalmazotti létszám további raciona-
lizálását, az európai trend az alkalmazott/fiók arány csökkenése, vagyis a kisebb
létszámú bankfiókok üzemeltetése felé mutat. A fölös kapacitások leépítésében a
22
A mûködési eredmény arányában számítva.
23
A nettó jutalékjövedelem belsô megoszlásáról viszont nincs összehasonlítható adat.
24
2001-ben 10% volt a befektetési szolgáltatásokkal kapcsolatos díj- és jutalékbevételek aránya a teljes
jutalék- és díjeredményen belül.
25
Ebben néhány nagybank lakossági üzletági beruházásai és az informatikai rendszerek 2000. évi
dátumváltás miatt idôben koncentrálódó fejlesztései játszottak fôszerepet.
26
2001-ben ebben szerepük volt a két nagy fúzióval járó többletráfordításoknak is.
MÛHELYTANULMÁNYOK
141
9. ábra
A mûködési költségek megoszlása
100%
80%
60%
egyéb mûködési költségek
értékcsökkenési leírások
40% fizetett bérleti díj
személyi jellegû kifizetések
20%
0%
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
142 MÛHELYTANULMÁNYOK
Irodalomjegyzék
MÛHELYTANULMÁNYOK
143
VÍGH-MIKLE SZABOLCS: VÁLTOZÁSOK A PÉNZÜGYI
KÖZVETÍTÉS STRUKTÚRÁJÁBAN
1
A globalizáció bizonyos értelemben a technológiai fejlôdés és a dereguláció mellékterméke. A tech-
nológiai fejlôdés lecsökkenti a telekommunikációs költségeket, a dereguláció pedig új piacokat nyit.
2
Mindazonáltal az nem állítható, hogy az európai pénzügyi közvetítés teljesen (vagy legalábbis túl-
nyomórészt) piaci alapúvá vált volna. Még 1999-ben is 45 százalék volt a bankok által nyújtott válla-
lati hitelek GDP-hez mért aránya Európában, míg ugyanez az adat az Egyesült Államokra csak 13
százalék. A vállalati kötvényállomány GDP-hez mért aránya az euróövezetben 7 százalék, az
Egyesült Államokban 29 százalék volt 1999-ben.
144 MÛHELYTANULMÁNYOK
A pénzügyi közvetítô intézmények tartósan javuló pénzügyi feltételei is ösztönöz-
ték a fúziós és akvizíciós tranzakciók felvállalását3. A külsô finanszírozás mindig
drágább, mint a belsô, így a bankok több pozitív nettó jelenértékû projektbe vág-
nak bele, ha jól el vannak látva készpénzzel. Sôt ilyen esetben a menedzsment haj-
lamos negatív nettó jelenértékû projekteket is felvállalni, csak hogy a tulajdonosok
ki ne vegyenek pénzt a cégbôl.
Felesleges kapacitások leépítésének szükségessége. A pénzügyi rendszerek ér-
tékpapírosodása, a nem banki pénzügyi közvetítôk térnyerése, a dezintermediáció
a bankok jövedelmezôségének a csökkenéséhez vezetett4. A bankrendszerekben
túlkapacitás alakult ki, vagyis a hagyományos banki termékek és szolgáltatások
iránti kereslet többé nem lett elegendô a profitábilis mûködés folytatásához.
Dereguláció a földrajzi és termékkorlátozások területén. A területi korlátozások
feloldására az Egyesült Államokban a 80-as években és a 90-es évek elején, Eu-
rópában pedig a 90-es években került sor.
Vitatott kérdés a szakirodalomban5, hogy hosszú távon mekkora tere marad a be-
tétgyûjtô (depository) intézményeknek a pénzügyi közvetítésben. Egyes vélemé-
nyek szerint elôbb-utóbb minden tradicionális banki funkciót átvesznek az értékpa-
pírpiacokon aktív intézményi befektetôk (együttmûködve a minôsítô és más spe-
ciális „monitoring” cégekkel). Erre utal a személyi hitelek értékpapírosítása, vala-
mint a kötvény- és kereskedelmipapír-kibocsátáson keresztüli forrásszerzés egyre
szélesebb vállalati körben való elterjedése. Mások szerint mindig lesznek „nem pia-
cosítható” (non-marketable) hitelkihelyezések, és a bankok még mindig meglévô
információs elônyére utal az is, hogy a banki kapcsolatok jelentôs „signalling” ha-
tással bírnak a piaci finanszírozási költségekre.
3
Ez a megállapítás leginkább az Egyesült Államokra vonatkozik, ahol 1992 és 1997 között a nem
banki közvetítôk mellett a bankok profitabilitása is évrôl évre rekordokat döntött.
4
Az elôzô ponttal ellentétben ez a megállapítás az európai bankrendszerekre vonatkozik.
5
Davies (1996).
MÛHELYTANULMÁNYOK
145
Az Európai Unióban 1996-ban még a banki betétek tették ki a háztartások pénz-
ügyi vagyonának legnagyobb hányadát (34%), melyet a biztosítási díjtartalékok
(29%) és részvények (24%) követtek. 2000-re a részvények kerültek az élre
(34%)6, melyet a biztosítási díjtartalékok követtek (30%). A banki betétek aránya
27 százalékra csökkent. A legdrasztikusabb változás Olaszországban következett,
ahol a banki betétek aránya 4 év alatt 38 százalékról 25 százalékra csökkent7. Ál-
talános tendencia, hogy növekszik az intézményi befektetôknél elhelyezett meg-
takarítások és az értékpapírok aránya a lakosság portfóliójában.
1. táblázat
Az intézményi befektetôk eszközállománya a GDP százalékában
6
A növekedésben természetesen szerepet játszott az árfolyamhatás is.
7
Massaro–Laakari (2002).
8
Itt az értékpapírosítást szélesen értelmezve, az értékpapír-jellegû finanszírozási formák térnyerésére
utalunk.
146 MÛHELYTANULMÁNYOK
csökkentették a nem banki közvetítôk költségeit – a pénz- és tôkepiacok fejlôdése
mérsékelte a tranzakciós költségeket, hatékonyabbá tette az árak információköz-
vetítô funkcióját, valamint lehetôvé tette a származékos termékek fokozottabb
használatát a kockázatmenedzsmentben. Költségmérséklô hatással bírt a hitelmi-
nôsítô intézmények felfutása is. Az alacsonyabb költségszint szélesebb termék- és
szolgáltatáspaletta felvállalását tette lehetôvé ezen intézmények számára. A nö-
vekvô méret azután az adósok fokozottabb, hatékonyabb kontrollját is elôsegítet-
te, ami egy önmagát erôsítô folyamatként újabb lökést adott a növekedésnek. Kí-
nálatoldali húzóerôt jelentettek a nagy kormányzati deficitek, valamint a privatizá-
ciós hullámok is. A bankok csak késve reagáltak a piaci fejleményekre, részben
szabályozási okok miatt (szigorú tôkekövetelmények, kötelezô tartalék stb.).
Összességében ez oda vezetett, hogy a pénzügyi közvetítô rendszertôl általában
elvárt funkciókat (legalábbis egy részüket) az intézményi befektetôk már hatéko-
nyabban lettek képesek ellátni, mint a bankok. Az intézményi befektetôk növeke-
dése éppen ezért a dereguláció egyfajta katalizátorává is vált. Az innovációknak
köszönhetôen az intézményi befektetôk olyan feladatok ellátására is képessé vál-
tak, amelyek korábban a bankok privilégiumának számítottak. Lásd például a
befektetési alapok folyószámla-jellegû szolgáltatását.
Keresleti oldalról a hosszú lejáratú, magas hozamú, de nem túl magas kockáza-
tú megtakarítási konstrukciók iránti megnövekedett lakossági kereslet hatott az
intézményi befektetôk fejlôdésére. A kereslet növekedése a következô okokra ve-
zethetô vissza:
MÛHELYTANULMÁNYOK
147
4. A 70-es és 80-as években az infláció felemésztette a kötvények és a kész-
pénz reálértékét, így elôtérbe kerültek a tôkebefektetések, amelyeket az in-
tézményi befektetôk hatékonyabban tudnak menedzselni, mint az egyéni be-
fektetôk. Ez egy erôteljes lökést adott a nem banki pénzügyi közvetítôk fejlô-
désének. Ha összehasonlítjuk a hosszú távú reálhozamokat a különbözô
pénzügyi instrumentumokkal, akkor azt látjuk, hogy az Egyesült Királyság-
ban 1918 és 1997 között a kötvényportfólió éves reálhozama 2% volt, míg ez-
zel szemben a részvényportfólió éves szinten reálértékben 8%-ot hozott a jel-
zett idôszakban.
148 MÛHELYTANULMÁNYOK
1. ábra
A pénzügyi közvetítôknél elhelyezett lakossági
és vállalati megtakarítások megoszlása intézménytípusok szerint
100%
90%
80%
70%
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0%
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Befektetési alapok Biztosítók Nyugdíjpénztárak Bankok
Forrás: MNB
2. táblázat
A nem banki pénzügyi közvetítôk portfóliójának
fôbb elemei Magyarországon 2001 végén
Forrás: MNB
MÛHELYTANULMÁNYOK
149
3. A bankok válaszreakciói a kihívásokra
9
ECB (2000).
150 MÛHELYTANULMÁNYOK
Míg a bankok számának csökkenése általános jelenség, ugyanez nem igaz a bank-
fiókokra. Az 1990–1999-es idôszakban Görögországban, Olaszországban és Spa-
nyolországban, Írországban és Portugáliában nôtt, Ausztriában, Franciaországban és
Luxemburgban lényegében szinten maradt, míg a többi uniós országban csökkent az
ezer lakosra jutó bankfiókok száma. Az ezer lakosra jutó banki alkalmazottak száma
a vizsgált idôszakban Görögországban, Hollandiában és Luxemburgban nôtt; Spa-
nyolországban és Olaszországban szinten maradt; a többi EU-országban csökkent.
A legnagyobb csökkenés (53 százalékos) Finnországban volt megfigyelhetô. Az al-
kalmazottak száma a legtöbb országban az 1997–1999-es idôszakban meglehetôsen
stabil volt, ami azt mutatja, hogy alakulására a fúziók nem voltak döntô hatással, te-
kintve, hogy a fúziós hullám ebben az idôszakban volt a legerôsebb.
Az európai országokban a legnagyobb öt bank jellemzôen dominálja a bankszek-
tort. A legnagyobb koncentráció Hollandiában, Dániában, Belgiumban és Svédor-
szágban figyelhetô meg, amely országokban a legnagyobb öt bank összesített esz-
közállománya a bankrendszeri eszközállomány 80-85 százalékát teszi ki. A kon-
centráció Németországban a legalacsonyabb (19%) . A Gazdasági és Monetáris
10
alkalmazottak száma 1995 óta 10 ezer fôvel csökkent. Az ezer lakosra jutó banki
alkalmazotti létszám tekintetében is jelentôs a lemaradásunk az uniós országokhoz
képest. A 2002-es 2,6-es érték mintegy fele a svédek 4,9-es mutatójának, ami pe-
dig a legalacsonyabb az uniós országok között.
10
1999-es adatok alapján.
11
1996-ban még 6500 volt.
MÛHELYTANULMÁNYOK
151
2. ábra
A világ legnagyobb bankjainak eszközállománya
a G13 összesített GDP-jéhez viszonyítva (%)
%
80
70
60
50
40
30
20
10
0
1980 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998
TOP 20 TOP 50
12
A legtöbb nemzetközi elemzés együtt kezeli a fúziókat és akvizíciókat (lásd: M&A, Mergers and
Acquisitions). Fúzió során két bank összeolvad, és egy új bank jön létre, egy vezetéssel, egy hálózat-
tal. Az akvizíció pusztán többségi szavazatarány megszerzése egy másik bankban. Az akvizíciót
gyakran követi fúzió.
152 MÛHELYTANULMÁNYOK
3. ábra
Az öt legnagyobb hazai bank együttes piaci részesedése
%
70,0
60,0
50,0
40,0
30,0
20,0
10,0
00,0
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Forrás: MNB
13
Az amerikai pénzügyi szektorra ez még kevésbé jellemzô, mint az európaira.
14
A svéd Nordbanken fúziója a finn Meritával, valamint a francia CCF fúziója a brit HSBC-vel.
15
A biztosítótársaságok és az értékpapírcégek esetében a nemzetközi fúziók száma viszont megha-
ladja az országon belüli fúziókét.
16
A legismertebb eset a portugál kormány vétója a spanyol Banco Santander Central Hispano és a
portugál Champalimaud csoport egyesülésére.
MÛHELYTANULMÁNYOK
153
4. ábra
1 milliárd USD-nál nagyobb értékû M&A tranzakciók
a pénzügyi szektorban (G13)
db Mrd USD
70 500
450
60
400
50 350
300
40
250
30
200
20 150
100
10
50
0 0
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
Tranzakciók száma Értéke (Mrd USD)
5. A fúziók motivációi
154 MÛHELYTANULMÁNYOK
3. táblázat
Fúziók és felvásárlások Európában (az érték millió USD-ban)
Határon belül/ száma 132 157 123 141 181 1 436 56,3
iparágon belül értéke 21 995 25 551 48 985 67 830 116 379 343 309 68,1
17
A scope hatékonyságnak nem igazán létezik jó fordítása, talán a termékszerkezet-hatékonyság áll a
legközelebb az értelméhez. Az egyszerûség kedvéért a következôkben a scope hatékonyság termi-
nust fogjuk használni.
MÛHELYTANULMÁNYOK
155
6. Forgalom (jövedelem)-alapú scope hatékonyság: keresztértékesítési lehetôsé-
gek miatt nagyobb forgalom és jövedelem (a bankok és a biztosítótársaságok
közötti fúziók tipikusan idetartoznak).
18
Az X-hatékonyságot szokták menedzseri és technológiai hatékonyságnak is nevezni.
156 MÛHELYTANULMÁNYOK
döntésekre. A következô két menedzsmenti motívum dominánssá is válhat a dön-
téshozatali folyamatban.
10. Védelmi célú mérethatékonyság: olyan méret elérése, ami már védelmet nyújt
az akvizíció ellen.
11. „Nyugodt élet” vagy „hubris” (arrogancia) hipotézis: a nagyobb mérettel járó
nagyobb profit magasabb fizetéseket és egyéb juttatásokat, valamint kisebb bi-
zonytalanságot jelent a menedzsmentnek. Az „arrogáns” menedzserek hajla-
mosak eltúlozni a fúziókból származó elônyöket, amivel bankjukat végsô soron
nem kifizetôdô fúziókba is belevihetik.
Számos elemzés készült a fúziók hatásairól, azonban széles körû egyetértés nem
19
19
Berger et al. (1999).
MÛHELYTANULMÁNYOK
157
tók romlani fognak, holott a bank hatékonysága lehet, hogy javult. Az eszközolda-
lon is hasonló problémák lépnek fel, hiszen az egyes termékeknek egészen eltérô
a mûködésiköltség-igénye.
Ha a nemzetközi tapasztalatokra vagyunk kíváncsiak, külön kell foglalkoznunk az
amerikai és az európai esetekkel. Az amerikai hatékonysági vizsgálatok20 azt mu-
tatták ki, hogy a nagyobb bankok általában hatékonyabbak a kisebbeknél, a fú-
ziók tehát általában javították a hatékonyságot. Az európai tapasztalatok21 nem
ennyire egyértelmûek. Kimutatták, hogy az univerzális bankok hatékonyabbak,
mint a specializált bankok. Az univerzális bankok közötti hatékonyságkülönbsé-
gek azonban nem hozhatók kapcsolatba a mérettel. Viszont a specializált bankok
tekintetében a nagyobb méret nagyobb hatékonysággal jár együtt. A hatékonysá-
gon belül az X-hatékonyság az, amiben legnagyobb terük van a bankoknak fej-
lôdni. Az optimális méret elérésével a bankok csak 5–10 százaléknyit tudnak ja-
vítani hatékonyságukon, míg a költséghatár görbére – vagyis X-hatékony állapot-
ba – való kerüléssel akár 25 százaléknyit is. Egyes tanulmányok szerint 10 mil-
liárd euró mérlegfôösszegig lehet még a mérethatékonyságon javítani, e fölött a
skálahozadék már konstans. A 100 milliárd euró mérlegfôösszeggel rendelkezô
bankok pedig további növekedésükkel már rontanak a mérethatékonyságukon.
A hatékonyságvizsgálatok vegyes eredményei annak is köszönhetôek, hogy az
európai bankpiacon (vagy inkább a szélesebb értelemben vett pénzügyi közvetí-
tés piacán) olyan nagy a verseny, hogy a költségmegtakarításokat a bankok ala-
csonyabb kamatkülönbözet, kisebb díjak és jutalékok formájában rögtön továb-
bítják is az ügyfeleknek.
Ha a kockázatot is bevonjuk az elemzésbe, mindjárt nagyobb terét tapasztal-
juk a méret, a scope és a termékösszetétel hatékonyságnövelésének. Pusztán
a hitelportfólió méretének megnövekedésével a hiteleken realizált hozam szó-
rása jelentôsen csökkenhet. Elsô pillantásra úgy tûnhet, hogy a nagy bankok
alacsonyabb hitelkockázatokat vállalnak fel, pedig az ellenkezôje az igaz. Az
addicionális kockázat menedzselésének marginális költsége azonban a bank
méretével ellentétesen mozog. Egyes tanulmányok 22 arra jutottak, hogy a
20
Berger et al. (1999).
21
Berger et al. (1999).
22
Berger et al. (1999).
158 MÛHELYTANULMÁNYOK
nagy szervezetek sokkal jobban diverzifikáltak, de nem kevésbé kockázatosak,
mint a kisebbek. A diverzifikáció kockázatcsökkentô hatását ellensúlyozza a
kockázatos eszközök nagyobb arányban való tartása és a nagyobb tôkeáttétel.
23
A magyar bankok 2000. január 1-jétôl teljeskörûen végezhetnek értékpapír-piaci tevékenységet,
ami több bankot arra késztetett, hogy befektetési vállalkozását magába olvassza. Ezekkel a fú-
ziókkal jelen anyagban nem foglalkozunk.
24
Az ING–Dunabank esetben jogi értelemben nem került sor fúzióra, de a megvásárolt üzletágakhoz
kapcsolódóan lényegében a Dunabank teljes infrastruktúrája (fiókhálózat, informatikai rendszer
stb.) is az ING tulajdonába került, tehát a tényleges mûködés szempontjából integrálni kellett az
átvett üzletágakat.
25
Ez a tranzakció sem tekinthetô fúziónak, de a bankrendszer konszolidálódásának fontos
eseményeként említést érdemel.
26
Ez a tranzakció is eszközátvétel, és nem hagyományos értelemben vett fúzió volt.
MÛHELYTANULMÁNYOK
159
forrásokból. Bizonyos értelemben hasonlít egymásra az Agrobank–Mezôbank és a
KHB–ABN-Amro fúzió. Mindkét esetben hasonló tevékenységi és ügyfélkörû ban-
kok egyesültek, és a fúziótól alapvetôen a mérethatékonyság javulását várták.
Alapvetô különbség azonban, hogy míg az Agro–Mezô fúzió kormányzati döntés
volt27, addig a KHB–ABN-Amro fúzió esetében már tisztán piaci tranzakcióról beszélhe-
tünk. A maradék négy fúzió mindegyike egyedi eset. A BA-CA–Hypo fúziót az anyaban-
kok egyesülése kényszerítette ki; az ABN-Amro megvette az MHB-t, amely után a tulaj-
donos számára értelmetlenné vált ugyanazon a piacon két többé-kevésbé hasonló tevé-
kenységi körû bankot mûködtetni28; a Corvin–Konzum és a PK–PB fúziók, valamint a Pos-
tabank–PK tranzakció esetében politikai megfontolások játszottak döntô szerepet.
A magyarországi fúziók eredményességérôl a következô összefoglaló megállapítások
tehetôk. A korszerû informatikai rendszer kiépítése a legtöbb bankban még most is fo-
lyamatban van. A fúzió után az informatikai rendszerek összehangolása, vagy a befo-
gadó bank rendszerének a befogadott bankra való kiterjesztése, a fejlett országok ta-
pasztalataival összehasonlítva, jóval nagyobb terhet jelentett és jelent a fuzionált ban-
koknak. Ezért joggal feltételezhetô, hogy a fúziók pozitív hatásainak jelentkezése
hosszabb idôt vesz igénybe, mint a fejlett országokban29. Fúzió után néhány évig min-
denképpen inkább hatékonyságromlásra, mint javulásra lehet számítani. Éppen az ez-
zel ellentétes számok adhatnak aggodalomra okot, mivel azok a szükséges fejleszté-
sek elmaradásáról tanúskodnak. Bonyolítja a képet, hogy a fúzió után egyes bankok-
nál privatizációra is sor került, így nehezen különíthetôk el a fúzió és a privatizáció ha-
tásai. Ezenkívül, több banknál – nem azonos módszerekkel és azonos idôben végre-
hajtott – állami konszolidációra és ezen keresztül stratégia- és vezetôváltásra került sor
a vizsgált idôszakban. Az ügyfélkörbôvítô jellegû fúziókról nem állítható biztosan, hogy
olcsóbb alternatíváját jelentették a belsô erôbôl való terjeszkedésnek. A KHB–ABN-
Amro fúzió természetesen még nem ítélhetô meg. A többi tranzakció vagy szükség-
szerû, vagy tûzoltójellegû volt, így alapvetôen eredményesnek tekinthetôk.
27
Két állami tulajdonú bankról lévén szó.
28
Ráadásul kis banküzemi mérete miatt a korábban alapított leánybank beolvadása nem járt jelentôs
többletterhekkel.
29
A nemzetközi szakirodalomban az esettanulmányokra épülô elemzések a fúzió vagy beolvasztás
elôtti és utáni három évet vizsgálják. A téma szakértôi úgy vélik, hogy az egyesülés okozta meg-
takarítások (ha vannak) három éven belül teljes mértékben realizálódnak (a megtakarításoknak
körülbelül fele már az elsô évben).
160 MÛHELYTANULMÁNYOK
Középtávon további fúziókra lehet számítani a hazai bankszektorban. Az átlagos
bankméret még mindig túl kicsi, és a jövedelmezôségi problémák is kikényszerít-
hetnek további fúziókat.
4. táblázat
A többségi külföldi tulajdonú bankok részaránya a bankrendszer
teljes eszközállományából a közép-kelet-európai országokban (%)
30
Idézi Gros (2002).
MÛHELYTANULMÁNYOK
161
5. táblázat
A többségi külföldi tulajdonú bankok részaránya a bankrendszer
teljes eszközállományából az EU-országokban 1997-ben (%)
Forrás: ECB31
Empirikus kutatások32 arra mutattak rá, hogy a fejlôdô országokban a külföldi bankok
magasabb kamatmarzzsal és profitabilitással dolgoznak, mint a hazaiak. A fejlett orszá-
gokra ennek ellenkezôje igaz. A külföldi tulajdonú bankok nagy részaránya csökkenti
a hazai tulajdonú bankok profitabilitását, de egyben hatékonyabb mûködésre is kész-
teti azokat, így az ügyfelek szempontjából a nagy külföldi jelenlét mindenképpen pozi-
tív jóléti hatással bír. Véleményük szerint nem is a külföldiek piaci részaránya a döntô,
hanem a piacra belépettek és potenciálisan belépôk száma. A potenciális fenyegetés
kényszeríti rá a bankokat az alacsonyabb profitrátára és a hatékonyabb mûködésre, il-
letve a korszerû bankolás „lemásolására”. Más szerzôk33 arra mutatnak rá, hogy a kül-
földi bankok jelenléte és a hazai bankok teljesítménye közötti kapcsolat nem lineáris,
és különbözik a fejlett, illetve fejlôdô országok tekintetében. Úgy találták, hogy a haté-
konysági és profitabilitási hatások a fejlôdô országokban csak azután jelentkeznek,
hogy a külföldi banki jelenlét a hazai bankpiacon elért egy bizonyos szintet.
31
Idézi Gros (2002).
32
Claessens, et al. (1998).
33
Hermes–Lensink (2002).
162 MÛHELYTANULMÁNYOK
A privatizációk és a külföldi szakmai befektetôk által végrehajtott zöldmezôs bank-
alapítások eredményeként a 90-es évek második felében látványosan átalakult a
magyar bankrendszer tulajdonosi összetétele: a külföldi tulajdonosi részarány
1997 végére már meghaladta a 60%-ot, és azóta is növekedett. A magyar bank-
rendszerben a külföldi bankalapítások és a − térségben egyedülálló gyorsasággal
végrehajtott − bankprivatizáció eredményeként egy országok szerint diverzifikált,
de EU-centrikus tulajdonosi szerkezet alakult ki. Az európai befektetôk dominan-
ciájának kialakulását természetesen a reálgazdasági-külkereskedelmi kapcsolatok
erôssége is befolyásolta. Általános vélemény szerint a külföldi tulajdon dominan-
ciája jelentôsen hozzájárult a pénzügyi rendszer megerôsödéséhez, stabilizálódá-
sához, amely jól tükrözôdött a tôkemegfelelési mutatók magas szintjében és a
portfóliók minôségi összetételének javulásában is. A külföldi befektetôk jelenléte
nagymértékben hozzájárult a verseny fokozódásához, a menedzsment minôségé-
nek javulásához, a hatékonyabb kockázatkezeléshez, a termék-, szolgáltatási ská-
la bôvüléséhez és a szolgáltatási színvonal javulásához, valamint a banküzemi inf-
rastruktúra (IT-rendszer, értékesítési csatornák) fejlôdéséhez is. Emellett a magyar
pénzügyi rendszer erôs nemzetközi integráltsága szerepet játszott az ország tôke-
vonzó képességének növelésében. A külföldi befektetôk dominánssá válása azon-
ban nem járt a bankrendszer jövedelmezôségének tartós javulásával, s az intenzív
verseny miatti alacsonyabb profitráta (esetenként veszteség) néhány tulajdonost
magyarországi pozíciójának átgondolására, esetleg bizonyos mértékû leépítésére
késztetett.
MÛHELYTANULMÁNYOK
163
Irodalomjegyzék
164 MÛHELYTANULMÁNYOK