Egyetemi állásbörze. Itt kéne kitűnni © UIC

Az állásbörzék jellegzetessége, s persze legfőbb értelme, hogy időben és térben koncentráltan jelennek meg a munkaadók és a munkát keresők. Így gyorsan sok üzlet köthető és sok kapcsolat alapítható meg a későbbi üzlet reményében. A bivaly természetűek belevethetik magukat a tülekedésbe, hátha sikerül odaférkőzniük egy jól fizető és perspektivikus álláshoz, de aki igazán hatékonyan akar brókerkedni saját szakértelmével és potenciáljával talán jobb, ha elkerüli a könyökharcot, s elegánsan kivárja az alkalmas pillanatot a cselekvésre. Van pár tippünk az állásbörzén való talponmaradáshoz.

Az állásbörzék katalógusa ha a rendezvény előtt nem is mindig jelenik meg (Magyarországon például rendszerint a helyszínen lehet megvásárolni), de a korábbi, például előzé évi kiadványokból és az internetről igen sok hasznos információ szerezhető. Ha a börzén résztvevő munkaadók listáját sikerült megszerezni, az már önmagában is fél siker. Hiszen így lehetőség nyílik a cégprofilok elolvasására. Legjobb először a vállalat weboldalát átnézni. Sok fontos dolog megtudható a cégkultúráról, a vállalkozás terveiről, az előrejutási lehetőségekről , a cég szervezetéről, pénzügyi helyzetéről, vezetőiről, s nem utolsó sorban a konkrét álláslehetőségekről, az egyes pozíciókhoz tartozó követelményekről, s a kapcsolatfelvétel lehetőségeiről is. Az információgyűjtés nem csak azért fontos, hogy a börzén majd intelligensnek tűnő kérdésekkel és kommentárokkal lehessen előállni, hanem ez a módja, hogy az álláskereső meghatározza önmag számára a legfontosabb cégeket.

Manapság a munkaadók már inkább a jó szakemberek megtartására koncentrálnak, semmint megszerzésükre. Ez az állásbörzék fiatal közönsége számára tulajdonképpen jó hír, mert azt jelenti, hogy a munkaadók nem túl konkrét elvárásokkal érkeznek a rendezvényekre. Inkább csak tehetségeket akarnak találni, akiket aztán hosszú távon is a cég szolgálatába állíthatnak. A munkaadó azonban csak úgy láthat fantáziát valakiben, ha megismerkedik vele. Ez a börzén megtörténhet személyesen, de a szó elszáll az írás megmarad, így érdemes nyomokat hagyni magunk után. A legkevesebb, amire a munkaadóknak szükségük van, az a potenciális munkavállalók szakmai életútjának, képzettségének, kvalitásainak, ismerete. Ezeket az információkat tartalmazzák az önéletrajzok (CV), amelyeket szinte automatikusan elkérnek az állásbörzéken irántuk érdeklődőktől. Emiatt a legtisztább az állásvásárra legalább 20, nagyobb eseményeken 40 kinyomtatott önéletrajzzal a hónunk alatt megérkezni. A CV azonban nem szórólap, annak kell adni, aki hasznosítani is tudja. A többieknek megteszi a névjegy, amiből egy 100-as csomagot ma már sokkhelyen 24 óra alatt elkészítenek nem túl nagy összegért.

Ha valaki ráérez, hogy itt volna mit keresnie, többnyire izgalom lesz rajta úrrá: Jaj, csak nehogy elpuskázzam! Aki felkészülten érkezik a rendezvényre, az könnyebben jut át a kezdeti izgalmakon. Tudni kell, hogy minden figyelmeztetés ellenére az állásbörzékre ellátogatók többségét csak az érdeklődés hajtja, akik gyakorta a helyszínen szembesülnek vele, hogy még a saját céljaikat és elvárásaikat sem tisztázták. Ezért aztán nehezen tudnak a potenciális munkaadókkal értelmes párbeszédet folytatni. Következésképpen a felkészülten érkezők előnyösebb helyzetbe kerülhetnek egy-egy állásért versenyezve azokkal, akik az előkészületekbe kevesebb energiát fektettek.

Az állásbörzék interjúi többségükben jelentősen különböznek azoktól, amelyeknek az a célja, hogy megtalálják az alkalmas embereket egy adott pozíció betöltéséhez. A börzéken a munkaadó számára az ismerkedésen van a hangsúly. Az a fontos, hogy kialakíthassa a szakembereknek azt a körét, akik megfelelnek a céljainak. Később majd közülük kerülhetnek ki valójában is az új alkalmazottak. A börze látogatóinak ezért az általában rövid célratörő kérdésekre, rövid összefogott válaszokat érdemes adniuk, amelyek a célokról, képzettségről, tanulmányokról, az ideálisnak tartott munkahelyi körülményekről, légkörről, stb. szólnak.

A fizetési igényre vonatkozó kérdéseket érdemes udvariasan kikerülni. Az anyagiak mindig ingoványos terepet jelentenek annak, aki még nem gyűjtött elég tapasztalatot az „elhelyezkedési társasjátékokban”. Jó tudni, hogy a munkaadók emberei nem csak a beszélgetések tartalmi elemeire figyelnek, hanem igyekeznek felmérni az érdeklődők gesztusain, testbeszédén, mondatfűzésén keresztül a stílusát, kreativitását, intelligenciáját, emocionális képességeit, talpraesettségét is.

A munkaadók egy része mélyen hisz a grafológiai módszerek alkalmazásában. Ezért az érdeklődőkkel kitöltetnek munkára jelentkezési lapokat is. Ezek amellett, hogy sokat elárulnak a jelölt professzionalizmusáról, stresszes helyzetben való koncentrációs készségéről, a szükséges életrajzi adatok összegyűjtését is lehetővé teszik, s persze a kézírás alapján mód van a grafológiai analízis elkészítésére is. Utóbbira persze ritkán kerül sor, a jelentkezési lapok kitöltése inkább csak szituációs gyakorlatnak tekinthető. Ha sokan vannak jelen egyszerre ugyan annál a munkaadónál, még erre sem jó igazán. De az adatok közlése mindenesetre hasznos lehet. Igyekezni kell megtartani a korrekt külalakot, a jó magyar nyelvhasználatot, s nem szabad helyesírási hibákat véteni, mert ezek végzetesek a kapcsolat folytatására nézve.

Ismerjük azokat az embereket, akik mindenhonnan öt percet késnek, hogy csörtetésükkel magukra vonják a már jelenlévők figyelmét. Ez a viselkedés másutt sem célravezető, de az állásbörzén, ahol sok ember van, még értelmetlen is. Itt az jár jól, aki már nyitáskor megjelenik, még elkerülheti a sokadalmat, még biztosan hozzájuthat a börze és a munkaadók információs anyagaihoz, ideje van tervet készíteni róla, hogy milyen kiállítókat kíván meglátogatni, és milyen sorrendben. Ezzel lehetővé válik, hogy a számára legfontosabb cégeket előre vegye a sorban, így tőlük több időt és több figyelmet kaphasson, s mélyebb nyomokat hagyhasson hátra. Ezzel határozottan előnybe kerülhet azokkal szemben, akik ugyanezeknél a társaságoknál szeretnének elhelyezkedni, de a tömegben csak pár percet tudnak kikönyökölni maguknak. És mindezek után jó eséllyel részt vehet azokon az előadásokon is, amelyeket érdekesnek gondol.

A tapasztalt álláskeresők jól ismerik az ilyen mondatokat: Majd értesítjük. Jelentkezni fogunk. Persze vannak kivételek, de az ilyen búcsúzás így is hangozhatna: Majd akkor értesítjük, ha piros hó esik. Jelentkezni fogunk sohanapján. A kapcsolatfelvétel, a beszélgetések után lehetőség szerint fenn kell tartani a kezdeményezés lehetőségét. Ez annyit jelent, hogy nem szabad egyszerű kézrázással távozni, hanem tisztázni kell, hogy mi lesz a kapcsolatban a következő lépés. (Például, hogy volna-e mód személyes látogatást tenni a cégnél, természetesen „pusztán” ismerkedési célzattal. Az asszertivitást, a rámenősséget időnként elvárják, s ilyenkor arra kíváncsiak, hogy a jelentkező tesz-e lépéseket saját érdekében. Ha saját maguk nem jelzik a folytatás lehetőségét, akkor érdemes megkérdezni, hogy van-e valamilyen bevett gyakorlat az új munkatársak bevezetésére a céghez. Amennyiben pozitív a reakció, már jöhet is az imént említett személyes látogatásra vonatkozó kérés. Ha a helyszínen elmulasztottuk a folytatás tisztázását, legalább köszönőlevelet kell küldeni. A rámenősséget persze adagolni kell, mert a tolakodást, a nyomulást már nem biztos, hogy díjazni fogják. Pár hónap múlva azonban érdemes megereszteni egy telefont vagy egy e-mailt, s érdeklődni, hogy van-e valami „érdekes változás” a cégnél.

A személyes kapcsolat igen sokat ér. Öt állásból négyet személyes kapcsolatokon keresztül töltenek be. Az állásbörzéken kevés az idő erősebb személyes kapcsolatok kiépítésére, de törekedni kell rá. Azt az érzést kell sugározni, hogy az adott cég bemutatóját kellemes meglátogatni. Ezt nyílt tekintet, őszinte mosoly és érdeklődő a munkaadó ismeretét mutató kérdések jelzik. Ez többnyire elég ahhoz, hogy a köszönőlevél megérkezéséig a pozitív emlék fennmaradjon. Így aztán világos, hogy amikor az állásbörzén sikerült beszélni egy cég képviselőjével, különösen, ha jó élményekkel zárult a találkozó, hasznos megőrizni a nevét és telefonszámát. Ő az ugyanis, akit később fel lehet hívni, akitől érdeklődni lehet anélkül, hogy sokat kellene magyarázkodni. Ha a hivatalos szavakon kívül sikerül személyesebb információkat is cserélni, az már fél siker, s előny a versenytársakkal szemben.

Pár bekezdéssel korában már szó esett róla hogy a névjegy fontos eszköz az állásbörzén. Nem lehet mindenkivel hosszasan beszélgetni egy ilyen rendezvényen, de gyorsan el lehet jutni a névjegykártya megszerzéséhez. Bár a jól elkészített CV tartalmazza az elérhetőségeket (postai cím, telefonszámok, e-mail cím), de a legfontosabb adatokat tartalmazó névjegy használata még emellett is indokolt. Ha valaki még csak tanul, attól még jól használhatja a kapcsolatépítésnek ezt az egyszerű eszközét is. Érdemes megismételni, hogy ma már számos helyen készítenek egyszerű névjegyeket olcsón és gyorsan. Azért nem szabad erre sajnálni a pénzt, mert a névjegyért cserébe szinte azonnal névjegyet adnak, méghozzá legtöbbször kérés nélkül. A névjegy használata professzionalizmust sugall. Ráadásul a névjegyeket bárki könnyű rendszerezheti, s eredeti tulajdonosához kötődő információk emlékeztetőjéül használhatja. A beszerzett névjegyek alapján 24-48 órán belül érdemes kiküldeni a találkozásra emlékeztető vagy köszönő levelet kiküldeni. Mindezek segítenek rálépni egy komolyabb állásinterjúhoz vezető útra.

Aki eljutott oda, hogy állást kell keresnie, például mert kezébe kapta, vagy hamarosan átveheti a diplomáját, jó ha tudja az álláskeresés egész aktív élete során el fogja kísérni. S ez a tevékenység nem börzék láncolata, hanem folyamatos informálódás, piaci megjelenés, újabb és újabb befektetés önmagunkba, aztán e legszemélyesebb befektetéseink újbóli értékesítése. Persze most még csak a börzéknél tartunk, de ezeknél is megjelenik már a folyamatosság. Az állásvásárok weboldalain általában regisztrálni lehet, el lehet helyezni az önéletrajzot, s a rendezvények után is számos hasznos információt lehet begyűjteni. Ezt teszik a munkaadók is. Rendszeresen visszatérnek és figyelik a változásokat. Időnként pedig ők maguk hirdetnek meg új állásokat. Mindezek lehetőséget adnak rá, hogy érdeklődni lehessen náluk az újdonságokról. Számukra viszont feltűnhetnek azok a munkát keresők is, akik korábban nem kerültek a látókörükbe. Ezért az önéletrajzokat érdemes három negyed- vagy félévente aktualizálni, s az új verziót nem csak a CV-tárban kell elhelyezni, hanem e-mailben érdemes kiküldeni a munkaadóknak is.

Mindenki arra játszik, hogy az állásbörzéken felvonuló munkaadók figyelmét megragadja. Érdemes elgondolkodni olyan kreatív módszereken, amelyek kívül esnek e rendezvények megszokásain. Miért ne állhatna össze egy baráti társaság azzal, hogy saját standot nyit a börzén, s meginvitálja a kiválasztott cégek képviselőjét egy kis baráti standlátogatásra. Vagy miért ne lehetne előadást, prezentációt happeninget, másféle látványosságot szervezni kifejezetten a megjelenő állásadók munkatársai számára. A sikernek megvan az esélye akár véresen komoly, akár könnyed a hangvétele e bemutatkozásoknak. Természetesen még ezernyi más lehetőség, ötlet, megoldás kínálkozik, amelyek megvalósítása már csak azért is érdekes lehet a munkaadóknak, mert három számukra igen fontos tulajdonság megnyivánulásával találkozhatnak. Ezek az ízléses asszertivitás, a kreativitás és a szervezőkészség. Mi mást is akarhatnának?